Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-20 / 21. szám
20-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Nagykároly és Szatmár vármegye közegészség- ügyének tartós fellendülésére. Ugyancsak a vármegye közegészségügyi szempontjai érvényesülnének a legteljesebb mértékben akkor, ha egy tüdő vész szanatórium felállítását lehet elősegíteni, támogatni, esetleg jórészben fenntartani. Lapunk vezető helyén foglalkozunk bővebben ezzel a kérdéssel. Annak indokai meggyőzhetik oh ásóinkat arról, hogy ebben az esetben is szigorúan közérdekű dologról van szó. A szanatórium felállítása egyrészt megapasztaná a meglevő kórházi betegek számát, amelynek jelentékeny hányada a tüdővészesekből kerül ki, másrészt kísérleteivel, gyógymódjainak kipróbálásával jelentékeny tényezőként szerepelhetne a tüdővész ellen indított hadjáratban. Itt van például a vármegyei muzeum kérdése. Kultúrtörténeti, néprajzi szempontból szinte megbecsülhetetlen értékű egy, a múlt minden emlékét megőrző nagy muzeum. Szatmár vármegyének nagy történeti múltja van, nagy férfiak szülőhelye és tartózkodási helye volt. Már csak a kegyelet is azt hozza magágával, hogy ezeket az emlékeket összegyűjtve és csoportosítva hagyjuk utódainkra. A jelenlegi muzeum programmjában mindez valószínűleg meg van s hogy még sem tudja megvalósítani, az nem a vezető körök tétlenségén, hanem a fedezet hiányán múlik. Hosszú rigmusokban tárgyalhatnók itt tisztán ama közérdekű dolgokat, amelyek közül egyik-másiknak kielégítése már égetően szükségessé válik. Csak röviden rá akartunk mutatni arra a jelenségre, hogy nem teszünk lelki- ismeretesen, amikor az ingatlan pótadó alapból csak a közutakat akarjuk építeni és vicinálisokat akarjuk segélyezni. Ha ugyanis ez a szempont érvényesülne a határozat megerősítése és annak életbeléptetése után, akkor egyes érdekeltségek könnyen kihasználnák a helyzetet azzal, hogy derüre- borura kérnének vicinális koncessziókat és sürtanácsos ur úgy szégyenli magát a fiatalember előtt, mintha az mindent tudna. Milyen nagyot vétkezett ő akkoriban Júlia ellen ! Az első, az édes, az ártatlan szerelmet, hogy dobta félre, mikor gazdag leány, befolyásos após, rózsásabb jövő kerültek útjába. El volt határozva, hogy valamicskét jóvá teszi hibáját . , . a fiun. Mohón kérdezte : — Élnek még a szülei? — Csak atyám; anyámat öt éve, hogy eltemettük. Szomorúság kerülte meg a tanácsos ur elkét e hirre, de máskép meg mintha könnye- nyebbülés sóhaja szált volna el ajkáról. — Ismertem anyját és nagyatyját, de már közzel harminc éve, hogy utoljára láttam őket. A fiatalember zavarában csak mosolygot. Ekkor már a jegyzőkönyvbe irt a tanácsos ur, beleírta Szalay György nevét, lakása cimét is hozzá véve, a kék irónt, vastag vonalakkal egészen bekerítette a nevet. Atyaságos, gyengéd hangon szólt az ifjúhoz, úgy hogy annak melege lett legott: — Még ma adja be írásban a kérését; biztosítom, hogy elsőnek nevezik ki e hónapban. Készüljön, mert azonnal be is fog lépni. A fiatalember örömében alig lelt szót, hogy valamikép megköszönje. — Ne szóljon kedves barátom, nincs mit köszönni azon. Csak azután meg is legyen elégedve az állással. getnék talán sokszor csak magánérdek szempontjából is a közutak létesítését. Mint már említettük, az alap közmegterhelésből fog létrejönni, feladata tehát elsősorban és szigorúan csak a megye érdekeinek kiélégi- tése lehet, ha pedig ez már megtörtént, lehet beszélni az egyes vidékek érdekeinek kielégítéséről, de csakis akkor, ha itt is az egész vidéknek fellendítéséről van szó. Petronius. [lÉTRŐL-pÉTRE, Úgy látszik a mai parlament nem valami nagy rokonszenvel viseltetik az idegen, különösen a latin szavak iránt. Különösen két szó az, amely a közelmúltban nagy vitára adott alkalmat s e két szó az indemnitás és az incom- patibilitás. Mind a két szónak megvan a maga különös, jó jelentése, de úgy látszik a törvényhozó urak erősen óvakodnak attól, hogy a megfelelő értelemben használják, mert különben maguk is rájönnének arra, hogy a magyar jelentés nagyon is födi a latint. Mig igy — úgy okoskodván, hogy a kivétel csak erősiti a szabályt, csak a kivételeket hajszolják. Valószínűleg naiv, de tendenciózus értelmezéssel kompnak tartják az incompatibilitást, amely éppen a képviselőség révén átviszi őket bizonyos szinekurákba. Olyan circulus vitiosus féle tehát az incompatibilitás: mert ahhoz hogy valami incompatibilis lehessen, képviselőség kell, de hogy valaki képviselővé lehessen, azért kell az incompatibilitás. Utóvégre, ez is munkával jár s ezért vádolni ugyan kinek jutna eszébe a munkapártot. Kétségtelen, hogy ha valaki udvari szállítóvá lesz, ezzel érdemei lesznek elismerve. Hogy milyen téren, az mellékes, de mindenesetre mulatságos, ha valaki dinyeterníelés révén jut ehhez a kitüntetéshez, akkor az illető udvar tököt rendel. Városunk egyik kereskedelmi férfia Annyira zavarban volt, hogy a fiút biztette megelégedésére, nem hogy szorgalomra és jó munkára biztatta volna, hogy vele lehessenek megelégedve. Az ajtóig kisérte ki vendégét a tanácsos ur és még távozóban is hosszan utána nézett, mintha járását figyelné. Mikor kis idő múlva a hivatalszolga megint aktákat hozott a tanácsosnak és urát tenyerébe hajtott fejjel elgondolkodva az asztal mellett látta, előtte pedig a jegyzőkönyv, melyből a Szalay György név kék ketrecben szembe tűnik már messziről, nagyon furcsál- kodott: Ugyan miféle-kiféle protekciója lehet ennek a kopottas-szegényes fiatalembernek, hogy ennyire bebiztosította magát ? Mert ő már szinte ismerte főnöke szokásait és szintén tudta, hogy a kék bekerítés nagyot jelent. Szalay György pedig örömrepesve járta meg útját hónapos szobája felé. Módfölött meg volt elégedve sorsával. Csak azzal nem volt tisztában, hogy : 1. A tanácsos ur mindenkivel ilyen kegyesen bánik, aki hozzáfordul állásért ? 2. vagy ő tett olyan hóditó benyomást rá, hogy nem tudta tőle a pártfogást megtagadni ? 3. vagy nagyatyját ismerte-e olyan jól Miklósiban, hogy annak emlékére karolja fel az unokát ? Ostay József. Rampola (sic!!!) bíborostól rendelést kapott x mennyiségű dinnye (Cucurbito pepo sic!!!) szállítására. Tekintettel a körülményekre, azt kell hinnünk, hogy a Rampola féle levél misztifikáció, melynek csak az a hibája, hogy kissé elkésett. Áprilistól ugyanis éppen egy hónap választ el bennünket. A rossz nyelvek azt mondják, hogy a vidéki újságírók fegyvere nem a toll, hanem ennél sokkal hasznosabb eszköz, az olló. Pedig ha elfogulatlanul vizsgáljuk a tényeket, nemcsak az újságírókat lehet ezzel vádolni. A színigazgatók sem viseltetnek valami különös ellenszenvvel az ollóval szemben. A különbség csak az, hogy az újságíró ollózását magyarul plágiumnak hívják, s megbotránkoznak rajta, a színigazgatóét csonkításnak, amely ritkán okoz bosszúságot, legtöbbször örömet. De van még egy körülmény, amely mindkettőnél nagy szerepet játszik s ez a véletlen. Ez a kis körülmény megmenti őket az esetleges botránytól. Az újságíróra nem jár kellemetlen következménnyel, a színigazgatónál a kezelő személyzet ügybuzgóságának rovására megy. Talán ez volt az oka annak, hogy vasárnap egy jelenettel megcsonkítani akarták a második felvonást ? ! Vagy nem ?! Cyrano. SZIHNÁZ. A múlt alkalommal megjegye tűk egy-két zóna előadásról, hogy az igazán zóna volt. Ezzel akartuk felhívni a szereplők figyelmét arra, hogy az ilyen előadásokon komolyan töltsék be szerepeiket. S mit látunk. A múlt vasárnapi zóna-előadást a szereplők elnevették. Felhívjuk erre a furcsa helyzetre az iga gatóság figyelmét és orvoslást kérünk. Hogy kisváros vagyunk, legjobban bizonyítja a szinházlátogat i közönság, amelynek legnagyobb része azt hiszi, hogy eleget tesz a művészetnek akkor, amikor megváltja jegyét s előkelőén kocog be felvonások között s állattuk pedig kedélyesen, nyárspolgáriasan társalog. Ez meglehetős önző felfogás és kevés intelligenciáról tesz bizonyságot. Szombaton: Reichenbach „Bilincsek“ c. 4 felvonásos drámáját adták eléggé összevágó előadásban. Maga a dráma erősen egyoldalúan, de szép eszmét ölel fel. A kivitel azonban sok helyen éppen a kiélesités miatt tragikumos hatást szül. Herceg Lehman Ábrahám szerepében, Homokai Lea szerepében, Mátray Salamon szerepében és Sipos Simon szerepében nagyon jó alakítást nyújtottak. Sadeck főhadnagy kreálója Szende kissé félszeg volt. Zöldi Vilma Rahele túlságosan hideg, mondhatni teljesen érzéstelen volt. Csodáljuk!! Vasárnap d. u. zóna-előadásban a Muzsikus leányt adták Komáromival a címszerepben. Játéka jó lett volna, ha néha-néha bizonyos allűrökön fel tudna emelkedni. Roos Jenő mint fiatal herceg talán túlságosan naivul játszott s mozdulataiban több volt a póz, mint a természetesség. Herceg, Revicki Etel szerepüknek megfelelő alakítást nyújtottak. Dénes Ella az énekesnő szerepében üde, bájos volt. Kecses táncai, fényes toalettjei élénk feltűnést keltettek. Úgy látszik elemében volt, a mit nem igen gyakran lehet róla elmondani. A többi szereplők igyekeztek megfelelni feladatuknak. Este: „Az asszony verve jó“ c. népszínművet adták meglehetős vontatottan és színtelenül. A mi talán nem a annyira a szereplőknek mint magának a darabnak a rovására Írandó. Legjobb két szereplő ifj. Baghy Gyula és Heltai voltak, de ezek inkább kabaréba mint szinházba való dolgok. A többi szereplő igyekezett megtelni feladatának. Hétfőn : Biró Lajos: Sárga liliom c. 3 felvonásos vidéki története került bemutatóra úgy látszik a szerző intencióinak és a kiélesi- tett helyzeteknek megfelelően. A darab tendenciózus színezetű, rikító vonásokkal fest, kiforratlan, sokszor következetlen jellemeket nyújt. Az első felvonás vontatott kissé, legmozgalmasabb s talán a legszebb a második,
