Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-25 / 13. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 13-ik szám. Egyik-másik helyi lap foglalkozik ugyan helyi vonatkozású személyeskedéssel, nem kiméivé meg városunk nagynevű díszpolgárát sem, ha merészkedik Amerikában dicsőséget szerezni a magyar névnek, Ily körülmények között nem csoda, ha azoknak, kik foglalkoznak a várost érdeklő közérdekű kérdéssel, „gu • nyos mosoly" jár ki. Ez azonban nem riaszthatja el a közügyek iránt érdeklőket, sőt annál inkább kötelességükké teszi, hogy hozzá szóljanak a közérdekű kérdésekhez. A Nagykároly és Érmellék program mjába vette Nagykároly városa és a vidékét képező Érmellék ügyeivel foglalkozni s programmjához híven több számban foglalkozott már a pénzügyi palota építésének kérdésével; igen helyesen, mert ha csak egy helyi vonatkozású kérdést tart felszínen, ezzel is nagy szolgálatot tesz a köznek. Folyó évi 10. számában reflektál a Szat- márvármegye f. évi 8. számában közzé tett cikkemre. A N. és É. cikkírója szerint — pénzügyi palotának a piactéren való felépítését gátolja azon körülmény, hogy a piactér egész területe ma is a gr. Károlyi család egyik tagjáé. Íme, a pénzügyi palota építésének kérdésével felmerül a piactér tulajdonjogának és a terület rendezésének kérdése együttesen. Bármelyik kérdés egymaga is elég tárgyat nyújt a helyi sajtónak, amely felett egykönnyen napirendre térni nem szabad még akkor sem, ha a pénzügyi palota építésének kérdését lekicsinylő lap értesülése szerint a mai pénzügyigazgatósági épület megfelelően alakíttatnék át. A teljes vámszedési jog megszerzésével kapcsolatban már régen rendezni kellett volna a piactér területének tulajdonjogi kérdését. A piactér rendezése a tulajdonjog kérdésével kapcsolatban a város fejlődése szempontjából elsőrendű kérdés. A piactér rendezése elodázhatatlan. Polgármesterünk megválasztásakor ezt programmdalomból. Beszélgettünk aztán erről is, arról is, mindjobban nekimelegedve, de meg az ital is tüzesitette eszünk járását. Aranybányákat mesélt nekünk erről a tengerentúli világról Gál János. Már minthogy any- nyit ér ott a munka. Jól megfizetik az igyekvő ember dolgát, hát még akinek egy kis tőkéje is van hozzá, hogy nincs ráutalva mindjárt a keresetre, aki válogathat közte. Katonaviselt ember létemre a német szóhoz is értettem, azzal épen könnyebben elboldogulhatok, — biztatott János bácsi. Lehet, hogy igazat is mondott volna. .. Éjfélre meg is kötöttük az alkut. Egy ötven forintost csaptam a tenyerébe előlegképen a fáradságért, hogy kettőnknek útlevelet szerezzen, meg hogy különben is eligazitson bennünket, ha valamin fönn találnánk akadni. Aki sohse próbálta, nem tudja az a sorát. Hogy elballagott tőlünk, hát lefeküdtünk, de nem igen tudtunk aludni. Hajnaltájt elszuny- nyadt az asszony, de nagy riadva ébredt, aztán a nyakamba borult és úgy rimánkodott, hogy maradnánk itthon. Hogy ő milyen rosszat álmodott; elnyelte a nagy viz és hogy az ő szegény teste még csak szentelt földben se pihenhetett. Szinte rátámadtam, hogy lehet olyan gyerek és ő nevetni próbált, de a könye hullott, hullott egyre. Úgy búslakodott, gubbasztott azután napokon keresztül, mint a beteg gerlice. Ha százszor nem mondtam neki: hát ugyan lelkem, ha én veled, te én velem, — nincs-e meg mindenünk? Ágról szakadt két árva voltunk úgyis. Se neki, se nekem senkink, hacsak a jába vette s ha eddig erre nem volt alkalom, ragadja meg most az alkalmat. A város fejlesztése építkezések, terek és utcák rendezése által történik. Az esztétikai ízlésnek megfelelő magán- és középületek, rendezett utcák és térek adják meg az illető helynek a városias jelleget. A magánépitkezések elég szép lendületet vettek, iskolák építése által középületeink is szaporodni fognak s ha a pénzügyi palota felépülése a közel jövőben az általam tervezett módon megtörténnék, városunk fejlődése tekintetében nagyot haladna. A Szatmárvármegye 8. számában közölt cikkemben érintettem, hogy ha a pénzügyi palota a piactérnek a város központjához közelebb eső részén épülne fel, maga után vonná a piactér rendezését. A N. és É. fent idézett cikke után visszatérek e kérdéshez, részletesebben kifejtve ez esetre nézeteimet. A piactér tulajdonjogának kérdését nem tartom akadálynak, ellenkezően ép a pénzügyi palotának a piactérre való építésétől remélem annak megoldását is. Ha a pénzügyi palotát a Kölcsey-szobor- ral, illetve a gr. Károlyi-kastély főbejáratával szemben, a sarokra épitenők, egy nagyszabású épület megfelelő külső kerettel, méltó pen- dántja lenne a grófi kastélynak. E célra a gróf Károlyi család a területet feltétlenül ingyen engedné át már csak azért is, hogy az ősi családi kastély egy megfelelőbb környezetet nyerjen. A pénzügyi palota terjedelme a piacnak a kastély és a mai pénzügyigazgatósági épület közti területét úgy töltené be, hogy a még megmaradó terület megfelelő kövezéssel kirakodó vásárnak megmaradna. Ha pedig a kirakodó vásár megszüntettetnék, parkírozható, esetleg házhelyekre parcellázható volna a megmaradó terület. Néhai gr. Károlyi István évekkel ezelőtt ezen területet parkírozni akarta; akkor egy érdekcsoport ellene volt a tervnek. A pénzügyi kutágas meg nem sirat bennünket. Hogy ő bizony sajnálja a kutágast is, de még a kis ló- czát is a ház előtt. Éjszaka eredtünk útnak, mintha szöktünk volna. A sebes masina hamar elvitt bennünket az ország szélére, ott láttuk meg előszóra nagy vizet. Oh Uram Isten, milyen parányi férgek vagyunk mi a te nagy hatalmadhoz képest! Sok magyar emberrel találkoztunk itt össze. Meg is barátkoztunk hamarosan. Levett kalappal állottunk meg a parton, úgy köszöntünk el az édes hazától, akit im, ilyen hálátlan módra elhagyunk, mert rossz gyermekei voltunk mindannyian. Kisasszonynaptájt indultunk, egy sereg fecske is fölszállott a hajónkra; tán épen a mi falunkból valók voltak. Lelkem feleségem egész nap el tudta nézegetni őket a hajófödélről. Hűvös szél jár pedig ott mindig, az a rengeteg vasszerkezet hasítja a levegőt. Három nap, három éjszaka jártuk már a tengert. A negyedik nap fölkeltem jókor, mert a kormányos figyelmeztetett, hogy egy szép kis sziget mellett fogunk elhaladni. Remek volt csakugyan, valóságos kis paradicsom. Sárgultak a fákon az érett narancsok, pálmafák meredtek égnek a sugár derekukkal. Elnéztem volna, Isten tudja meddig. Sajnáltam, hogy az asszony nem láthatta, de a lelkem olyan jól aludt, nem akartam fölkelteni. Reggel nyolc óra volt, hogy visszamentem hálószobánkba, de ő még mindig aludt. Közelebb megyek hozzá, látom, hogy piros mint a tűz, a szája meg föl van csattogva. Szólítom : Klára! — Fölnéz, de olyan zavaros volt a tepalotának odaépitése nem találna ellenkezéssel, mert ezen középület a vásárnak kihelyezését nem kívánná, hanem csak olyanféle rendezését, hogy az elfoglalt terület helyett a volt sertés-vásártér, a mai pénzügyigazgatósági épület előtti terület foglalandó el. Sőt a piactéren levő háztulajdonosoknak, különösen az üzlettulajdonosoknak óhajtaniok kell a piactér nyugoti oldalának egy középülettel való beépítését, mert ezzel emelkedni fog a város központi forgalma. A város központján, a várost átszelő két országút keresztezésénél épülne fel egy díszes pénzügyi palota, mely maga után vonná egy díszes közlésnek a kialakulását. A piactérnek már említett területe egy nagyobb szabású középület emelése és megfelelő parkírozás által el lenne foglalva, a megmaradó terület egy téglány alakú, szabályos négyszögletű teret alkotna, mely tervszerűen rövid idő alatt kövezhető és fásítással rendezhető lenne. A régi sóházat annak idején gr. Károlyi az akkori igényeknek megfelelő módon alakította át pénzügyigazgatósági épületnek. Két vármegye pénzügyigazgatósága, Szatmár- és Szilágyvármegyéé és a m. kir. adóhivatal talált benne elhelyezést. Ma már egy vármegye pénzügyigazgatóságának is szűk. Az épület jó helyen sincs, de a város azon részének fejlődése szempontjából mégis nyereség volt, mert e nélkül aligha épült volna annyit is ez a rész, mint a mennyit épült s aligha kapott volna a piacon keresztül olyan járdát is, mint amilyen ma van. A város megindult fejlődését tekintve és a jövőre gondolva, midőn a vásártér mai formájában nem maradhat, meg kell kezdenünk a piactér rendezését, s ehhez első lépés, hogy a terület tulajdonjogi kérdését rendezzük. Micsoda furcsa állapot lenne az, ha egyszer a vásárt ki kellene teljesen helyezni a városból s megszűnne a mai piactér vásárhelyül szolgálni és előállana a tkvi grófi tulajdonos, hogy ez a kintete, hogy szinte megijedtem tőle. Beszélt össze-vissza értelmetlenül. Elvisz a nagy viz, visz a viz, — hadarta sebesen. Fölszaladtam a doktorért, mert három is utazik ilyen nagy hajóval. Jött le azonnal. Csak alig nézett rá, mindjárt kimondta a szentenciát: tifusz-betegség. Meredten bámultam rá, mint aki nincs eszénél, de a doktor csak annyit mondott vigasztalásnak, hogy a feleségemet a közös korosztályra viteti, mert kilenc tifuszos esetük van három nap alatt. Elkezdtem rimánkodni: külön szobát váltok, megfizetem, bármennyit is kérnek érte, csak ne vigyék el mellőlem. Hasztalan. Itt rab az ember, azt kell tenni, amit parancsolnak. Éjszakánként a térdeimen csúsztam a kórterem ajtajához, benéztem a kulcslyukon, kerestem egy kis nyílást, a hova a fülemet odatapaszthatnám, ha meghallhatnám a hangját. Oh, talán engem hi... Úgy vittek el, mint egy tébolyodottat. Negyednapra meghalt. A hogy ezt megmondták nekem, — nagyot kiáltottam: én öltem meg, én voltam a gyilkosa! A doktor kapott meg, mert végig vágódtam volna a földön. Hogy mi történt velem, — nem tudom. Egy reggel úgy éreztem, mintha valami nagy, nehéz álomból ébrednék. A hogy lassan-lassan eszemhez jutottam, — megeredtek a könyeim. Sohse sírtam életemben, de most jól esett. A görcs, ami a szivemet megkötötte, bomlani kezdett.
