Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-18 / 12. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK 12. szám. (Igen csak sétált volna!) Az édes anya való­színűleg nem vette volna rossznéven, ha a kedves lánya egy pincérrel udvarokat magának, hiszen nemsokára úgyis ügyvéd lesz a pincér­ből. De mit csináltak volna a jogászpincérek mellett a gimnázisták? Ők minden bizonnyal pikkolóknak állottak volna be a „kollega maior“-ok mellé. fe­HI R E K. Tájékoztató Március 10-én d. e. 11 órakor a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda“ közgyűlése a „Központi Takarékpénztár R.-T.“ tanácstermében. Március 19-én a „Nagykárolyi Atlétikai Klub“ rendes közgyűlése a vármegyeházán. Március 19-én a „Kerületi Munkásbiztositó Pénz­tár közgyűlése. Március 19-én d. u. 3 órakor a helybeli szociál­demokrata párt és munkásság népgyülése a Gróf Ká­rolyi György-téren. Március 19-én d. u. 6 órakor a „Katholikus Le­gényegyesület“ március 15-iki emlékünnepe saját helyi­ségében. Március 25-én d. u. 3 órakor a „Nagykárolyi Polgári Olvasókör“ rendkívüli közgyűlése saját helyi­ségében. Március 26-án az O. M K. E. alakuló közgyűlése. Személyi hír. Vármegyénk főispánja: Csaba Adorján hülésbő! származott betegségé­ből felépülvén, múlt szombaton Budapestről Nagykárolyba visszaérkezett, hétfőn már elnö­költ a Szatmár városi közigazgatási bizottság gyűlésén, március 15-én pedig résztvett a temp­lomi ünnepi istentiszteleteken és többi ünne­pélyeken. A kir. törvényszék elnökének beteg­sége. A hetek óta betegen fekvő szatmári kir. törvényszék kiváló elnökének, Dr. Róth Ferenc­nek állapotában ' örvendetes javulás állott be. A komplikálódott betegség — úgy látszik — hosszabb lefolyású, de nem veszélyes s igy nem aggasztó és kétségbeejtő. Nemcsak megye- szerte, hanem sokkalta nagyobb körben is meleg érdeklődéssel viseltetnek s kérdezősködnek ál­landóan a beteg állapota felől. Ilyenkor mélyen magába szállott és ott­hon elzárkózék. Szembe ült a kályhában lo­bogó nagy tűzzel s előre görnyedve órá kig búsan tépelődött. Lelkében fényesen újultak fel Csiszér Anikó minden jó tulajdonságai. Visszaemlékezett minden apró tetteire, melye­ket annak idején figyelembe sem vett, de a melyekből most megható szép dolgokat tudott magyarázni. Napról-napra annyit foglalkozott a szeren­csétlen, megsajnált leánynyal, hogy az egészen a leikéhez forradott. A sajnálattal egy tőről észrevétlen kihajlott egy másik érzelem is. Nem adta volna a világ minden vagyonáért, ha Anikót maga mellett láthatná boldogan! Jól esett szivének, hogy az emberek szintúgy részvéttel emlegetik, nem mint a közönséges gonosztevőt szokták. Elviharzott a tél, elnyitott a tavasz, zsen- dülni kezdettek a nyári gabonák. Egyszer egy csöndes szombati este csak megrebbent a hir, hogy Csiszér Anikó meg­érkezett haza. A falu végén szállott meg az özvegy pásztornénál. Nagyon megviselte a hosszú szenvedés! Biró Sándornak, mikor neszét vette, ki­mondhatatlan különös érzések zsibongtak a lelkén keresztül. Minden fontolgatás nélkül A szatmármegyei tiszti főorvosi állás. A Dr. Aáron Sándor halálával megüresedett szat­mármegyei tiszti főorvosi állásra a pályázatot már kiírták. A pályázati határidő 1911. évi április hó 1 napja. Eljegyzés. Koronczy István rnáv. hiva­talnok Mezőkövesdről, eljegyezte Meszessy Bös- két, Meszessy Ferenc polgártársunk leányát. Eljegyzés. Gál Samu könyv- és papir- kereskedő f. hó 14-én jegyet váltott özv. Blurn Mayerné leányával, Blum Szerénkével. Eljegyzés. Róth Márton kereskedő, ger- gelyi lakos, eljegyezte özv. Neumann Bernátné érmihályfalvai magánzónő leányát: Helént. A szinügyi bizottság ülése. A szinügyi bizottság f. hó 16-án ülést tartott, melyen a szinészeti főfelügyelőnek azon javaslatát vették tárgyalás alá, hogy Nagykároly a közte és Szatmár között kitört konfliktus folytán a nagy­bánya—dési szinikerülethez csatlakozzék. Dalegyesületi közgyűlés. Mint lapunk múlt heti számában jeleztük, a „Nagykárolyi Dalegyesület“ f. hó 12-én vasárnap tartotta meg Récsey Ede rendfőnök, egyesületi elnök elnök­letével évi rendes közgyűlését a városháza nagy­termében. Elnök szívélyes szavakkal üdvözölvén a közgyűlés tagjait, előterjesztette részletes, nagy gonddal összeállított elnöki jelentését a Dal­egyesület múlt évi működéséről, mit a közgyűlés nagy tetszéssel fogadott, s érte az elnöknek köszönetét szavazott. A különböző bizottsági jelentéseket a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Az egylet alelnökévé egyhangúlag Letlin- ger Béla eddigi igazgató, jegyzőnek Rencz Antal lett megválasztva. Az igazgató választmány tag­jaivá újból a régi tagokat választotta meg a közgyűlés. Tragikus halál. Sugár Emil, a Köz- gazdasági Bank pépztárnoka, a Magyar Király szálloda tulajdonosa, kit városunkban széles körökben szerettek» f. hó 16-án Berlinben, ahova magát operájtatni ment, hirtelen elhunyt. Halálozás. Kisded Sándor helybeli ke­reskedő f. hó 16-án 28 éves korában hirtelen elhunyt. A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ is méltóképpen ünnepelte meg márczius 15-ét saját helyiségében. Az ünnepély — mely V26 órakor kezdődött — a következő müsorozattal folyt le: Szabó Károly köri elnök lelkes meg­nyitó beszéde után Kürthy Károly ref. s. lelkész szavalta pl nagy tetszéssel az „Előre“ c. ismert kedves költeményt. Ezután Csutoros Albert érendrédi ref. lelkész mondott általános figye­lemmel s feszült érdeklődéssel kisért nagyszerű ünnepi beszédet, mit a hallgatóság nagy tet­széssel fogadott. Járay Juliska igen kedves sza- vallata után Csanálossy József szavalta el nagy tetszéssel a „Rákóczi Üzenete“ c. költeményt. Az igen sikerült, kedves ünnepélyt a közönség a Hymnusz lelkes elénekl.ésével fejezte be. Esküvő. Jphász József á debreczeni gaz­dasági iskola igazgatója folyó hó 25-én tartja esküvőjét Kardos Béla nagykárolyi kereskedő nővérével: Ilonkával. A „Katholikus Legényegyesület“ már­cius 15-ének emlékére folyó hó 19-én — vasár­nap — este 6 órakor rendez emlékünnepélyt saját köri helyiségében a következő műsor­ral : 1.) Március 15-ike. Szavalja: Luczay Margitka. 2.) Riadó. Szavalja: Balogh József egyesületi tag. 3. Ünnepi beszéd. Tartja: Drá- gus István egyesületi alelnöki 4. Márciusi dal. Szavalja: Kaizler Erzsiké. 5. Március 15-ének ünnepére. Szavalja: Szolomáyer István egye­sületi tag. 6.) Hont. Szavalja: Hágen Mariska. Elhalasztott zeneestély. A „Nagykárolyi Zenemükedvelők“ zeneestélyét — mely vasár­napra volt meghirdetve — Tarcsynszky Kázmér zeneegyesületi tag betegsége miatt, ismét elha­lasztották. Polgári Olvasóköri közgyűlés. A „Nagy­károlyi Polgári Olvasókör“ folyó hó 25-én — jövő szombaton — d. u. 3 órakor saját helyi­ségében rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Három tag választása a jegyzőkönyv hitelesítésére. 2. A megüresedett alelnöki áljásnak választás utjáni betöltése. 3. Esetleg beérkező indítványok tárgyalása. Visszalépett szerkesztő. A „Szatmár­megyei Közlöny“ főszerkesztője: Dr. Antal Ist­ván, megvált a nevezett lap szerkesztőségétől. Egyházi közgyűlés. A nagykárolyi ág. hitv. ev. egyházközség múlt vasárnap tartotta meg rendkívüli közgyűlését az egyház iskola termében Rédei Károly lelkész és Kuszka Mi­útra kerekedett s merő váratlanul betoppant az özvegy pásztornéhoz. Csiszér Anikó nagyot sikoltott a belépő elébe s kötényébe takarta el arczát. — Hogy vagy Anikó? — szólitá meg a legény érzékenyen s jobb kezét a vállára ereszté. — Ne nyúlj hozzám ! — húzódott vissza a zokogó leány — ne mocskold be vélem a kezedet. Biró Sándor vigasztalta : — Hadd el, ne búsulj; végy erőt maga­don. Ami volt, az éimúlt. — Vigasztalódjál, Anikó. Látod én sze­retlek. Csiszér Anikó egész testében megren­dült. — Ne űzz csúfot belőlem, Sándor! Ha. nem szerettél akkor, miért szeretnél most, mi­kor párta helyet gyalázatot viselek fejemen ? Ne gúnyolódj! Eleget szenvedtem. — ügy áldjpn meg a mindenható isten, a milyen igazán szeretlek. Nem hagylak el. — Miért vinnél a házadba gyalázatot velem ? Ne tedd: nem vagyok rá érdemes. — Tudom, hogy elmúlt! Nem is kí­vánom én most a szerelmedet. — Nem úgy értem, galambom, hanem hogy a rossz után jobb is következik: hogy még boldog lehetsz. — Ne aggódj. Ládd, az emberek sem haragusznak rád, csak a csábitódra. Az enyém lészsz, ugy-e ? Szólj! — A leány aléltan borult a legény kebe­lére : — Én? boldog? — fuldokolt a fájó ellenvetés. — Volt idő rá, de többet nem lehet. És leeresztette arczárói a kötényt, beszé­dét folytatva: — A tiéd vagyok. Biró Sándor melegen biztatva szoritá magához. — Még boldogok leszünk, Kínosan suttogott a válasz: — Látod, hogy az arczom milyen halo- vány lett ? Ez a fehérség a tömlöcz bélyege itt. Odakerültem, mert megrontott a gonosz. Erővel boldog akartam lenni és boldogtalan lettem. — Annak már vége van: Az én boldog­ságom sohasem lesz — édes ! . . . . És sírtak mind a ketten. Jakab Ödön.

Next

/
Thumbnails
Contents