Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-11 / 11. szám
11. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik oldal. KÖZGAZDASÁG. Gazdasági életünk. Négy-öt évig tartó tespedés után mintha gazdasági életünk erősebben kezdene lüktetni. Az elernyedt izmok uj munkára készülnek, tettvágy és vállalkozási szellem kezd ismét érvényesülni. Gazdasági életünknek szomorú emléke marad az utolsó évek válságokkal, az örökös kínlódással teljes története. Sokáig tart még, mig kiheverhetjük a rossz idők pusztításait, de már az is némi megnyugovásunkra szolgál, hogy hozzáfoghatunk a regenerálás munkájához. Ma olyan az ország, mint egy rémes képet mutató csatatér, melyet csupa halott és sebesült borit. A gazdasági válságnak az áldozatai ezek a holtak és sebesültek. A nagy vihar, mely végigsöpört ezen az országon, sok nyíló virágot, sok fakadó bimbót tört le gazdaságunk életfájáról. Bizony nemcsak a férgese, hanem nagyon sok egészséges és életképes existentia is áldozatul esett a viharteljes válságnak. Pedig oly kék, oly tiszta volt ez ég. Az 1896-iki kiállítás mintegy koronáját s káprázatos betetőzését képezte két évtizedes, de főleg az 1849—96-ik évi föllendülésnek. Már- már azt hittük, hogy a gyarapodás, a gazdagodás és fejlődés korszaka sohasem fog megszakadni, amidőn egy hirtelen lökés egyszerre kizökkentett bennünket hiú ábrándozásunkból. S mert nem vártuk ezt a lökést s nem lévén elkészülve a dúló fergetegre, úgy állottunk a rettenetes helyzettel szemben, mint a természet szépségének örvendő nyári kiránduló, ki bízva a nap parázsló sugaraiban, könnyű öltözékben s esernyő nélkül bolyong virágos réteken és akit ilyenkor zivatar és vihar ér. Az aránylag oly fiatal s még cs^k a fejlődés első korszakát élő magyar gazdasági életet hirtelenében nem is egy, hanem több csapás, több vihar is érte. Az európai helyzet bizonysága, a nemzetközi pénzpiac szorult helyzete, csakhamar annyira megbénították egész gazdasági szervezetünket, hogy a pénz hihetetlen drága lett és ennek folytán nagy részben csökkenvén a hitel is, az ipari és kereskedelmi tevékenység, mely még 1897-ben oly szép reményekkel kecsegtetett bennünket, hamarosan a fgyapontra szállott alá. S emellett a mezőgazdaság helyzete sem volt sokkalta külömb, mint az iparé vagy kereskedelemé. Sem a termésmennyisége, sem az alacsony árak nem pótolhatták az ipar és kereskedelem terén mutatkozó visszaesést. S a vége mégis az lett, hogy a mezőgazdaság az amúgy is gyenge magyar ipar és kereskedelem ellen s ezek viszont a nem sokkalta erősebb hazai mezőgazdaság ellen agyarkodtak, a legjobb tehetség szerint. Azonközben az osztrák-magyar gazdasági harc is elérte tetőpontját, úgy, hogy a helyzet ránk nézve valósággal tűrhetetlen alakot kezdett öiteni. Végre azonban mégis csak beállott a jelentős fordulat s ma már minden jel arra mutat, hogy nemsokára Magyarország számára is be fog állani az újabb föllendülés várva várt korszaka. Ha pedig nemcsak a külföldi pénzbőség utján, de kivitelünk kapcsán is újból megindul a pénzáradat, az ipar és kereskedelem újból fel fog lendülni. Nemsokára talán a kereskedelmi szakképzettség is, e sokáig tétlenségre kárhoztatott munkaerő is, ismét szabadon érvényesülhet. (0. K.) A községi iiizkarbiziosttás. (0. U.) Érdekes és eredményeiben szin te beláthatatlan a községi kötelező tűzkár biztosítás kérdése. Sok-sok hasznos anyagot gyűjtött má össze a szakirodalom e tárgyban úgy, hog; mi sem könnyebb annak legjobb, legczél szerübb megoldásánál. A biztosítás kérdése a mai kulturális é: szociális haladás mellett valósággal nemzet fentartó jelentőségű, úgyannyira, hogy nem túl zunk, ha azt mondjuk, hogy a biztosítási üg; fejlettsége: mértéke az állam kulturális é: szociális érettségének. A kötelező biztosítás áldásos hatásá különösen a ■ szegényebb és elemi intelligen cziával biró nép előtt vázolni szükségtelen viszont az sem szenved kétséget, hogy a biztosítás financziális szempontból is igen jc üzlet. Ezt mi sem igazolja inkább, mint az hogy külföldi társaságok valósággal megszállví tartják hazánkat e tekintetben. Egy kimutatás szerint nálunk összesei 53 biztositó társaság van, melyből hazai 18 külföldi 35. A befolyt dijak és kifizetett biztosítás összegek mérlege összeállítása után 15.000,211 korona nyereség mutatkozik a társaságot avára. Látva ezt az óriási nyereséget, önkéni kínálkozik a kérdés : nem volná-e lehetséges ezt a hasznot a köz javára megszerezni s ha igen : milyen módon ? A megvalósítás módját kétféleképpen állapítja meg a szakirodalom. — Az egyik állami beavatkozással akarja létesíteni, a másik vármegyénként, nagyobb tüzesetekre nézve a kölcsönös segítség alapélvei szerint kívánja létrehozni. ; 'A megvalósítás mqdja kétségtelenül megfelelőbb az állami kötető;,.rtüzbiztositás rendszeresítésével. ;\ w Minket azonban, .ezúttal ■ csak az érdekel, hogy miféle hatást várhatunk a kötelező biztosítás megvalósításától a tűzrendészetre vonatkozólag ? . A községi kötelező tűzkár-biztosítás nem nyereségre alapulván, ily nagyarányú dij- bevételi többletről természetesen szó sem lehet, azonban az is bizonyos, hogy a tüzkár- biztositó pénztárnál, ha annak zavartalan működése a czél, elengedhetetlen kellék a figyelemreméltóbb bevételi többlet. Előtérbe kerül itt mindjárt az a kérdés : mit lehetne a nélkülözhető felesleggel csinálni ? Kész a feletet is: a tűzrendészed mizériák enyhítésére kellene azt fordítani. Hasztalan a felsőbb hatóságok erélyes felügyelete, azér. igen sok községben nincs még megközelítőleg sem elég téve a tűzrendészed kívánnivalóknak s hány olyan község van, ahol éppen csak tessék-lássék módon áh a községi rendészet eme végeredményében igen fontos ága ! Ócska, szűkös a tűzvédelmi felszerelés. — A szivattyú minden oldalról csöpög, locsol, csak a sugárcsőnél alig, — ahol legjobban kellene. — Tömlő kevés van, az is hitvány minőség, rósz kezelés és avultság miatt éppen csak, hogy nem használhatatlan. — Csákja, veder, kádkocsi kevés is, czélszerütlen is, hiszen vásárlásukkor az olcsóságot tette főszemponttá a község terhelt financiális helyzete. — Számtalanszor megesett már, hogy a csekély vizű magánkutak alig pár perez alatt kiürültek tűzvészkor és esetleg kitűnő tüzóltószerekkel is kénytelen volt a lakosság tétlenül, kétségbeesve bámulni a fékevesztett elem pusztítását, vagy messze utczákból hordani a vizet. — Mindez azért, mert a község kellő tűzvédelmi felszerelésére hiányzik a költség. Ha tehát a tüzbiztositó pénztárak dij- bevételi feleslege, illetőleg annak a pénztárak fizetőképességén túl nélkülözhető hányada a tüzrendészeti mizériák enyhítésére szolgálna, egy évtized alatt elsőrangú tűzvédelmi viszonyaink lennének. — Feltétlenül használható tartós fecskendők, jó minőségi:, elegendő mennyiségű tömlők, vedrek, csáklyák, kádkocsik, bővizű közkutak állanának a ttizól- tóság, oltóközönség rendelkezésére, s mindjárt nem lenne olyan nehéz az önkéntes, vagy hivatásos tűzoltóság felszerelése s nem kellene csekély pénzen silány holmikat összevásárolni. Minden községben lehetne több tanfolyamot végzett, szakképzett tűzoltó a bátrabb, energikusabb polgárok közül, aki szak- avatottsággal már kezdetekor útját állhatná a tűz terjedésének. Hányszor égnek le az utczák, fél falvak, a miatt, mert a tiiz elleni fellépést elügyet- lenkedték. Az oltóközönségnek oltás közben megsérült ruhaneműiért is adhatnának érték- megtéritést és megszűnnék az oltók aggodalma ruháikat illetőleg. A községi kötelező tüzkárbiztositás megvalósítása nemcsak ajánlatos, de jó kihatásában beláthatatlannak mutatkozik. Ládák különböző méretűek jó állapotban darabja 60 fillértől 1 korona 60 fillérig kaphatók a Kölcsey-nyomda R.-t.-nál Széchenyi-ntcza 20. 274—1911. vhtó. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. és az 1908. évi XLI. t.-c. 19. és 2o. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a besztercebányai kir. járásbíróságnak 1910. évi Sp. 1. 1140/3. számú végzése következtében dr. Vetzák Ede ügyvéd által képviselt Besztercebányai gyufagyár r.-t. javára 53 K 65 f s jár. erejéig 1911 évi február hó 18-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 3672 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: boltiáruk és berendezés nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1911. évi V. 115/2. számú végzése folytán 53 korona 65 fillér tőkekövetelés, ennek 1910. évi junius hó 6. napjától járó 5 °/o kamatai s eddig összesen 38 K 05 fillérben bi- róilag már megállapított költségek erejéig a fizetett összegek betudásával Nagykárolyban, adós üzletében utcza házszám alatt leendő megtartására 191S évi március hó 22-ik napjának délutáni */a 4 órája határidőül kitüzetik és ahoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Keit Nagykárolyban, 1911. évi március hó 7-ik napján. Fazekas Menyhért, kir. bir. végrehajtó.
