Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-25 / 9. szám
6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 9. szám. Felekezeti jellegű iskolák községi segélyezése. Egy felmerült esetből kifolyólag a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a felekezeti iskola részére megszavazott segély fedezésére kivetendő községi adóhoz való hozzájárulás alól a más felekezetekhez tartozó községi lakosok fel nem menthetők. Eltörlik az országos vásárokat. A budapesti kereskedelmi és iparkamara propagandát szándékszik indítani, hogy az országos vásárok, a termény és baromvásárok kivételével, az egész országban szűnjenek meg, akár egy bizonyos időtől kezdve azonnal, akár fakultative, vagyis, hogy egyre kevesebb nagy vásár engedélyeztessék. Köszönetnyilvánítás. A Nagykárolyi Köl- csey-nyoinda r.-t. tekintetes Igazgatósága a Nagykárolyi önkéntes tüzóltóegyesület javára 7 koronát volt szives adományozni. Midőn ezen összegnek átvételét nyugtázom, egyben a nevezett egyesület nevében az adományozó Kölcsey-nyomda r.-társaságnak az adott összegért köszönetemet nyilvánítom. Nagykároly 1911 február 21. Szolomájer Gusztáv egyleti pénztárnok. Épületek lebontása mily esetben iparkihágás? A kereskedelmi miniszter 76.374/910. sz. határozata szerint az épületek bontásánál alkalmazandó biztonsági intézkedések megtételére és a bontás miként való keresztülvitelének és sorrendjének helyes megállapithatása végett az épület alkotó szerkezetek tökéletes ismerete okvetlenül szükséges, miért is az épületek ipar- szerű bontása az építőipar körébe tartozik, mihez képest a bontás csakis képesített iparos által végezhető. Aki azonban az épületek lebontását csak elvállalja, de magát a bontást jogosult iparossal végezteti, nem iparengedélyt, hanem az 1884. évi XVII. t.-cz. 4. §-a alapján vállalkozói iparigazolványt köteles váltani. Csakis, ha a vállalkozó a jogosított iparost mellőzi, az maga vezeti munkásaival a bontást, követi el az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §. g) pontjában ütköző kihágást. Viszont azonban utóbbi esetben külön büntetés nem szabható ki azon ci- men, hogy a kihágást elkövetett fél a bontás vállalása és financirozása által a 4. §-ba ütköző kihágást is elkövette. A népszámlálás költségei. Az 1910-iki népszámlálást 32000 számlálóbiztos vezette, mig 1900-ban 8000. A népszámlálásra az állam 1250000 kor.-t költött, 1900-ban 800000-t. Ezenfelül az egyes községek számláló biztosaikat maguk fizették. Az állam költségét tehát a számláló-lap készíttetése és a központi statisztikai hivatal személyzetének fizetése terhelte. A matolcsi áldozatok Budapesten. Lapunk más helyén bővebben emlékezünk meg a matolcsi véres választási zavargásról. Most, mint lapzárta előtt értesülünk, a kerület függetlenségi jelöltjének, dr. Szunyogh Mihálynak az áldozatkészségéből a súlyosan sérült sebesülteket a budapesti Rókus kórházba szállították. A szerencsétlenek még most is félig-meddig eszméletlenek. A szolgabirói utasításra közbelépett csendörség fegyverhasználata következtében három ember maradt vértől boritottan a csatatéren: Madarassy Károly, Madarassy István és Szűcs János. Dr. Gellért Rókus- kórházi orvos vitte fel őket Budapestre; mind a három ember sebesülése súlyos, Madarassy Károlynak a felső combját járta át a csendőrgolyó, az öcscsét Istvánt, úgy vágták fejbe karddal, hogy a vágás a báránybőr kucsmáján át a koponyacsonton keresztül az agyáig hatolt, sógoruknak, Szűcs János fiatal suhanc- nak, a karját roncsolta szét a fegyver. Cigánybál. A nagykárolyi cigányzenészek a tervezett külföldi zeneut költségeinek fedezésére táncmulatságot rendeznek március hó 2-án a Polgári Kaszinó termeiben. Belépti dij : sze- mélyjegy 2 korona, 4 tagú családjegy 5 korona. Harc a szoknyanadrág körül. A női divatnak világraszóló háborúja indult meg. A minden oldalról támadott uj divat, a szoknyanadrág valóságos szimbólumává lett a felszabaduló férfias nőnek. Ehhez fogható divatháboru még nem zúgott végig a világon. A pikáns kis szoknyanadrág ellen dühöng a morál, az Ízlés, a konzervatív szoknyahősök óriás gárdája. Sőt Róma is beleszólt a vitába. A pápa hivatalos lapja erkölcstelennek, sőt fajtalannak bélyegzi ezt a viseletét és igaz hivő katolikus asszonyoknak megtiltja a szoknyanadrág viseletét. Berlin tapsol az uj divatnak. Londonban már annyira hódit, hogy az utcákon óriási feltűnést keltenek a nadrágos nők. Páris az Ízlés nevében kompromittálni készül az uj divatot. Egy csomó párisi iró kokottokat bérelt fel, hogy egész szűk nadrágokban járjanak. Ezzel a rendőrség beavatkozását akarják provokálni. Tehát Páris és Róma harcot indítottak a szoknyanadrág ellen s mi sem bizonyosabb ezek után, hogy az uj divat diadalmaskodni fog s a nők eldobják az ezeréves szoknyát. Köszönetnyilvánítás. A ref. egyház iskolái részére a Takarékpénztár 20 koronát, a Központi Takarék 20 koronát, az Önsegélyző Népbank 15 koronát voltak kegyesek adományozni, melyekért hálás köszönetét mond az egyház nevében, az iskolaszéki elnök. Görgeyné naplója és Az Est. Az Est, amely még alig esztendős fennálása óta máris az egész magyar olvasó közönség legkedvesebb, legelterjedtebb sajtó orgánuma lett, megszerezte Görgey Arturné eddig ismeretlen kiadatlan emlékiratait és folytatásokban közli a nagyszerű, kiváló asszonynak, a 48—49-ik szabadságharc lángelméjü tábornoka élettár- sánák ama feljegyzéseit, amelyek a nagy magyar nemzeti epopea eseményeire vonatkoznak. Aki tudja, hogy a nagy nyugati nemzetekkel szemben a mi irodalmunk és történetírásunk milyen rettenetesen szegény éppen memoárok dolgában, az teljes mértékben méltányolni tudja, hogy eddigi koszorújába milyen értékes uj levelet fűzött most. Az Est amikor megmutatja, hogy e napi múló szenzációk és a fürge hírszolgálata mellett egyformán néz a jelenbe, jövőbe és a múltba, kiásván a múltból olyan kincseket, amelyek az egész magyar szellemet teszik gazdagabbá, A csengerbagosi cigányok ügyének tárgyalása. Múlt számunkban említettük, hogy a csengerbagosi cigányok rablógyilkosságának bűnügyét mielőbb tárgyalni fogják. Mint értesülünk, a szomorúan nevezetes bűnügyet az esküdtbiróság folyó hó 28-án és március hó 1-én tárgyalja. Tüzeset. A múlt héten szombaton reggel 5 óra tájban özv. Pető Jánosnének a Gyepsorutcai 27. sz. beltelkén egy nádfődelü ház leégett. A nagyobb veszedelemnek tűzoltóink munkássága vette elejét. IPAR, KERESKEDELEM. Gazdasági átalakulás. Magyarország ipara fejlődésének még csak kezdőpontján áll. Eddig csupán agrikultur állam volt; ipari állammá való átalakulása most van folyamatban. Hálát adhatunk az Egek urának, hogy azok, akik a magyar ipari életben a vezető szerepet játszák, biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a magyar ipar fejlesztése a helyes mederbe terelődik és, hogy itt nemsokára nagyszerű ipari és fejlett kereskedelmi viszonyok fognak kialakulni. De ez még nem elég, hogy nyugodtan nézzünk hazánk jövő fejlődése elé. Legyenek bár oly kiválóak és fáradhatatlanok a magyar ipart vezető férfiaink, sikeres eredményt csak akkor fog feltüntetni munkásságuk, ha hátuk megett a nemzet, az egész társadalom áll cselekvő erővel. A lapok többszörösen fájdalommal rótták meg társadalmunknak azt a már-már megrögzött hibáját, hogy annak vagyonos, birtokos osztálya és az úgynevezett honoratiorok: hivatalnokok és lateinerek egy része irtózik az ipari és kereskedelmi pályától. Már pedig mindaddig, amig ez a középosztály bele nem viszi iparunkba és kereskedelmünkbe a vállalkozási kedvhez szükséges vagyont, a sikerhez múlhatatlanul megkívánt műveltséget, más szóval mig iparunkat és kereskedelmünket ebben a bővebb körben nem művelik, úgy a jólétről, valamint a nyugati államokkal való versengésről álmodnunk sem lehet. Azután és egyidejűleg is szaporítanunk kell ipari iskoláinkat. Valósággal kegyetlen szatíra, hogy amig politikusaink, a sajtó és a közélet minden irányadó embere arra buzdítja az ifjúságot, hogy az ipari pályákon igyekezzék boldogulásának útját keresni, mert nemcsak saját jövőjét alapítja meg, hanem egyúttal az ország gazdasági fejlődését is sikeresen szolgálhatja : ugyanekkor azon kevesek számára, kik e pályákra lépnek, de akiknek száma, hála a mindinkább észrevehető, a közfelfogásban beállott fordulatnak, — egyre növekszik, — nincs elegendő hely felső ipariskoláinkban. Már pedig kell, hogy legyen! Hát nem tragikomikus az az állapot, hogy mig a mi fiatalaink számára itthon nincs hely a szakiskolában és igy ezek külföldre kénytelenek menni tanulni és ekzisztenciát keresni, addig mi a külföldről hozunk be kitünően fizetett idegen munkaerőt? Avagy nem úgy vagyunk az iparospálya alsóbb alkalmazottjaival ? Hisz bizonyos szakmabeli előmunkásokat nálunk drága pénzen még mindig a külföldről kell beszereznünk. Egész társadalmunk minden rétegének tisztában kell lennie avval, hogy eme gazdasági átalakulás létkérdés nemzetünkre, fennállásunkra. Lám, még csak a kezdetén vagyunk, még csak félénken tesszük első próbalépéseinket, már is Ausztriának nemcsak minden hivatalos hatósága, hanem testületéi, pénzintézetei, iparosai, gyárosai, kereskedői és egész társadalma megindult, hogy ezt megakadályozza, nehogy az eddigi haszontól elessen. Az a boykottmozgalom, amelyet a közelmúltban úgy értékpapirosaink, mint nyersterményeink ellen megindított, az által, hogy az előbbieket visszavetette, az utóbbiakat pedig igyekezett nen: többé tőlünk, hanem a Balkánból megszerezni, eléggé figyelmeztet arra, hogy szívós harcra van kilátásunk, amelyet csak az egész társadalom vállvetett közreműködésével vívhatunk meg sikerrel. Természetes, hogy amidőn mi is visszautasítjuk az osztrák árut, fogyasztó közönségünknek sok olyasmiről kell lemondani, amit eddig szívesen használt s aminek nélkülözése, főleg az első időkben, talán addig, mig a magyar kéz nem készíti, nagy próbára teszi lemondásunk erényét. Azzal is tisztában, kell lennünk, hogy kereskedőinkre és iparosainkra vár ebben az esetben a keservesebb sors, mert elvégre a közönség követelményeinek engednie kell. Igen ám, csakhogy kereskedőink és iparosaink nagy része el van adósodva és ép az osztrák cégeknél, az osztrákok pedig raktáraikban felhalmozott nagyszámú portékáikat olcsóbban adhatják és több hónapi hitelre, mint a magyar gyárosok vagy általában nagy termelők. Itt tehát csak egy segíthet. Külföldi tőkével függetleníteni kell pénzintézeteinket Ausztria pénzügyi világától, hogy ezek hosszú lejáratú és csekélyebb kamattal járó hitellel segíthessék kereskedőinket és iparosainkat az emancipálás munkájában. Kötelessége azonban magának a társadalomnak, minden jó magyar hazafinak, hogy a török hamálokénál is becsületesebb kitartással, ahol kell: lemondással, igényeinek megszorításával önmagát emancipálja Ausztria hitelétől az által, hogy a vámsorompót háza küszöbén állítja fel, amelyen belül csak magyar portéka kerülhet. (0. H.)
