Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-25 / 9. szám

4-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK.

9-ik szám.

hatóságok, élükön dr. Aáron Sándorral minden emberileg lehetőt elkövettek a fertőző betegség elfojtására. Fáradozásuk sikerrel is járt. Alsófernezelyen a tífusz szünőfélben van.

Aáron Sándor dr. mikor két hét előtt Fer- nezelyről hazaérkezett, már rosszul érezte magát, úgy, hogy 11-ikén a közigazgatási bizottság ülésén nem jelenhetett meg a kötelességteljesi tésében mindig oly pedáns főorvos. Az orvosok azonban nem tudták megállapítani a baj okát egész hétfő estéig, amikor is dr. Sternberg Géza és dr. Starke Antal egyértelműig konstatálták, hogy kollegájuk a kiütéses tífusznak nevezett veszedelmesen ragályos betegségben szenved és hogy minden valószínűség szerint Alsófernezelyen fertőzött meg.

Hétfő estétől kezdve úgy dr. Sternberg, mint dr. Starke kollégái mellette vannak s önfeláldozó buzgalommal ápolják. E miatt természetesen más betegekhez nem járhatnak és dr. Sternberg, aki közkórházi főorvos, a kórházat sem keresheti fel.

Mint örömmel értesülünk, most pénteken a beteg állapotában némi kedvező fordulat állott be. Dr. Gerlóczy budapesti orvostanár, aki csütörtök este megvizsgálta a főorvost, abbeli reményének adott kifejezést, hogy megmenthető lesz az életnek.

El kell ismernünk, hogy a hatóság sokat .megtesz a járvány továbbterjedésének meg- gátlására s eddig még újabb megbetegedésről nem is érkezett jelentés, de figyelembe kell vennie azt, hogy bár a kiütéses tífusz ép oly ragályos, mint a kolera, vagy pedig sokszor 1—2 hétig is ellappang az emberben ; éppen azért szükségesnek tartjuk, hogy mindazokat, akik a főorvossal még a tifusz konstatálása előtt is érintkeztek, sürgősen a legerélyesebb fertőtlenítésnek vessék alá, mert csak igy remélhető a betegség terjedésének megakaÖsszeszoritoíta a fogát, széles, erős, nagy- csontu állkapcáját és szürke szemeivel mereven nézett előre. Egy vadállat makacs dühével viaskodott önmagával. De nem evett, megállotta.

— Ötven töltött káposztát! — ismételgette magában s vaselhatározássaf vágta kaszájával a rendet. Taktusra, mint az aratógép.

Megszűnt körülötte a világ. Nem látta a nagy búzatáblát, se a körülötte dolgozó embereket, nem ismert senkit, semmit, nem volt múltja, jövője, egész valója az egyetlen nagy akarattá keményedett. Úgy ment eléje, mint valami emberi léten felüli feladatnak. S érezte, hogy az egész gyomra átalakult s hihetetlen munkára képes. Amint szikrázó szemével belenézett a világba, képes lett volna vállalkozni arra, hogy a kévéket úgy eregesse le magába, mint a cséplőgépnél az etető dobba.

Végre alkonyodott. Hazamentek a munkából. Otthon már dél óta állott a lakodalom. Idő sem volt a hozzákészüléshez, le kellett ülni a terített asztalhoz.

Kis János egy zugba került; annál jobb. Falnak veti a hátát s akkor hadd jöjjön az ellenség. Ezzel a vak és vad elszánással szállott szembe valamelyik őse egy kétezer emberből álló török sereggel.

Hozták a levest.

János nem sokait, nem kevesellt semmit. Jó mély cseréptányért kapott, amit a szakácsnő színig öntött neki. Ujjnyi vastag volt a tetején az a sárga zsir, amely már nem is szakadt karikákra, hanem egybefolyt.

Kis János fogta fakanalát s nyugodtan, komolyan kezdett a munkához. A bélé reszketett s alig birt uralkodni mohóságán.

dályozása. Úgy értesültünk, hogy a többek között, akik a beteghez jártak, egy polgári iskolai tanárnő is van, aki most egész vidáman tanít.

HÍREK.

Tájékoztató

gyűlésekről, hangversenyekről, táncmulatságokról.

Február 25-ikén a M. Á. V. alkalmazottak caba- rettel összekötött táncestélye a Polgári Kaszin ban.

Február 25-ikén a róm. kath. csizmadia iparosok batyubálja az Árucsarnok emeleti termében.

Február 26-án az „Oltáregyleí" felolvasó estélye a városi színházban.

Február 26-án este 7 órakor a „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ tánccal egybekötött felolvasó estélye a kör helyiségében.

Február 26-án d. u. 2 órakor az Ipartestület közgyűlése a városháza tanácstermében.

Márczius 2-án a nagykárolyi zenészek íáncz- estélye a „Polgári Kaszinó“ összes termeiben. ,

Márczius 5-én d. e. 11 órakor a róm. kath. egyház rendes évi közgyűlése az elemi fiú népiskola nagytermében.

Márczius 5-én a „Nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesületének“ tánccal egybekötött hangversenye.

Márczius 26-ikán. Az 0. M. K. E. alakuló közgyűlése.

Személyi hir. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja, szabadságidejét megszakítva, Tátralomniczról, hová családjával együtt két heti üdülésre távozott, az ügyek intézése céljából visszajött.

A vármegyei központi választmány

gyűlése. Szatmárvármegye központi választmánya dr. Péchy István főjegyző elnökletével folyó hó 16-án gyűlést tartott. E gyűlésen á választmány tagjai először az előirt hivatalos esküi tették le. Jegyzővé Medvey Lajos lett megválasztva. Megtette a gyűlés a szükséges intézkedést az országgyűlési képviselek hiteles lajstromának kiigazítására, megalakítván a bizottságot is. A nagykárolyi bizottság elnökének

A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte.

' Úgy érezte, jól van lakva.

Sápadság futotta el az arcát. Megérezte, hogy roppant feladatot váíalt magára. Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át agyán a gondolat, hogy nem fogja megbirni amit vállalt.

Összerántotta a szemöldökét; alacsony homlokán függőleges ráncok gyürődíek, széles vasállkapcája összekattant s nekidült újra a csatának.

Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbról-balra, most a kanalat emelte taktusra a szájához, mig csak a tányér ki nem ürült.

Akkor szédülést érzett és utálatos csömört. Az étel tulzsiros volt, kivánnyadt, gyenge, zsir- talan löttyökhöz szokott gyomrának.

Túrós csusza következett. Ízes, tejfölös, töpörtös, kövér. Jól telerakták a tányérát.

És Kis János kivette a sárga csontnyelü törött villát s ugyanolyan nyugodtan mint az imént, ezt is sorra beraktározta. Nem érezte az étel izét. Nyomást érzett odabent és szeretett volna a levegőre menni. Vagy legalább káromkodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fájdalommal, irigységgel nézett körül a népen. Mindenki vidám volt, nevetett, habzsolt. És ő már tudta, hogy vége. Ma már evett annyit, mint egész életében egy ülésre szokott. De össze- csikoritotta a fogát s odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez lencse volt orrjával. Kint, a cselédek és munkások közt nem tartották meg a szokásos sorrendet, amit odabent a vőfély verssel szabott meg. Azt adták, ami

Balogh Kálmán, rendes tagoknak pedig id. Vida Sándor és Strohmáyer Ferenc, póttagoknak Lukácsovics János és Lochmáyer Márton lettek megválasztva. Végül tárgyalás alá vétetett Birle Juon szamostölgyesi lakos beadványa, ki Maro- ,sán József nagynyiresi ségédjegyzőt azzal vádolja, hogy a választás alkalmával meg nem engedett módon korteskedett és a hivatalos hatalommal visszaélt. A kir. ügyész előterjesztésére nevezett segédjegyző ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot a választmány elrendelte.

Az „Oltáregylet“ felolvasó estélye. A

nagykárolyi Oltáregylet folyó hó 26-án — vasárnap este 6 órakor a Városi Színházban felolvasó estélyt rendez a következő műsorral : 1. Cimbalmon játszik Tanhoffer Lajos fővárosi mérnök. 2. Ünnepi beszéd. Mondja Pallmann Péter kegyesrendi tanár. 3. Szavalat. Tanhoffer Irma. 4. Cimbalomszóló tárogató kísérettel. Tanhoffer Lajos. 5. Damoklész kardja. Bohózat 1 felvonásban. Szereplő személyek: Ragacs ÁdáiTi könyvkötő mester Tremba Márton. Sára felesége Csipkés Károlyné. Zsófika, leányuk Solymossy Paula. Misi, könyvkötő inas Szabó István. Csendes Károly néptanító, dr. Benkovich István. Kezedete pont 6 órákkor. Helyárak: Alsó páholy 10 kor., felső páholy 7 kor., I—IV. •sor földszinten 2 kor., a többi földszinti számozatlan ülőhely 1 kor., erkélyszék 80 fillér, karzat 30 fillér. Felső páholy és egyéb jegyek válthatók Szentiványi Béla o. e. igazgatónál.

Március 15. A szabad szellem ébredésének nagy napját méltókereíben készül megünnepelni Nagykároly város polgársága. A Kossuth asztaltársaság már felkérte a kerület országg/ü- lési képviselőjét, gr. Károlyi Józsefet, hogy a Társaság 15-iki ünnepélyén kezében a Kossuth serleggel ö mondja el az ünnepi beszédet. — Képviselőnk erre készséggel vállalkozott.

A vármegyei függetlenségi párt 32-es bizottsága folyó hó 15-én Szatmáron a Pannónia, kistermében, a szervezési munkálatok folytatása tárgyában ülést tartott.

közelebb esett. Ez ebből evett, az abból, Kis János mindenből.

így ment ez két óra hosszáig, megállás, pihenés nélkül.

Akkor jött a töltött káposzta.

— Ötvenet 1 — mondotta magában Kis János és a szemére fátyol szállott.

Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És Kis János amint a három hatalmas töltelék után egy ilyen darab szívós, fövetlen, rágatlan husdarabot le akart gyűrni, — rémülten állott fel. A szeme kidagadt, szinte kiugrott vastag szeműidéi alól , nyakán az erek kötélvastagra dagadtak.

Utolsó józaneszével kirohant a házból.

Az eperfához ért, mikor megszabadult a bajtól. A torkán szorult darab, amely már szinte megfojtotta, visszacsúszott a szájba.

Szemébe könyek gyűltek s állkapcsát olyan nagyon keményen vágta össze, hogy éket se lehetett volna közé verni.

Azzal a szenvedély részegségével mondta el magában :

— Dögölj meg kutya.

Újra lenyelte a húst.

És most is képtelen volt rá. Megakadt az a torkán s többet nem ment se le, se fel.

Az ember két keze a levegőbe kapott; sovány hosszú teste megfordult s hanyatt vágódott.

Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, mig csak végleg el nem csendesedett.

Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.