Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-25 / 9. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 9-ik szám. hatóságok, élükön dr. Aáron Sándorral min­den emberileg lehetőt elkövettek a fertőző betegség elfojtására. Fáradozásuk sikerrel is járt. Alsófernezelyen a tífusz szünőfélben van. Aáron Sándor dr. mikor két hét előtt Fer- nezelyről hazaérkezett, már rosszul érezte magát, úgy, hogy 11-ikén a közigazgatási bizottság ülésén nem jelenhetett meg a kötelességteljesi tésében mindig oly pedáns főorvos. Az orvosok azonban nem tudták megállapítani a baj okát egész hétfő estéig, amikor is dr. Sternberg Géza és dr. Starke Antal egyértelműig konstatálták, hogy kollegá­juk a kiütéses tífusznak nevezett veszedel­mesen ragályos betegségben szenved és hogy minden valószínűség szerint Alsófernezelyen fertőzött meg. Hétfő estétől kezdve úgy dr. Sternberg, mint dr. Starke kollégái mellette vannak s önfeláldozó buzgalommal ápolják. E miatt ter­mészetesen más betegekhez nem járhatnak és dr. Sternberg, aki közkórházi főorvos, a kór­házat sem keresheti fel. Mint örömmel értesülünk, most pénteken a beteg állapotában némi kedvező fordulat állott be. Dr. Gerlóczy budapesti orvostanár, aki csütörtök este megvizsgálta a főorvost, abbeli reményének adott kifejezést, hogy meg­menthető lesz az életnek. El kell ismernünk, hogy a hatóság sokat .megtesz a járvány továbbterjedésének meg- gátlására s eddig még újabb megbetegedésről nem is érkezett jelentés, de figyelembe kell vennie azt, hogy bár a kiütéses tífusz ép oly ragályos, mint a kolera, vagy pedig sokszor 1—2 hétig is ellappang az emberben ; éppen azért szükségesnek tartjuk, hogy mindazokat, akik a főorvossal még a tifusz konstatálása előtt is érintkeztek, sürgősen a legerélyesebb fertőtlenítésnek vessék alá, mert csak igy remélhető a betegség terjedésének megaka­Összeszoritoíta a fogát, széles, erős, nagy- csontu állkapcáját és szürke szemeivel mereven nézett előre. Egy vadállat makacs dühével vias­kodott önmagával. De nem evett, megállotta. — Ötven töltött káposztát! — ismétel­gette magában s vaselhatározássaf vágta kaszá­jával a rendet. Taktusra, mint az aratógép. Megszűnt körülötte a világ. Nem látta a nagy búzatáblát, se a körülötte dolgozó embe­reket, nem ismert senkit, semmit, nem volt múltja, jövője, egész valója az egyetlen nagy akarattá keményedett. Úgy ment eléje, mint valami emberi léten felüli feladatnak. S érezte, hogy az egész gyomra átalakult s hihetetlen munkára képes. Amint szikrázó szemével bele­nézett a világba, képes lett volna vállalkozni arra, hogy a kévéket úgy eregesse le magába, mint a cséplőgépnél az etető dobba. Végre alkonyodott. Hazamentek a munká­ból. Otthon már dél óta állott a lakodalom. Idő sem volt a hozzákészüléshez, le kellett ülni a terített asztalhoz. Kis János egy zugba került; annál jobb. Falnak veti a hátát s akkor hadd jöjjön az ellenség. Ezzel a vak és vad elszánással szállott szembe valamelyik őse egy kétezer emberből álló török sereggel. Hozták a levest. János nem sokait, nem kevesellt semmit. Jó mély cseréptányért kapott, amit a szakácsnő színig öntött neki. Ujjnyi vastag volt a tetején az a sárga zsir, amely már nem is szakadt karikákra, hanem egybefolyt. Kis János fogta fakanalát s nyugodtan, komolyan kezdett a munkához. A bélé reszke­tett s alig birt uralkodni mohóságán. dályozása. Úgy értesültünk, hogy a többek között, akik a beteghez jártak, egy polgári iskolai tanárnő is van, aki most egész vidá­man tanít. HÍREK. Tájékoztató gyűlésekről, hangversenyekről, táncmulatságokról. Február 25-ikén a M. Á. V. alkalmazottak caba- rettel összekötött táncestélye a Polgári Kaszin ban. Február 25-ikén a róm. kath. csizmadia iparo­sok batyubálja az Árucsarnok emeleti termében. Február 26-án az „Oltáregyleí" felolvasó estélye a városi színházban. Február 26-án este 7 órakor a „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ tánccal egybekötött felolvasó estélye a kör helyiségében. Február 26-án d. u. 2 órakor az Ipartestület köz­gyűlése a városháza tanácstermében. Márczius 2-án a nagykárolyi zenészek íáncz- estélye a „Polgári Kaszinó“ összes termeiben. , Márczius 5-én d. e. 11 órakor a róm. kath. egyház rendes évi közgyűlése az elemi fiú népiskola nagytermében. Márczius 5-én a „Nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesületének“ tánccal egybekötött hangversenye. Márczius 26-ikán. Az 0. M. K. E. alakuló köz­gyűlése. Személyi hir. Csaba Adorján, várme­gyénk főispánja, szabadságidejét megszakítva, Tátralomniczról, hová családjával együtt két heti üdülésre távozott, az ügyek intézése céljá­ból visszajött. A vármegyei központi választmány gyűlése. Szatmárvármegye központi választ­mánya dr. Péchy István főjegyző elnökletével folyó hó 16-án gyűlést tartott. E gyűlésen á választmány tagjai először az előirt hivatalos esküi tették le. Jegyzővé Medvey Lajos lett megválasztva. Megtette a gyűlés a szükséges intézkedést az országgyűlési képviselek hiteles lajstromának kiigazítására, megalakítván a bi­zottságot is. A nagykárolyi bizottság elnökének A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbe­nés érte. ' Úgy érezte, jól van lakva. Sápadság futotta el az arcát. Megérezte, hogy roppant feladatot váíalt magára. Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át agyán a gondolat, hogy nem fogja megbirni amit vállalt. Összerántotta a szemöldökét; alacsony homlokán függőleges ráncok gyürődíek, széles vasállkapcája összekattant s nekidült újra a csatának. Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbról-balra, most a kanalat emelte taktusra a szájához, mig csak a tányér ki nem ürült. Akkor szédülést érzett és utálatos csömört. Az étel tulzsiros volt, kivánnyadt, gyenge, zsir- talan löttyökhöz szokott gyomrának. Túrós csusza következett. Ízes, tejfölös, töpörtös, kövér. Jól telerakták a tányérát. És Kis János kivette a sárga csontnyelü törött villát s ugyanolyan nyugodtan mint az imént, ezt is sorra beraktározta. Nem érezte az étel izét. Nyomást érzett odabent és szeretett volna a levegőre menni. Vagy legalább károm­kodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fáj­dalommal, irigységgel nézett körül a népen. Mindenki vidám volt, nevetett, habzsolt. És ő már tudta, hogy vége. Ma már evett annyit, mint egész életében egy ülésre szokott. De össze- csikoritotta a fogát s odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez lencse volt orrjával. Kint, a cselédek és munkások közt nem tartot­ták meg a szokásos sorrendet, amit odabent a vőfély verssel szabott meg. Azt adták, ami Balogh Kálmán, rendes tagoknak pedig id. Vida Sándor és Strohmáyer Ferenc, póttagoknak Lukácsovics János és Lochmáyer Márton lettek megválasztva. Végül tárgyalás alá vétetett Birle Juon szamostölgyesi lakos beadványa, ki Maro- ,sán József nagynyiresi ségédjegyzőt azzal vá­dolja, hogy a választás alkalmával meg nem engedett módon korteskedett és a hivatalos hatalommal visszaélt. A kir. ügyész előterjesz­tésére nevezett segédjegyző ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot a választmány el­rendelte. Az „Oltáregylet“ felolvasó estélye. A nagykárolyi Oltáregylet folyó hó 26-án — va­sárnap este 6 órakor a Városi Színházban fel­olvasó estélyt rendez a következő műsorral : 1. Cimbalmon játszik Tanhoffer Lajos fővárosi mérnök. 2. Ünnepi beszéd. Mondja Pallmann Péter kegyesrendi tanár. 3. Szavalat. Tanhoffer Irma. 4. Cimbalomszóló tárogató kísérettel. Tanhoffer Lajos. 5. Damoklész kardja. Bohózat 1 felvonásban. Szereplő személyek: Ragacs ÁdáiTi könyvkötő mester Tremba Márton. Sára felesége Csipkés Károlyné. Zsófika, leányuk Solymossy Paula. Misi, könyvkötő inas Szabó István. Csendes Károly néptanító, dr. Benkovich István. Kezedete pont 6 órákkor. Helyárak: Alsó páholy 10 kor., felső páholy 7 kor., I—IV. •sor földszinten 2 kor., a többi földszinti szá­mozatlan ülőhely 1 kor., erkélyszék 80 fillér, karzat 30 fillér. Felső páholy és egyéb jegyek válthatók Szentiványi Béla o. e. igazgatónál. Március 15. A szabad szellem ébredésé­nek nagy napját méltókereíben készül megün­nepelni Nagykároly város polgársága. A Kossuth asztaltársaság már felkérte a kerület országg/ü- lési képviselőjét, gr. Károlyi Józsefet, hogy a Társaság 15-iki ünnepélyén kezében a Kossuth serleggel ö mondja el az ünnepi beszédet. — Képviselőnk erre készséggel vállalkozott. A vármegyei függetlenségi párt 32-es bizottsága folyó hó 15-én Szatmáron a Pannónia, kistermében, a szervezési munkálatok folytatása tárgyában ülést tartott. közelebb esett. Ez ebből evett, az abból, Kis János mindenből. így ment ez két óra hosszáig, megállás, pihenés nélkül. Akkor jött a töltött káposzta. — Ötvenet 1 — mondotta magában Kis János és a szemére fátyol szállott. Nagy darab húsok voltak a töltött ká­poszták közé téve ráadásnak. És Kis János amint a három hatalmas töltelék után egy ilyen da­rab szívós, fövetlen, rágatlan husdarabot le akart gyűrni, — rémülten állott fel. A szeme kidagadt, szinte kiugrott vastag szeműidéi alól , nyakán az erek kötélvastagra dagadtak. Utolsó józaneszével kirohant a házból. Az eperfához ért, mikor megszabadult a bajtól. A torkán szorult darab, amely már szinte megfojtotta, visszacsúszott a szájba. Szemébe könyek gyűltek s állkapcsát olyan nagyon keményen vágta össze, hogy éket se lehetett volna közé verni. Azzal a szenvedély részegségével mondta el magában : — Dögölj meg kutya. Újra lenyelte a húst. És most is képtelen volt rá. Megakadt az a torkán s többet nem ment se le, se fel. Az ember két keze a levegőbe kapott; sovány hosszú teste megfordult s hanyatt vágódott. Irtózatos vonaglásban vergődött hangta­lanul a földön, mig csak végleg el nem csen­desedett. Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.

Next

/
Thumbnails
Contents