Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-25 / 9. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. február 25. / i — 9. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Felelős szerkesztő: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“)-s^j Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ^ Nyiltfér sora 50 w KasztszeUeia. Nagykároly, 1911. február 24. India ősiakóinak: a hinduknak köszönheti a viiág tudvalevőleg az u. n. kaszt-rendszert.'— A hindu társadalom ugyanis négy főosztályba volt sorozva: az első rendet képezték a brahmánok (Brahma elsőszülöttei). Ezek voltak a legelőkelőbbek „szentek és sérthetetlenek“, kik egyedül voltak képesítve a papi hivatalra. A brahmánok életében újra 4 fokozatot különböztettek meg. A második osztályt a ksatriják (kshatriyák) vagyis a harczosok osztálya képezte, amely osztályhoz tartoztak a királyok és a fejedelmek is. A harmadik osztályba sorozták a vaisákot vagyis a hivatalnokokat. Végül a negyedik osztályt a Bráhma lábaiból támadt — tehát legalsóbb osztály — képezte, mely a fölötte álló három osztálynak volt a szolgája, szolgahadja. E négy főosztály egyes osztályaiban azután természetesen sok-sok külön osztály állott még fenn. Az alsóbb osztályból a felsőbb osztályba jutni kezdetben csaknem kizárt dolog volt, később azonban szűkültek és kisebbekké váltak az egyes főosztályokat egymástól szorosan elkülönítő válaszfalak. így harczias vitézségük és érdemük révén a közönséges katonák is, sőt a 4-ik osztályba tartozó egyszerű lenézett és megvetett szolga is felküzdhette magát a ksatriják, a harczosok kasztjába. A nyugati műveltség elterjedése s általában a hinduknál is csak haladó korszellem, mit még kínai fallal sem lehet elzárni, e népeknél is meglazította a társadalmi osztályokat elszigetelő és elválasztó korlátokat. Ez a hatalmas kasztrendszer jutott' uralomra Európa csaknem összes népeinél is, s csaknem oly merevségében, mint ősi hazájában — a messze-messze Indiában. (Hazánkban: a főpapság, a főnemesség, a köznemesség és a jobbágyság.) Ha csak egy futó pillantást vetünk a középkorban élt népek történelmébe, az a sokféle rend, az a sokféle osztály mind-mind nem egyébb: minta hinduknál létezett kasztrendszer. És az egyik rendből vagy osztályból a másikba — természetesen a felsőbbikbe — való jutás ép oly nehéz volt, mint a kasztrendszer ősi hazájában. Miként ott, úgy itt is híven és rendületlenül őrködött a felsőbb rend, nehogy az alatta álló osztályból valaki az ő „dicsőbb“ rendjébe bejuthasson. Az idők azonban — hála a gondviselésnek — e téren is megváltoztak s nagy változást idéztek elő. A nagy francia forradalom szinte egycsapásra ledöntötte az embert embertársaitól elválasztó társaRÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. dalmi korlátokat, s az újkor szellemének hatása alatt s a — sok tekintetben — a francia nép után kullogó többi európai nemzet is, akarva nem akarva, kénytelen- kelletlen kezdte a jogegyenlőség magasztos nagy elvének szükségszerű hangoztatásával az ósdi, az „isten képmására“ teremtett emberhez nem méltó, de sőt annak lelkületére szomorú világot vető kasztrendszert megszüntetni. A „szabadság, egyenlőség és testvériség“ fenséges eszméje mindig nagyobb tért hódított, s iegelsőbben a nemzetek törvényeiben kezdett uralomra jutni. Tehát papiroson. E réven s ennek örökös hangoztatása által — lassan-lassan az életben is, de itt már sokkalta nehezebben. Ámbár a nemzetek törvényei hangoztatják és kimondják, a „teljes jogegyenlőséget“, a valóságban — szomorú, de való — még mindig fennállanak — habár láthatólag nem is — a válaszfalak. Hogy ez igy van, hibás ebben maga a nagy társadalom is, mely emberi hiúságtól vezettetve külön-külön osztályozza s osztályokba sorozza magát s embertársait, magamagát lehetőleg mindig valamivel magasabb osztályba tartozó lénynek szeretvén képzelni, hinni és tartani. Hozzájárulnak a kitüntetési fokozatok is, különösen hazánkban, az oly kedvesen hangzó grófi, bárói czim és rangra vaió emelés s a nemességi intézményt megszüntető s eltörlő fenséges törvénynek fittyet hányni látszó „nemesi czim és czimer“ további kegyes adományozása — még napjainkban is. Szóval, ha a kasztrendszer el is van törölve papíron, tényleg létezik még mindig az életben, ha nem is mint „rendszer“, de — ami még ennél is sokkal rosszabb, mint „kasztszellem!“ Előttünk minden lépten-nyomon a szomorú példa. A „intelligens szó és osztálylyal“ szemben az „egyszerűbb“ osztály vagy éppen „néposztály“ az oly sokszor gőgös lenézéssel emlitett „misera plebs“, a nagykereskedő“ és a ,,kiskereskedő“ vagy „szegény greizleros“, a „nagyiparos“ és a „kisiparos“ vagy „szegény foltozó varga“ szavak, titulusok s elnevezések stb. mind-mind nem a létező kaszt-szellem létezését hirdetik és igazolják-e? A köztudat szerint is a mágnások (a „felső tízezrek rendje“) holmi magasabb eredetűnek és rendűnek vélt kaszt, a melyet „nagyon is megkülönböztetett tisztelet“, sőt „hódolat“ illet meg. A „főpapi“ s általában a „papi rend“ kiváltságosnak látszó helyzete — éppen hazánkban — köztudomású s egészen természetes dolognak tűnik fel. Ezek alatt azután (hogy igazán kasztszellemben A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ..................................................8 korona. Fé l évre........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre............................ 2 korona. Eg y szám ára ....... 20 fillér. beszéljünk) jön a ranglétra megszámlálhatatlan fokán álló milliók serege, kezdve a minisztertől vagy éppen miniszterelnöktől (szóval az e 'földtekén elérhető legeslegmagasabb hivatalnoktól kezdve) le a kis falusi napidijas Írnokig. — És épp e hosszú létrán állók között él valójában a kasztszellem. Itt mindent a diplomával mérnek. Ez a fő-fő dokumentuma az előléptetésnek, elhaladásnak. Mit arravalóság, mit ügyesség, mit nagy tapasztalat, mit becsületesség és megbízhatóság, mit bámulatos munkaerő és munkabírás — maradsz örökkétig, par- dan! csak holtod napjáig írnok, vagy nem tudom én micsoda, de mindvégig csak azon a kezdőfokon — mert a diploma, a holt betű, a kutyabőr, nem képesít a magasabb klasszisba jutásba — akárhogy megérdemelnéd is egyébként és mindenképpen. Csak egyetlen egy példát némileg részletesebben. A — mondjuk — falusi diplomás Írnok — ki kezdetben „segédjegyzőnek,“ azután „aljegyzőnek“ s végül már egyesen „jegyző urnák“ tituláltatja magát, ügyesség, munkabírás, képesség, találékonyság, törvényismeret stb. stb. tekintetében nyomába sem léphet a jegyzői diplomával nem biró irnoktársának. Társ! oh dehogy is — azt egészen valami alsóbbrendű lénynek tartja, a magát különben csak diplomájánál fogva „bölcsnek,“ „a falu eszének“ képzelő és tartó „Írnok“ ur, illetve már diplomájánál fogva „jegyző“ ur. Amazt a jegyzők egyletébe sem veszik fel, (nem lehet — hisz nincs diplomája!), de még csak a nyugdíjintézetbe sem, no mert az- is csak diplomás jegyzők intézete. Hogy azután egyébként az a diplomával nem biró Írnok vagy dijnok végzi a legtöbb munkát, az görnyed kora reggeltől késő estig a poros akták mellett s dolgozik igazán a köz, egy egész község javára — annak fontos, megbecsülendő munkája ugyan kinek jutna eszébe ! ? Minden munkája megvan fizetve a napi 1 frt. mond egy forint irnoki-dijnoki dijjal. Legalább társadalmi téren érné aztán őket (igazán a „nemzet .napszámosait“), a köteles tisztelet és megbecsülés. Ámde hogyan lehet ilyenről csak szó is egy „diploma nélküli napidijas Írnoknál“ napjainkban, s „müveit korunkban ?“ Vagy — hogy csak rámutassunk még egy-két furcsaságra — ott van a vasúti forgalmi szolgálat s a póstatiszti állás. Mindezt a szabályzat szerint csakis érettségi bizonyítvánnyal biró egyén töltheti be. A kezelő személyzetnek is kell — az emlitett pályáknál — legalább is 4 középosztályt végeznie. Pedig
