Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-23 / 52. szám
!I. évfolyam. Nagykároly, 1911. december 23. 52. szám. Nagykároly és Érmeik Politikai és társadalmi hetilap. - A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. _____ SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. Felelős szerkesztő: : Főmunkatárs: („Kölcsey-nyomda r.-t.“) DR. GÓZNER ELEK. DR HEGEDŰS ISTVÁN. ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#e-| Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. __ Ryiltfér sora 50 fillér. j megjelenik minden szombaton, -gut A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre . ........................., . . 4 korona. Ne gyed évre...............................2 korona. Eg y szám ára..........................20 fillér. Jé zus világraszóló hivatása. „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat.“ Lukács ev. 2. 14. Karácsony szent napját ünnepeljük ismét Istennek szent kegyeiméből. A legkedvesebb nap ez az ünnepek között, mert a mennyei szeretet hinti szét áldott fényét és tündöklő sugarát mindenekre: a fényes paloták ragyogó termeire úgy, mint a szegények sötét es kunyhóira s s egyesíti a családtagokat: kicsinyt és nagyot, ifjút és öreget; . a legfenségesebb is, mert a hit áldásának égi glóriájával övezi be az egész emberiséget s a legáltalánosabb, mert ennek örömét érzi mindenki, sejti még a kicsinyke gyermek is. Ünnepnapja ez a családnak, mert a karácsonyi öröm egyesíti annak kicsinyét, nagyját; ünnepnapja ez az egész keresztyénségnek, mert alapítója születésének szentséges és fenséges emléknapja; ünnepnapja ez az egész keresztény világnak, mert Megváltójának, Üdvözítőjének megjelenésére emlékezteti. Ünnepelnek ma mindenütt. A forró égőv tikkasztó homoksivatagjain, a magas északi saravidék örök hóval fedett hegycsúcsain, a rengeteg őserdők évszázados fáinak lombsátora alatt, a fényes világvárosok ragyogó székesegyházainak tündöklő belsejében, a világ vásári zajától messze-messze hegyek közé elrejtett magános, kicsi kápolna egyszerű hajlékában, a fényes paloták ragyogó termeiben, alacsony házikók szűk szo- bácskáiban, szerte-szerte mindenütt, meri mindenhová elhat s örömet kelt az égből alászálioít angyali kar zsolozsmája: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!“ Ez égből aláhangzó mennyei szózat adja értésünkre a mai ünnep okát s egyszersmind fényes hivatásának világraszóló jelentőségét is. A vallásnak legfőbb tárgya: Isten. És Jézus által lett „dicsőségek a magasságos mennyekben az Istennek!“ A Krisztus előtti kor benépesítette az eget és a földet a maga isteneivel. Vagy a mi még ennél is rettentőbb vala, imádta a teremtmények ezreit: a teremtő Isten helyett. S az a „választott nép“, is mely eljutott az egy, igaz Isten isinetésére és imádására, csak a maga Istenének tekintette és tartotta a világ bölcs alkotóját. És ime „az idők teljességében megjelent“ Jézus s fenséges tanítása nyomán megtanulta az emberiség, hogy „egy az Isten“ ki „mindeneknek Atyja“ s hogy „Ő lélek, kit lélekben és igazságban kell imádni “ S amint a ragyogó nap feltün- tével eltűnnek a halvány csillagok, — eltűntek a képzeletalkotta istenei is a pogány ókornak; Jézus szavára leomlottak a bálvány istenek képei és szobrai s imádta a világ a Jézus által megismertetett Istent, a világmindenség bölcs alkotóját és Atyját! így ingyen adá meg Jézus fenséges tanitasa az igazi dicsőséget az igazi Istennek ! De átalakította, ujjáalkotta Jézus ama tanításával: az Isten Atyának az emberiséget is. Addig egyik ország ellensége volt a másiknak, egyik nép gyűlölte a másikat, egyik nemzet megvetette a másikat. És egyik a másikat engesztelhetetlen gyűlölettel irtotta, pusztította fegyver erejével, erőnek hatalmával, hatalmának gőgjével, S jaj volt a legyőzőiteknek! Halomra ölték, gyilkolták a védtelen nőket, erőtlen aggastyánokat, gyenge gyemekeket; rabláncra fűzték az erőst, a hőst s hurcolták rettenetes rabszolgaságba. A győző elvadult és elvakult ittasultságában nem tartott semmit érdemesnek, becsesnek, szentnek. Az emberiségnek ott csak két osztálya volt: az egyik a kényur, a zsarnok, a másik a megvetett rabszolga. Amaz a Ka rácsonyh oz. Hála Néked üdvösség Királya, Jézus Krisztus! Szent a te neved; A ki áldást hoztál a világra, Az egész föld áldva emleget. Ima szárnyalj, zendülj hálaének, Jó Atyánknak, menny-föld Istenének, Hogy elküldte hozzánk szent Fiát, S váltságot nyert benne a világ. Hála Néked békesség Királya, Jézus Krisztus! Szent a te neved; Szálljon békéd a magyar hazára, Forraszd össze itt a sziveket! Ima szárnyalj, zendülj hálaének, Jó Atyánknak, menny-föld Istenének; Vallásunk a béke angyala. Boldog lesz e nemzet általa! Hála Néked szent hitünk Királya, Jézus Krisztus! Szent a te neved. Egyházunknak Te vagy sziklavára, Szent hitünk győz a világ jeleit. Ima szárnyalj, zendülj hálaének, Jó Atyánknak, menny-föld Istenének. Krisztus által Isten van velünk — Ki lehetne még mi ellenünk ?! Sánfa Károly. Szeretet. Ne gyújtsatok gyertyát A karácsonyjáia, Ha beláthat könnyes szemmel Egy árva is rája. S ha nem szelitek meg Vígan a szegénynek: Illatával se adjon hirt A kalács-sütéstek! Tűz hiába pattog A kályháitokba: Ha az utón didergőkre Nem gondoltatok ma. Krisztus születését Hasztalan áldjátok : Ha az utcaajtótokat Hamar bezárjátok! — Mit ér a hozsánna, Az Úrhoz, a mennyhez : Ha a szivünkben nincs szeretet Minden emberekhez! Mariska könyvéből. Irta: Hadnagy István. II. Miklós, a szerzetes. Fiatal volt és szép. Sáppadt volt az arca nagyon, mint a halavány hold. A szemei nagyok voltak és fényesek. Olyanok, mint a tüzelő nap. De az ajkában nem volt vér s a tüdejében néha hörgés támadt. Az egész városban csak úgy emlegették: „a szomorú szerzetes“. Az édes anyja akarta, hogy szerzetes legyen. Hogy legyen szolgája az Útnak s az ő szent fiának. Hogy leimádkozza azt a nagy bűnt, mit ezelőtt sok-sok évvel egy pirosakácos kertben, bárányfelhős ég alatt, tavaszi szellő jöttén elkövetett egy szépséges szép leány, aki az ő anyja volt. Tudta az okot, ami őt ide kergette, s még sem zúgolódott soha. Ha az élet próbára akarta tenni, kitért előle. Érezte, hogyha csak egyszer is szembeszáll az élet kisértéseivel, ha csak egyszer is harcba száll, elesik. Akkoriban helyezték ebbe a nagy városba, ahol Mariska lakik, mikor már nem bántotta többé a hátamögött maradt világ. Nagy karácsonyi :: újévi vásár és • • • • Szőkénél. Kereskedelmi bank palota :: Széchenyi-utca. ::
