Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-02 / 49. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 49. szám. fikációt ünnepélyessé és lélekemelővé tette, az egyrészt a püspök ur gondolatokban gazdag, magas röptű s nagy szónoki hévvel előadott lelkes buzdító beszéde volt, másrészt a főgimnáziumi énekkar elsőrangú, klaszikus szereplése. A pontifikáció magasztossága s mozaik- szerű változatossága, a misét kisérő énekek hangjának komoly méltósága egy hatásaiban rendkívül gazdag, lelket mélyen megindító élvezetben részesítette a hallgatóságot. Az „Ecce sacerdos magnus“ fenséges dallamai talán ritkán csendültek meg a lelkekben oly elementáris erővel és intenzív hatással mint most. És annak a miseáldozatnak értékét, amelyet egy lélekben gazdag főpapi mint az Ur szolgája nagy pompával bemutatott, legalább is megkétszerezte a motívumokban gazdag, költői szépségekben utolérhetetlen dallamu gregorián ének. Nem kiegészítő része volt ez a szertartásoknak, hanem dísze, ékessége. S amikor felhangzott a pápai himnusz fenséges akkordjainak már mindenki egy szív, egy lélek volt. Es ebbe a pazar milienbe méltóképen illeszkedett bele egy lánglelkü apostol fenkölt buzdító szózata, amely a közvetlenség melegével, az előadás higgadtságával, a lelkesedés igazi tüzével, művészies nyelvezetével egy felejthetetlen benyomás emlékét örökítette meg az áhitatos szivekben. A gondolatok gazdagsága, az érzelmek bensősége és mélysége, a kidolgozás leheletszerű finomsága és művészi volta valósággal elkápráztatta a lelkeket, akik az áhítattól mámorosán hagyták el a mise végeztével a templomot, amely ilyformán kulturális szempontból történeti nevezetességűvé le t. E helyen nem mulaszthatjuk el, hogy hálás köszönetiinket ne fejezzük ki Öméltóságának fényes ténykedéséért, amelyet kellőleg értékelni nem tudunk, cs^k érezzük. Elismeréssel kell lennünk Braneczky József főgimn. tanárral szemben is, akinek odaádó lelkes buzgalma és páratlan ügyszeretete tette lehetővé számunkra ezt kétségtelenül elsőrangú műélvezetet, amelyet a főgimnáziumi énekkar precíz, minden szépséget finoman kidomboritó, erőteljes éneke nyújtott. A mise befejeztével a püspök ur vezetésével körmenet vonult a konviktushóz, ahonét a megáldás szertartásai után a közönség a főgimnázium tornacsarnokába vonult, hogy újból hallhassa az ifjúság lelkes énekét és Cseh Lajos főgimn. igazgatónak körültekintő, alapos beszámolóját a konviktus történetéről. A kisded ünnepség programmjának lefolyása után a püspök ur lelkes szavakban mondott köszönetét a szépen sikerült ünnepélyért. Utána a konviktusi bizottság tagjai a püspök ur tiszteletére fényes bankettet rendeztek a konviktus földszinti ebédlőjében. A lakomán résztvettek : Dr. Fetser Antal püspök, Deb- reczeni István, Plachy Gyula, Dr. Falussy Árpád, Vetzák Ede, Récsei Ede, Jurcsek Béla, Kacsó Károly, Lichtschein Lajos, Nonn Gyula, Cseh Lajos, Jakabfy Gábor, Dr. Vetzák Ede, Papp János, Breneczky József, Erdélyi József, Hanustädter J., Mihály Bálint. Csaba Adorján, llosvay Aladár és Dr. Róth Ferenc kimentették magukat. Este fél 6 órakor őzv. Gróf Károlyi Istvánná adott fényes theát a kastélyban. Fetser Antal püspök tiszteletére, melyre hivatalosak voltak : Fetser Antal püspökön kívül Dr. Falussy Árpád, Dr. Serly Gusztávné, Debreczeni István és neje, Péchy László és neje, Jurcsek Béla és neje, Dr. Vetzák Ede és neje, Récsei Ede és Cseh Lajos. Ezzel a szép ünnepség véget ért. Jótékonyság. Folyó hó 28-án a városháza nagytermében délután fél három órakor megható ünnepség folyt le szép számú közönség érdeklődése mellett. Ugyanis a szegény gyermekek téli felruházása történt meg. Özv. Gróf Károlyi Istvánná, mint védnök és a helybeli nőegylet által már szinte hag/ományos szokássá vált jó- tékonycélu mozgalom révén számos lelkes és buzgó hölgy gyűjtése, nagyszámú szives adományozó áldozatkészsége és szorgalmas kezek munkálkodása tette lehetővé, hogy folyó évben is összesen 128 egyén kapott és pedig uj és teljes ruházást 50 fiú és 37 leány, a többi viseltest. Özvegy Gróf Károlyi Istvánná és özvegy Dr. Serly Gusztávné úrasszonyok személyesen végezték el a ruha kiosztását, melynek megtörténte után Debreczeni István polgármester, egy gimnazista és egy felruházott leány gyermektársai nevében elmondott köszönő szavai után véget ért az ünnepély. Özv. Gróf Károlyi Istvánná a megjelentek közül azoknak, kik munkával járultak a nemes cél előmozdításához, ez alkalommal mondott köszönetét. A jótékony célra gyűjtő hölgyek névsorát és a gyűjtés eredményét az alábbiakban soroljuk föl: Kacsó Károlyné úrnő ivén 122 korona, Dr. Vetzák Edéné úrnő ivén 20 korona, Kaufmann Izidorné úrnő ivén 45 korona, Jurcsek Béláné és Balika Sándorné úrnők ivén 354 korona, ifj. Sternberg Sándorné úrnő ivén 51 korona, Nonn Gyuláné úrnő ivén 118 korona, ifj. Andrássy Jenőné úrnő ivén 15 korona, Dr. Cservenyák Károlyné úrnő ivén 27 korona, Dr. Kovács Dezsőné úrnő ivén 5 korona, Jenser Mihályrié úrnő ivén 7 korona 60 fillér, Dr. Schönpflug Béláné úrnő ivén 50 korona, Dr. Kovács Józsefné úrnő ivén 43 korona 40 fillé-i, llosvay Aladárné úrnő ivén 2Q5 korona, özv. Mosony Györg /né és Péchy Lászlóné úrnők ivén 1355 korona. —Együtt: 2418 korona 30 fillér. Az egyes gyűjtő-iveken adakoztak név- szerint: Özv. Gróf Károlyi Istvánná 300 koronát, Gróf Károlyi Gyuláné, Gróf Károlyi József 200—200 koronát, Gróf Károlyi György, N. Szabó Albert, Péchy Lászlóné, Dr. Schönpflug Richár 100—100 koroát, helybeli Nőegylet 50 koronát. Nagykároly r t. város 15 szegény gyermek felruházására 300 koronát. Ujfalussyné báró Uray Leona, Nagykárolyi Tasarékpénztár-Egyesület, Nonn Gyuláné, özv. Serly Gusztávné 30—30 koronát. Központi Takarékpénztár R.-t. Nagykárolyban, Nagykárolyi Hitelbank R.-t., Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank R.-t., Nagybávehető. De természetesen évtizedek szorgalmas gyűjtése után lehetett volna csak arra gondolni, hogy konkrét tervvel álhassunk elő. Újabb lökést adott a konviktus felállítására dr. Vetzák Ede ügyvéd urnák az 1907. év ápr. 9-én a város polgármesteréhez beadott indítványa. Vetzák dr. eme indítványában képviselőtestületi tagokból és tanférfiakból álló vegyes bizottságtól várta a nevelő intézet létesítését. A polgármester ur össze is hívta többször s bizot.ságot, én tervezetet is készítettem, de olv elágazók voltak a vélemények, hogy eredményt a tárgyalásoktól várni nem lehetett. Más útra kellett rálépni, ha nem akartuk, hogy az eszme, ismét hosszú időre elpihenjen. Én úgy véltem, hogy tisztán a Segéiyző-egyesüUtre támaszkodva is célt érhetünk. Dr. Vetzák Ede, Klacskó István, a Segélyző-egyesület akkori tanár-elnöke és én komolyan hozzá fogtunk a a munkához. A Segélyző-egyesület közgyűlése indítványunkat lelkesedéssel fogadta. Meg volt az alap, amelyre támaszkodhattunk. Beadványt adtunk a Segélyző-egyesület nevében a belügyminisztériumhoz és a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz. Országos gyűjtés engedélyezését és államsegélyt kértünk. A gyűjtésre az engedélyt megkaptuk, de államsegélyt nem helyeztek kilátásba. Ki tudja, hogy a gyűjtés mikor vezetett volna eredményre, ha segítségünkre nem jön Fetser Antal püspök ur, a szülőfölde kulturális haladásáért létekből buzgóíkodó lőpap. Fetser Antal, paláeopolisi felszentelt püspök, váradi püspöki helvnök ur a gimnázium szomszédságában 16,000 koronáért lelket és házat vásárolt meg számunkra. Most már megalakíthattuk a konviktusi bizottságot. A fővédnökséget a megyepüspök ur, a védnökséget pedig Fetser Antal püspök ur és Károlyi Gyula gróf ur fogadták el. A bizottságot a főgimn. igazgató elnöklete alatt a következők alkották : Jakab Gyula főg. tanár ; Jurcsek Béla, uradalmi felügyelő ; Klacskó István, főg. tanár; Nonn Gyula, földbirtokos ; Récsei Ede, házfönök-plébános ; az egyházközség egyházi elnöke ; Róth Károly, bankdirektor, földbirtokos ; Vetzák Ede Takarékpénztári igazgató, az egyházközség világi elnöke ; dr. Vetzák Ede, ügyvéd, hitközségi ügyész. A bizottság a legnagyobb bu^gósággal fogott a munkához. Kibocsátotta a gyüjtőiveket, megkezdette a konviktus épületének rendbehozását. Sajnos, a korhadt épületet átalakítani nem lehetett. A konviktus tehát az 1910—11. tanévben még ideiglenes épületben sem nyílhatott meg. A szükség arra kényszeritett, hogy uj épületről gondoskodjunk. Terveket készítettünk, a tervek közül Bede Antal és Jakabffy Gábor emeletes épület-tervezetét fogadtuk el. Az épület elkészült és a bizottság lázas tevékenysége be is rendezte azt az 1911—12. év szeptemberére:' A nagy reményekre jogositó épületbe előbb 19, majd 22 tanuló költözött be. Ez az épület száraz története, de mig ennyire juthatott sok gond és munka árán történhetett az. A bizottságot leginkább az anyagi gondok szorították. Nem tagadom, hogy merész vállalkozás yolt tőle, amidőn 100,000 koronás konviktusi épületet készíttetett, rendezett be akkor, amidőn alig rendelkezett valami pénzzel. Az eredmény itt is megmutatta, hogy lelkesedés, kitartás és kellő energia a legnagyobb nehézségeket is legyőzhetik. A segélyző- egyesület mintegy 14,500 koronával támogatta. A g)üjtés is elég szép eredménynyel járt. Ez mintegy 16,300 koronát jövedelmezett. De mi ez a 30,000 koronányi összeg a \ 00,000 koronához? A hiányzó 70,000 korona ugyan még ma sincs realizálva, de kultuszkormányunk mai kiváló vezetőjétől biztató Ígéretet kaptunk, hogy az 1912. évi állami költségvetés keretében 65,000 koronával segít rajtunk. Az államsegély, ha teljesen nem is szünteti meg anyagi gondjainkat, de mindenesetre abba a helyzetbe juttat bennünket, hogy Isten segítségével s a jó emberek támogatásával majd csak megélhetünk. Betölthetjük azt az eszmét, mely fenkölt lelkű alapítónkat az alapításban vezette, és folytathatjuk azokat a vágyakat, mely a konviktusi bizottságot munkájában lankadni nem engedték. Isten és haza eszméi világítanak a konviktus vezetőségének a messze jövőben is, Szilágyi Imre diYatüzletében Nagykároly, Deák Fevenc-tér, Mélyen leszállított árai! Kosztüm posztók 140 cm. széles ezelőtt 2 frt. most . . 1 frt. 50 kr. Reklám posztó 140 cm. széles ...........................................1 frt. — kr. Brünni posztók................. .................42 krajcártól feljebb Ba rchetek, flanelek......................................16 krajczártói vá sárolhatók
