Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-25 / 48. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 24. 48. szám. ? Nagykároly és Érmeitek Politikai és társadalmi hetilap. — Á Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. _____ SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Felelős szerkesztő: i Fömunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. ! DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Egész évre . Fé! évre . . Nis Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Laptulajdonos . KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Negyed évre Nyilttér sora 50 fillér. [!«T" MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. SK Egy szám ára .............................20 fillér. A kultúra napszámosai. Az a történetíró, aki a XX. század eseményeit objectiv tudással fogja megörökíteni, egy uralkodó motívumot fog csak feldolgozni: s ez a hatalom birtokáért való versengés. Ezt a versengést a szociálizmus indította meg, az a szo- ciálizmus, melynek jelszava már többé nem a hóditó Caesaroké, nem a vérrel és vassal való barbár vandalizmus, hanem a műveltség terjesztése. Egy démoni erő, mely a szellem ragyogó fegyvereivel vivja meg csatáját, nem a harctéren, hanem a lelkekben. Mert mi tesz egy nemzetet naggyá, hatalmassá? Az-e, hogy birtokot szerez, fejlett ipart produkál, aranyat aranyra harácsol össze? Nem ! A történelem fényes tanulsága szerint az a szellemi erő, mely erőt, lelkesedést, kitartást csöppentve a csíigge- dőkbe, egy társadalmat a föld jogos birtoklására avat, aki a földnek intenzív és okos megmunkálásával gazdasági v"r- senyre teszi képessé a nemzetet. S e^ a szellemi erő a maga szédítő nagyságában és ezer meg ezerféle megnyilvánulásában megteremti a művészetet, létrehozza az ipart s mindezek betetőzéséül odaállítja a tudományt, mint eszközt, a földi javak megszerzéséhez és élvezéséhez. E szellemi erő letéteményese a kultúra. A kultúra, amely mint egy védőangyal a bölcsőtől a koporsóig kiséri. Egy nemzetre .nézve tehát életkérdés, van-e kultúrája. Az emberiség nagy harcában, a létért való küzdelemben a társadalmi osztályok nivellálódásában ma már az egyén nagy szerepet játszik. Nos hát ez az egyén képes-e boldogulni a kultúra áldásai nélkül, képes-e boldogítani másokat?! ! Az élet apró, szövevényes viszontagságait csak az képes elviselni, a ki szembe is tud szállani ezekkel a viszontagságokkal. S vájjon nem az okosság eme szellemi hatalom az, amely legyőzi az akadályokat, amely kitartást parancsol a leküzdésben, mérsékletet az eszközökben, megfontolást a tervekben, lelkesedést, akaraterőt, hajlamot a munkában ? Mi az, ami produktívabbá teszi a munkát, ha nem a kultúra? Mi az, ami qualitást ad neki s így fokozza nagy mértékben annak értékét? Ki vonja kétségbe, hogy ez a fokozódás anyagi jólétet jelent? Nagy pozitív erő ez, amely hivatva van a társadalmi helyzet javulását előmozdítani s e javulás megteremti a nemzet jólétét, azét a nemzetét, amely kultúra tekintetben nem akar hátramaradni. A kultúra az erő, a hatalom, de egyúttal a jólét és a boldogság megteremtője is. A modern társedalomban az élet aequivalens a munkával. Nem jobb, kellemesebb s az egész nemzetre ki- hatóbb-e, ha ezt az életet a boldogokkal, a megelégedettekkel együtt éljük át. Átéljük abban a közösségben, amely egy nemzetet jelent, abban a közösségben, amelyet a müveitek képeznek. S e közösség megteremti a kedvező feltételeket a munka száámára s ezzel az élet számára is. Minél kedvezőbbek hát e feltételek, annál kedvezőbb az egyén élete: Vájjon pl. a közegészség nem akkor jobb. amikor az okszerű egészség- védelem, — amely a müveit ember privilégiuma — hathatósan van elterjedve s ezzel az egyén egészsége is biztosítva? A nyomor, a szenny a kultur embert jellemzik-e? E kultúra letéteményesei azok, akik élethivatásukat egy fennkölt eszmének szentelik, a tudatlanok, a lelki vakságban szenvedők oktatásának. Miként a fizikai vakság megfosztja a haiandót attól, hogy lássa a természet ragyogó szin- pompáját, úgy a lelki vakság megfosztja az embert attól, hogy ezt élvezni és értékelni is tudja. H S kicsoda a lelki vakságnak önzetlen, lelkiismeretes orvosa? Ä paedago- gus. Az a paedagogus, aki életének ifjúságát a tanulásnak szenteli, aki életének virágját a kultúra oltárára áldozza fel s aki tapasztalatainak, világfelfogásának kincseit pazarul szórja mindenfelé. Mint a nap a meleget, úgy szívja magába a tudományt, hogy azt ismét ki- sugároztassa. Teremtsen fényt és viláMariska könyve. Irta: Hadnagy István. Régi, nemzetes, kis úri familiából születtem. Az őseim valaha Bethlen Gábor oldalán harcoltak, magamnak már csak a penna szára jutott örökségül. Igazság szerint az a hegyoldal is az ennyém kellene legyen, amelyiken Dósa György legeltette jó hajdanán azóta a történelemben is megemlegetett kecskéit, de azt a nagyapám halála után idegen kezek halászták ki az apám zsebéből. S igy nem maradt az apámnak más, mint elmenni az állam vagy a vármegye kenyerére. Apám okos ember volt, az elsőt választotta. Kinevezték — annak idején egyetemet végzett — állami iskolai igazgató tanítónak. Úgy járt vele, mint’ aki cseberből esett a vederbe. Amabba, ha meg is ázott, de legalább kényelmesen megfért. Nagy, szép iskolához kerültünk. Volt két tanító néni is az apámon kivül. Ezeket kellett az apámnak igazgatnia. S ha még hozzáveszem a vén Makláryt is ehhez a kompániához, kimerítettem az intelligens emberek listáját, kik ebben a faluban laktak. A vén Makláry volt ennek a falunak a földesura. A felesége meg a nagyasszonya. S volt egy ici-pici kis leányuk, Mariska. Egyetlen örököse a nagy vagyonnak és az ősi névnek. Amolyan kis bece gyermek, akinek minden szabad, amit csak gyermekésszel ki lehet találni. Akiben több a fiú, mint a leánytermészet, hiszen őt nemcsak az anyja, de az apja is nevelte. A vén Maklárynak pedig miden nevelési szándéka oda irányult, hogy leányán meglássák az ősi vér. Mikor a hatodik esztendőt betöltötte Mariska, ^iskolába adták. Nem fogadtak melléje nevelőt. „Hadd szokjék a többiekhez“ — mondta gőgösen Makláry, mikor felhozta a leányát az iskolába. Az első három osztályt a vénebb tanító néni tanította. Akkor mentem én is először az iskolába, mikor Mariska. Édes anyám sirogatva varro- gatta az elszakadt fehér nadrágocskámat, rámadta az apám szétszakított kabátjából csinált kis kabátot, adott egy pohár tehéntejes kávét, kezembe adta a táskát s beküldött a szembe- lévő iskolába. Mikor az iskolába léptem, még ott volt Makláry. A tanító nénivel tárgyaltak, hogy ki mellé ültessék Mariskát az iskolapadban. Kapóra jöttem. Mellém ültették. S azután mindig is mellettem ült Mariska, valameddig csak együtt jártunk iskolába. Az első esztendőben nem szerettem Mariskát. Lökdösött, csipkedett, a nyelvét is öltö- gette rám, sőt egy Ízben meg is vert. De a Mélyen leszállított árak! Kosztüm posztók 140 cm. széles ezelőtt 2 frt. most . . 1 frt. 50 kr. Reklám posztó 140 cm. széles ...........................................1 frt. — kr. Brünni posztók...........................................42 krajcártól feljebb Barchetek, flanelek.......................................16 krajczártól vásárolhatók “"IÄ1 Szilágyi Imre divatüzletében Nagykároly, Deák Fevenc-tér.
