Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-04 / 6. szám
6-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 3-ik oldal. bérfizetéssel ittmaradását biztosítsa, sokkal czélszerübb egy uj építkezésbe bele menni és az állammal bérviszonyba lépni. És ez — a város érdekét tekintve — annál inkább czélszerübb, mert 2—3 éven belül nagyobb változásnak néz elibe a számvevőségi szervezet, amely főképpen követelné, hogy a Pénzügyigazgatóság a vármegyeházával egy épületben helyeztessék el. Ugyanis terve- zetszerüleg az 1913. év január hó 1-vel ketté válik a számvevőség (bifurkál). Egy része — a volt vármegyeisták felfrissítve uj erőkkel és a járási számvevők — a belügyminister hatáskörébe fog rendeltetni és a vármegyeház épületében fog — közvetlenül az alispán hatásköre alá — elhelyeztetni (majd akkor lesz jó a mostani járásbirósági helyiség). Ezzel az a része a számvevőségnek, amelylyel az alispán (a vármegye) szorosabb összeköttetésben van, úgyis kéznél lesz és igy többé nem indokolt a helyhez való ragaszkodás. Sőt ez esetben még a vármegye székhelyéhez való ragaszkodás sem lesz annyira indokolt, hogy megfelelő épület hiányában, moraliter erre kényszeríthetők lennének az illetékes körök. Éppen azért, a városi tanácsnak sürgős kötelessége, ha megakarja menteni a város részére a Pénzügyigazgatóságot, hogy a dolgot kétkézzel igyekezzék dűlőre vinni. Én — a fentebbiek alapján — inkább a város érdekében levőnek találom a pénzügyi palotának, akár a Dr. Serly, akár a Jakabfi-féle telken való elhelyezését (a melyik olcsóbb), mintsem a vármegyeházi elhelyezést. Mert az a csekély távolság, a mely a két telek között van, tekintetbe ,;véve a Jakabfi telek sarok voltát, komoly számításba nem jöhet. De, hogy az érdeklődők figyelmét felhívjam újabb tervezetekre is, megjelölöm még azon helyeket, a melyek szerintem szintén ai-1 kalmasaknak látszanak e czélra : Ott van ugyanis a vármegye közvetlen közelében a néhai Hegedüs-féle telek. Szép' nagy telek ócska épülettel. De ott van a N. Szabó Antal-féie ház is j (a volt úri casinó), a mely — tekintettel a j sugaras szeretet. Zsuzsikának csodálatosképpen mindig akadt ilyenkor valami sürgős dolga. Bercsényi meg örökké zsémbelődött vendége előtt. Hogy már senkiben sem lehet bízni. Ezek a cselédek is mind megromlottak. Ha az ember a sarkukban nincs, kipusztitják, tönkreteszik. Ö maga is rokkant, nyávalyás már. Valóságos istenáldás a házán a kis Zsuzsika. — Ami terajtad áldás, átok lészen az én rajtam, — forgott Mikes elméjében a szomorú sejtelem, amig csüggedten elgondolkozva hazafelé ballagott. Az egész Rodostói kolónia csudálkozott már azon a nagy változáson, amely Mikes Kelement egyszerre meglepte. Az eleven kedvű, társaságot szerető ember hirtelen komor, zárkózott, mogorva lön. Órák hosszat elbarangolt egyedül a tenger partján s az erdők járatlan mélyében. Sőt — horribile ! jóságos fejedelem, ura egyizben, amikor váratlanul benyitott hozzá, azon kapta, hogy verset ir . . . epe- kedő, borongó, sötét hangú szerelmi rigmusokat . . . Meg is dorgálta szelíden. No, nem a Múzsával való társalkodásért, hanem azért, hogy már napok óta feléje sem nézett. — Bezzeg a más háza táját egyre kerülgeti, — mondá finom gúnnyal a fejedelem, pedig úgy vélem, nem lészen sok foganatja. Fülig pirulva dugta a fiókba Mikes a számvevőség bifurkátiójára — feltéve, hogy előleges műszaki vizsgálat után egy emelet rá nyugodtan húzható, szintén teljesen megfelelne. Igen alkalmas lenne még — a helyet tekintve — a Dr. Kovács Dezső-féle telek is, de nagy értékére való tekintettel ez eleve kiesik a számitásból. Volna ezeken kivül még egy tervezet, a melyeknek keresztülvitele szintén utczarende- zéssel volna összekötve, de sokkal olcsóbb és feltétlenül szükségesebb utczarendezés lenne, mint a Dr. Serly-féle telekkel kapcsolatos uj utczanyitás. Ez által a városnak szintén egy régi, de k vihető álma teljesülne. Ez a Kölcsey- utczát eléktelenitő utczavégnek a rendezése volna, a mely N. Hajduváros, esetleg a Tompa- utczáig egyenesbe hozva, egy oly telek maradna el, a hova kényelmesen elférne az uj pénzügyi palota. Mindezek után kérem Nagykároly város gondolkozó és a közügyek iránt érdeklődő közönségét, hogy ezzel a dologgal komolyan foglalkozzanak; ide vonatkozó észrevételeiket hozzák nyilvánosságra, hogy a „több szem többet lát“ elvénél fogva egy elfogadható és könnyen megvalósitható tervezet alakulhasson ki, a melyet azután a városi tanács is — mint közóhajt — nyugodtan elfogadhasson és megvalósíthasson,. mert félő, hogy összetett kézzel szemlélvén a dolgot, Szatmár város éber szeme és ügyes keze ezt is elhalássza az orrunk elől. (-y.) á „Gazdakör“ alakilásáaak szüksége és fontossága. Tömörülésben van az erő, szövetkezésben a boldogulás, a siker alapja, egyesülésben a haladás, . a fejlődés titka. Hazánkban egyes foglalkozási ágak szerint ngy ;a kereskedelem, mint az ipar terén, sőt á hivatalnoki, tisztviselői pálya tág mezején is • — a szónak egyszerű értelmében — halomszámra létesülnek az egyletek, egyesületek, körök, szövetkezetek stb. Mindegyik saját érdekeinek védelmére, jogos vagy képzelt sérelmeinek megszüntetésére, boldogulásának előmozdítására, előrehaladásának emelésére egyesül, tömörül. Csodálatos módon egy osztály, még pedig hazánkban ép a leghatalmasabb osztály : a föld míves, a gazdaosztály nem egyesül, nem tömörül. Csodálatos elfogultság, érthetetlen közöny, bámulatos nemtö- rődömség-e ennek az oka — ne kutassuk most, nem is ez a czélja igénytelen sorainknak. A rriagyarember nehézkessége, minden uj dologtól való közismert idegenkedése mindenesetre fontos akadály még az önjavát ezélzó nemes intézményekkel szemben is. Innen van, hogy a szövetkezeti eszmével oly végtelen nehezen tud megbarátkozni, oly nehezen megy át az a magyarember vérébe és elméjébe. Pedig az utóbbi ínséges esztendők tanulságai, az utóbbi idők nehéz munkásviszonyai és a felette megnehezült megélhetési viszonyok mind-mind oly hangosan szólanak s hathatósan sarkalják, — hogy ugymondjuk — kényszerítik a fötdmives osztályt is az egyesülésre, a tömörülésre. Végre valahára azonban — ugylátszik — megmozdulnak ók is, belátják az egyesülésben rejlő hatalmas er t. Városunkban is, melynek szintén tekintélyes részét képezi a födmives osztály, mint egyik helyi lapban olvassuk „Gazdakörben" óhajtanak tömörülni s e czélból nagyobb értekezletet tartottak, megbeszélve azon előnyöket, melyek a szándékolt tömörülésből a gazda- osztályra háramlanának. Örömmel értesülünk e mozgalomról s midőn arról e rövid czikk keretében mi is hirt adunk, mintegy buzdításként szabadjon ez alkalomból néhány szót mondanunk. Hazánkban hovatovább mindinkább égető kérdéssé válik a földmivelö, a gazdaosztály érdekeinek védelme. A felette nyomasztó gazdasági helyzet teremtette meg szükségszerüleg e kérdést. Ez készti magát az államot is arra, hogy e kérdést állandóan napirenden tartva, a földmivelőosztály érdekeit védeni hivatott bocs törvények alkotásán fáradozzék. És e nagyfontosságu kérdés tulajdonképpen nem is uj s tulajdonképpen nem annyira politikai, mint inkább társadalmi kérdés. A politikához — igazán helyes szemüvegen át rigmusokat és nagy elhatározás érlelődött meg lelkében. Amire már hónapok óta készült, végre nekivágott. Beállított újra Bercsényiékhez. De most már nemcsak jómagát vitte, hanem egy pompás rózsabokrétát is szorongatott a kezében. Ha szava elakadna, folytassák majd a virágok, hisz a szerelem nyelvén ők is tudnak beszélni. Bercsényi szerencsére nem volt otthon. Zsuzsika a régi édes kaczagással sietett megint elébe. Csüggedező bátorságát ez uj lángra szitá és minden továbbvaló czifra czeremonia nélkül megkérte a kis Zsuzsika kezét. A leány derűs kedve hirtelen elborult. Szemét földre sütötte, keze, amint a bokrétát visszanyujtá, megreszketett s elcsuklott a hangja, ahogy szólni kezdett. Mi vett erőt rajta az elhatározás e nehéz perezében : szánalom-e, szerelem-e, ki tudja? — Már késő Mikes uram, — mondá — már késő ... Mi is lenne itt mi kettőnkből ? Nekem senkim sincs a kerek ég alatt, csak az én kegyelmes jó uramban vagyon minden bizalmam . . . Egyedül való szegény árva lány vagyok, lássa . . . — Persze, persze ... én meg szegény árva legény, szólt Mikes Kelemen búval és elindult csendesen a morajló tenger felé. A habokba szórta ott illatos rózsáit és velük szive édes álmait . . . Otthon bánatos rezig- náczióval irá leveles könyvébe : . . .„Úgy látom, már addig-addig nevetett rám a kis csalfa Zsuzsika, mig belé nevette magát a Bercsényi uram szivébe. Ha énnékem is annyi volna a ládámban, talán, a madár is megmaradt volna. De rendszerint a szegény fogja a madarat és a gazdag eszi meg . . .“ * * * S a csalódott szív bus sejtése valóságra is vált. Rövid idő múltán vidám lakodalmi alkalmatosságra gyülekeztek Rodostó magyarjai a Bercsényi-palotába. A kis Kőszeghy Zsuzsikából Bercsényi grófné lett. „A szívnek semmi része sem lesz ebben a házasságban ..." vélekedék a szegény Mikes Kelemen, de ennek a bizonysága Zsuzsika titka maradt örökre. Lampérth Géza. Goadolatok. Bámuljátok a mit az Isten mutat és nem lesz időtök keresni a mit rejteget. Néha kínos a kötelesség teljesítése, de soha sem oly kínos, mintha nem teljesítjük. Ha az emberek abban fáradnának, hogy másoknak negyedrész annyi jót tegyenek, mint a mennyi kárt igyekeznek tenni önmagukban, a nyomor eltűnnék a földről.
