Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-26 / 35. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 35-ik szám. változtathatott volna ezen a gyermekkorban adott egy-egy szülői oktatás arról, miszerint az életpályán nem a külszínt, a csillogást kell ke­resni, hanem azt, ami az élet feltétele — a biztos mindennapit. És ezen okuljunk ! Az iparos és kereskedő pálya ma már magasan áll, sokkal magasabban semhogy lenézhetné valaki. Vagy, ha akad is valaki, aki ezt megteszi, az üres fejű fenhéjázó ! Nekünk pedig magyaroknak elsősorban van szükségünk kiváló műveltségű, igaz szaktudás­sal rendelkező iparos, kereskedő emberekre mindenek fölött azért, hogy ezek intelligen­ciájukkal tekintélyt kölcsönözzenek, megkedvel­tessék e pályát az előítélettel küzdők előtt. — Ha már az első lépés megtörtént s ha csak néhány jobb család adja nem a legtehetségte­lenebb, hanem ellenkezőleg a legtöbb szellemi képességgel rendelkező gyermekét a kereske­delmi pályára — az előítélet le van küzdve, meg van az alap egy magas műveltséggel biró iparos-kereskedő osztály kifejlődéséhez. Tehetség és szorgalomnak kell érvénye­sülni ezen a pályán is, mert ezek nélkül nincs siker — pedig a legtöbb aratásnak, eredmény­nek mindig a ráfordított munka és szorgalom szokott a lokmérője lenni. [lÉTRŰL-JtÉTRE. A Nap cimü újság már régen provokálta viselkedésével nemcsak a hatóságok, de a jó ízlésű közönség türelmét is. A közönségben még mindig sokan vannak, akikről, ha szójá­tékkal akarnánk élni, azt lehetne mondanunk, kogy közönséges közönséget képeznek. Ennek a közönségnek az étvágya még nem ment el a közönséges, sokszor csúnya fogásoktól, még nem undorodott meg a sokcimes, keresett, sok­szor igen ártalmas, erkölcstelen és helytelen irányú szenzációktól és még mindig el tudja olvasni A Nap tónusában irt újságot. így lesz a közönség bűnrészessé az ilyen sajtó erő­södésénél, amikor arra érdemes, tisztességes irányú újságok nem tudnak eléggé boldogulni a szenzációhajhászók konkurrcnciája miatt. A hatóságok türelme azonban már elfo­gyott. Budapesten és az államvasutak állomá­sain betiltották A Nap kolportás elárusitását. Ebből aztán olyan dolgot fújt fel A Nap, hogy valósággal országos kérdés lett belőle. Napon­ként 6—10 oldalon ir 80—100 cim alatt cik­keket a sajtószabadságról, annak letiprásáról, holott irhát most is amit akar, kapható az új­ság mindenütt, ahol eddig árulták, kivéve a rikkancs-elárusítást. És bejutott az országházba is, ahol interpellációk, izgalmas tárgyalások, zárt ülések követik egymást, honatyák hajba- kapnak miatta és igy valósággal országos kér­dés lett belőle. Hogy a már sokszor megbotránkoztatott vakmerő újságot, amely immár mindent meg­engedett magának, kissé megleckéztették, az nem árt. Fenn is kellene maradni az intézke­désnek, akárhogy is kiabál A Nap. Tartunk azonban tőle, hogy sikerülni fog neki ismét győzni, amivel csak reklámot csinálna önma­gának és még nagyobb vérszemet kapna a to­vábbi garázdálkodáshoz. Hogy meddig viszi még, azt nem tudni. A jó ízlésű közönség azonban már régen ki­ábrándult belőle és valószínű, hogy pünkösdi királyságának napjai igy is meg vannak már számlálva. Lezajlott Szent István király napja. Meg- iöitént a póznamászás, a versenyszamarazás, a lepényevés dicső versenye elpuffogott este egy pár tűzijáték, kisorsolták a sorsjáték nyere­ményeit . . . Ennyi. Vájjon maradt-e más emlék erről a nagy napról ? Vájjon gondolt-e valaki egyébre is eze­ken kivüi ? Például arra, akit tulajdonképpen ünnepeltünk, illelve ünnepelnünk kellett volna ? Szállt-e egy fohász Szent Istvánhoz ? Gon- dolt-e valaki az ő nagy szellemére? Gondolt-e valaki erre a szegény, szerencsétlen, sokat há­nyattatott magyar hazára ezzel az ünneppel kapcsolatban ? . . . Azt hiszem, hogy minden egyes kérdésre nem-mel lehet felelni . . . Gamma. Iskolai beiratások. A nagykárolyi állami polgári fiúiskolá­ban az 1911 —12. tanév elején a negyedik osztály is megnyílik. A beiratások szeptember 1., 2., 4. és 5. napjain délelőtt, a javító és a tantervkülönbözeti vizsgálatok pedig ugyan­azon napokon délután a Majtény-utcában levő iskolai helyiségben fognak megtartatni. A nagykárolyi állami polgári leányiskola igazgatósága értesíti a t. szülőket és érdeklő­dőket, hogy a beiratások f. évi szeptember hó 1., 2. és 4-én tartatnak meg az intézet hivata­los helyiségében és pedig d. e. 8-tól 12-ig, d. u. 3-tól 5-ig. A nagykárolyi st. quo izt. iskolában az 1911 — 12-iki tanévre való beiratások az isko­lahelyiség első osztályú termében szept. hó 1—4 napjain d. e. 8—11 és d. u. 2—4 óra között fognak foganatosíttatni. Tandíj nincs. Beirási dij : 50 fillér. A st. quo izr. hit-község­hez nem tartozó szülök gyermekei a beiratási pénzen felül havonként és tanulónként 2 kor. iskolafenntartási összeg lefizetése ellenében fog­nak felvétetni. A helybeli ág. hitv. ev. felekezeti vegyes I—VI. oszt elemi népiskolába az 1911—12-ik tanévre a beiratások szeptemberhó 1-től 7-ig fog eszközöltetni Gróf Károlyi György-tér 28 sz. alatt levő iskolai helyiségben. A tanév kez­dete 9-én fog kezdődni isteni tisztelettel s a szent lélek hívásával. Iskolánkba csak 30 tan­köteles vétetik fel, ugyanazért, kik iskolánkat más vallásu tanköteleseikkel igénybe óhajtanák venni, tanköteleseiket az iskola kezdetén hoz­zák nehogy kimaradjanak. HÍREK. NAPTÁR. Augusztus 26-án és 27-én este 8 és fél órakor: mozi a színházban. Augusztus 26-án d. u. 5 órakor: a Nagykárolyi Atlétikai Klub közgyűlése a Fény-utcai sporttelepen. Augusztus 27-én : a nagykárolyi ipartestület zászlószentelési ünnepélye. Augusztus 28-án: a szatmári kir. törvényszék, járásbíróság, ügyészség és fogház fűtésére az 1912-ik évben szükségelt 707 köbméter tűzifa árlejtési határ­ideje lejár. Augusztus 30-án az érendrédi körvosi állás pá­lyázata lejár. Szeptember 1-töl 6-ig: beiratások az összes nagykárolyi iskolákban. Szeptember 7-én reggel fél 8 órakor: ünnepé­lyes Veni sante a róni. kath. templomban. Szeptember 1-étől — október 2-áig: a Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület kiállítása Szatmáron. Szeptember 17-én : a Szatmármegyei Tűzoltók szövetségének naggyülése Nagybányán. Szeptember 28-án : az Országos Magyar Gazda- szövetség nagygyűlése Szatmáron. Áthelyezés. Kelen Jenő, a Nagykároly— csapi h. é. vasút osztálymérnöke hasonló mi­nőségben Debreczenbe helyeztetett át. Kinevezés. Az igazságügyminiszter elő­terjesztésére Ő felsége a király Rozgonyi Vik­tor, Balázs János, Knoll Béla szatmári törvény- széki bírókat és Dr. Fabó Zoltán vezető ügyészt a VIII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki birákká, illetve ügyésszé kinevezte. Esküvő. Tóth József helybeli nyomda­tulajdonos folyó hó 29-én esküszik örök hű­séget Róíh Margitnak Krasznamihályfalván. Halálozás. Lobi Jakab helybeli városi állatorvos neje f. hó 17-én Bpesten elhunyt s ugyanott temettetett el. Adler Ernő. Városunk társadalmának, az ügyvédi és újságírói karnak egy köztiszteletben álló tagját, Dr. Adler Adolfot súlyos csapás érte. Egyetlen fia, Adler Ernő jogszigorló folyó hó 21-én, reggel 7 órakor, életének 25-ik évében hosszas szenvedés után elhuyt. A szerencsét­lenség nagyságát csak azok foghatják fel iga­zán, akik személyesen is ismerték a kellemes modorú, müveit, számos nydvet beszélő, kitü­nően zongorázó fiatal embert, aki úgy diákko­rában, mint a jogász pályán állandóan mint eminens tanuló végezte tanulmányait. Már jog­szigorló volt, amikor súlyos szívbaja legszebb korában törte ketté a tehetséges, törekvő és ámbiciozus ifjú életét. Városunk egész társa­dalma osztatlan részvéttel és a legőszintébb bánattal viseltetik a gyászoló család iránt. Tö­rekvései a még fiatal ember elé már zsenge korában azt a célt tűzték, hogy a város társa­dalmának hasznos, minden szépért, jóért lelke­sedni tudó tagja legyen. Nemcsak egy tehetsé­ges ifjú halálát, nemcsak egy fiatal jogász és újságíró eltűnését, nem csupán egy derékban ketté tört már erősödő kis fának az elveszését, hanem olyan egyént is gyászolunk az elhunyt­ban, aki bizonyára a közönségesnél hasznosabb, intenzivebb munkálkodást fejtett volna ki a köz, a város és annak társadalma érdekében. — Temetése f. hó 23-án délelőtt folyt le. A ko­szorúk egész tömege kisérte el a megboldo­gultat utolsó útjára s ezek között ott volt fiatal barátainak és jogásztársainak hatalmas koszo­rúja is. A gyászmeneten olyan óriási tömegben jelent meg városunk társadalma, ami legjobban igazolta azt az igázán általános és nagy rész­vétet, amely a tragikus véget ért fiatal ember és családja iránt megnyilatkozott. — Fiatal kartársunk emlékét mindig megőrizzük szi­vünkben ! — A család által kiadott gyász- jelentés a következő: Dr. Adler Adolf és neje Kaufmann Hermin, leányuk Margit és en­nek férje dr. Sternberg Zoltán, a kiterjedt ro­konság nevében is mély fájdalommal tudatják a forrón szeretet, feledhetetlen jó gyermek, tes- vér. sógor és rokonnak Adler Ernő jogszigor- iónak élete 25-ik évében folyó hó 21-én d. e. 7 órakor hosszas szenvedés után történt uyá- szos elhunytét. Drága halottunk hült teteme folyó hó 23-án d. e. 10 órakor fog a Kossuth- utca 3 számú gyászházból a helybeli izr. sir- kertben örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1911. augusztus 21. — Az izr. Szentegylet ezen alkalommal külön gyászjelentést adott ki. Kinevezés. Vitális Sándor honvédakadé­mikus a szatmári 12-ik honvéd gyalogezredhez hadnagygyá, Tribold Jenő pedig zászlóssá ne­veztetett ki. Elmaradtak az ellenőrzési szemlék. A honvédelmi miniszter értesítette az alispánt, hogv úgy a közöshadseregbeli, mint a honvéd­ségi nem tényleges állományú legénység ez idei ellenőrző szemléje elmarad. A tisztekre ez az intézkedés nem vonatkozik. Kiküldetés. Vármegyénk főispánja dr. Péchy István vármegyei főjegyzőt a közigaz- gatási továbbképző tanfolyamra kirendelte. : Gallérok gőzmosása: iWÚÜ# Úi Alt* Dá 1 Kézimunkák, glassé keztyiik, tükörfénnyel hófehérre SU1J M&JIJl üfll Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents