Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-19 / 34. szám
34. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. a hallgatók száma is ez idő szerint aránylag kisebb lesz. Felhívom (Címet), hogy a vezetése alatt álló törvényhatóság tisztviselői közül a fentebb mondottak figyelembe vételével, hozzám teendő jelentésében jelöljön ki egy tisztviselőt, mint olyat, aki a legalkalmasabbnak látszik arra. hogy a foiyó évi továbbképző tanfolyamot végig hallgatván, annak eredményéről otthon tisztviselői értekezleten beszámoljon. Mivel a továbbképző tanfolyamok tartása közérdekű célt szolgál, ennélfogva kívánatos, hogy a tanfolyamra felküldött hallgatót a törvényhatóság saját házi pénztárából megfelelőig segélyezze. Ezen segélyezés akár mérsékelt átalány összeg folyósításában, akár pedig a rendes díjtételek mellett kiállított utiszámla kiegyenlítésében állhat, mely összegek egyéb fedezet hiányában a költségvetés előre nem látható kiadások rovata terhére lesznek elszámolhatók. Ugyancsak a tanfolyam közérdekű jellegéből következik az is, hogy a tanfolyamra felküldött tisztviselőnek a tanfolyam időtartamára történt szabadságolása rendes szabagság- idejébe nem számítható.“ A belügyminiszter leiratával úgy a vármegyénél, mint a városnál közelebb foglalkoznak s a tanfolyamra valószínűleg egy-egy tisztviselőt felküldenek. Az eszmét, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt többi miniszterekkel egyetértőig vitt keresztül, nagyon helyesnek találjuk és arra kérjük a törvényhatóságot, hogy ezen tanfolyamra, amely a közigazgatás és igy a jog és közérdek szempontjából üdvösnek Ígérkezik egy-;gy jelöltet feltétlenül elküldjön. Meg sok hasonló üdvös, ujitó dolgot várunk azoktól, akiknek módjukban áll a nemzetet hasznos vezetéssel nagy mértékben előre vinni. JlÉTRÖL-jlÉTRE. Holnap István-király napja. A népünnepély az elmaradhatatlan. Meg lesz az idén is. A szokásos versenyekben fognak virtuskodni a nép fiai: lepényevés ... póznamászás... szamárfuttatás ... és más hasonlók. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy ugyan miért várja hát olyan nehezen a nép ezt az ünnepnapot. Hogy nem első szent királyunk dicső emlékéért, azt bizonyosra vettem. S ami megmarad az igazán nem más, mint a „panem A circenses“-nek egy uj és nem is nagyon módosított formája. Itt a nép maga csinálja á cirkuszt; a kenyérből meg kacska- ringós kifli és lekváros lepény itt. Az egész népünnepély olyan, mint egy leküzdhetetlen ősi szenvedély. Vájjon mit változott a „nép“ Caligula óta? * Megtörtént a nagy párbaj. Gróf Károlyi Józsefnek egy hatalmas fülvágással kellett bűnhődnie azért, mert igazat mondott; olyan igazat a mit a közelmúlt történelme és még sok életben levő tanú is igazolhatna, ha volna ember, aki tagadná, vagy kétségbevonná. Vagy nem igaz, hogy az osztrák hadsereg nem birt a magyarral ? Nem igaz, hogy az oroszt hívta segítségül ahhoz a munkához, amelyben egyedül csúfos vereségeket, gyáva futárokat tudott produkálni ? Nem igaz. hogy igy is csak nehezen, sok veszteség árán győzte le a magyart, az orosz hadsereg ? Nem igaz, hogy a magyarok megtagadták az osztrák előtt a fegyverletételt és az oroszok előtt rakták le a véres kardokat ? Nem igaz, hogy az orosz készen megkötözve, tehetetlenül adta át a magyar vezéreket az osztrákoknak, akiknek csak hóhérmunka dicső szerepének végrehajtása maradt hátra ? Igaz ez mind. Es azért, mert egy magyar képviselő azt ki is merte mondani otthon, a saját országában, kapja magát egy félkegyelmű osztrák, a hóhérok egyikéne': fia és megsérti, viadalra kényszeríti az igazmondó magyar képviselőt. . . . Hát ennyit változtak az „urak“ a lovagkor óta ? * Szalma Istvánt felakasztották. Bűnös volt. Megérdemelte. Mindenki nyugodtan, lelkiismeret furdalás nélkül pálcát törhetett fölötte. Most jön a másik véres tragédia szerzője. Egy fiatal ember, aki kiirtott egy egész családot. Bizonyára felakasztják őt is. Teljes mértékben megérdemli. A társadalom, a jog, a modern eszmék elsősorban javítani akarnak, azután büntetni. Az uralkodó eszme a humanizmus, a cél, a halálbüntetés kiküszöbölése. Eddig, még a nemrégi múltban elég erősen dívott a halálbüntetés. Most folyton ritkul. És gaztettek mindég történnek ; emberbőrbe bujt fenevadak mindig akadnak. Sőt ha körülnézünk csak a legutóbbi évek bűnügyi történetén, borzalommal kell konstatálnunk, hogy a legnagyobb bűnök statisztikája most, az emberiség civilizálódása, az uj eszmék forrongása, a humanizfnus fejlődése és a kultúra mértföldes lépésekkel való haladása idején nem hogy csökkent volna, hanem még emelkedett. Mire való akkor a humanizmus a gazemberekkel, a javítási módszer az ilyen cinikus vadállatokkal szemben? Azért talán, mert ilyen módszerekkel megjavítjuk azokat, akiket a nyaktiló és az akasztófa sem tudott elrettenteni ? Hiszen szemmellátható, hogy célt nem érünk, hanem csak ártunk vele a társadalomnak. . . . Vagy mit változtattunk a bűnösökön Kain óta ? Gamma. HÍREK. Szent István napján. Az ihlettség ezer húrján keresztül sajátságos rezgő érzés tölti el lelkünket a mai napon. Párducos hősök európai értelemben vett hősének temetési napja a mai évforduló. Legendás napkeleti mythoszi alakok legnemesebb leszármazottjának örökkön-örökké élő hamvait adják vissza az édes anyaföldnek, melyért annyi vér folyt, melyet annyi könny áztatott. Milyen boldog volna a magyar, ha az Isten ezen küldöttjének szent sírhelyét ismerné ! Elzarándokolnánk minden ereklyénél drágább sírjához. Leborulnánk a világ minden kincsénél drágább hamvak előtt. Megkérnők: tanítsa meg még egyszer hü magyarjait a haza önzetlen szeretetére. Megkérnők: irtsa ki szivünkből a visszavonás iszonyúan felburjánozott mérges dudváit és a hamis hazafiság tanait. Esdekelnénk : jelölje ki buzogányos Árpád önérdekkel, kapzsisággal bélelt könnyű utódainak azt az ösvényt, melyet Ö részünkre megalapozott. Leborulnánk fenséges nagysága előtt: öntsön szivünkbe tiszta, nemes érzelmeket; adjon megtévelyedett gyermekeinek tiszta eszméket, mélyen belátó felfogást, hogy megismerjék a jót a rossztól, megkülönböztessék a hazára nézve üdvöst a kárhozatostól, a nemest a nemtelentől. Csakhogy, fájdalom, nem ismerjük azt a helyet, hol az imént óhajtott üdvös tanokat, igaz hazafiságtól izzó eszméket magunkba szivnók. Hol, merre fekszenek azok, senkisem tudja: kő nem mutatja helyét, érc nem hirdeti emlékét. A szent maradványok áldozatai lettek a rohanó időknek, mint a legtöbb emlékünk, a mely nemzeti dinasztiánk korán kiveszett dicső magvait őrizte. Talán ez az oka, hogy nem bírjuk megkülönböztetni az igaz hazafiság üdvös eszméit. A haza boldogitása manapság nem a lélek legbensőbb rejtekéből eredő érzelmek tiszta forrásából veszi eredetét, hanem az önérdek ingoványos talajából fakadt. A haza legszentebb érdekeit nem az látszik ma védeni, aki önzetlenül dolgozik annak felvirágzásán, embertársainak boldogulásán, a megingott oszlopok mügerősitésén; hanem az aki a vásári kikiabálók erős tüdejével rendelkezik, aki hamis jelszavakkal túl tudja licitálni a másikat, aki téveszmékkel tudja besötétiteni a tömegek látni akaró szemeit. Ma az a hazafi, aki drága áron tudja Szent István örökségét a népek vágóhidjára vinni. Ma az a hazafi, ki a tiszta eszményiséget, az ideális világfelfogást sárral dobálja. Ma az a hazafi, aki irtózik a produktiv néptermékenyitő munkától, aki a virradat helyett az alkonyat óhajtója. Ma az a hazafi, aki ...................................nem fo lytatom a sötét háttér festést, nehogy elforduljon tőlünk Szent Istvánnak felettünk lebegő nemes lelke. Szent István dicsőséges királyunk emlékének nem kell sem kő, sem érc szimbólum. Nem kell semmi, ami az Ő életét sablonszerűén hirdesse. Az 0 dicsőségét a maga alapította ezer éves Magyarország hirdeti. Az Ő halhatatlanságát a keleti fajok bölcsességével akkor alapította meg, midőn népét a hitetlenség és tévelygés ösvényéről a keresz- tyénség útjára átterelte. Csak az kellene, hogy mindnyájunk lelkében egy csepp, egy szikrányi legyen az Ő nagy és nemes leikéből. Csak az kellene, hogy az Ő hamvának egy-egy atomja szálljon reánk s érleljen meg bennünk hazaszerető eszméket. Szent István magyarja vérét és életét áldozta fel értünk. Mi, termékeny gazdasági és kulturális munkára vagyunk hivatva. Kérjük is a mai napon Szent István felettünk lebegő szellemét: terjedjen szét belőle egy együttdolgozó idegen jelszavakon züllésnek nem induló, hanem egybetartó, együttérző dicső Magyarország. Ilyen magyarság és ilyen szeretet tartsa össze a népek lelkében is egybeforrt Magyar- országot vihartalan évezredeken át. Riesenbach Mór. NAPTÁR. Augusztus 19-én és 20-án este 8 és fél órakor : mozi a színházban. Augusztus 20-án d. e. 10 órakor: Nagykároly város képvi előtestületnek rendkívüli közgyűlése a városháza tanácstermében. Augusztus 20-án d. u. 3 órakor: Népünnepély a Lövölde-kertben. Augusztus 20-án: a nagykárolyi kereskedelmi tanonciskolánál hirdetett mennyiségtani és reáltantárgyakra vonatkozó tanári állás pályázata lejár. Augusztus 20-án, este 7 órakor: jótékonycélu zártkörű táncmulatság Érkáváson, Kávássy Sándor helyiségében. Augusztus 21-étöl — 23-áig : a magyar borbélyok és fodrászok ^országos kongresszusa Aradon. Auguszftrs 26-án d. u. 5 órakor: a Nagykárolyi Atlétikai Klub közgyűlése a Fény-utcai sporttelepen. Augusztus 27-én : a nagykárolyi ipartestület zászlószentelési ünnepélye. Augusztus 28-án: a szatmári kir. törvényszék, járásbíróság, ügyészség és fogház fűtésére az 1912-ik évben szükségelt 707 köbméter tűzifa árlejtési határideje lejár. Augusztus 30-án az érendrédi körvosi állás pályázata lejár. Szeptember 1-étől — október 2-áig: a Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület kiállítása Szatmáron. Szeptember 17-én: a Szatmármegyei Tűzoltók szövetségének naggyülése Nagybányán. Szeptember 28-án: az Országos Magyar Gazda- szövetség nagygyűlése Szatmáron. Augusztus 18-án, a király születés napjának 81-ik évfordulóján a róm. kath. templomban fényes ünnepi istenitisztelet volt, melyen a városunkban székelő állami, vármegyei, városi és más hatóságok testületileg jelentek meg. Az ünnepély fényét a kivonult disz-század precízen leadott tüzeléssel emelte. Személyi hir. Csaba Adorján főispán e hó 14-én Szatmárra utazott, a hol résztvett a közigazgatási bizottsági ülésen és aznap visz- szautazott varosunkba.,, Uj kamarás. Őfelsége a király Péchy Lászlót, a mátészalkai járás főszolgabiráját a kamarási méltósággal tüntette ki. Dr. Róth Ferenc, a szatmári kir. törvényszék elnöke súlyos betegségéből teljesen felépülvén, a törvényszék vezetését szeptember hó 4-én ismét átveszi. Lemondás. Rubleczky István, a helybeli Takarékpénztár pénztárosa, betegségére való hivatkozással, állásáról lemondott.
