Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-19 / 34. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 19. 34. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |«gs- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. j DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. iMgr MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre...................................................8 korona. C; Fél évre ........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre............................................2 korona. Eg y szám ára......................................20 fillér. Kultúra és kard. Egymással versengenek az uralkodók és a nemzetek abban, hogy melyik legyen a nagyobb, hatalmasabb, melyik imponáljon a többinek. Sajátságos tünemény, melyet kiküszöbölni ma sem sikerült még, hogy minden ország a hadserege utján akar magának a többi előtt fölényt szerezni. Azé a hatalom, azt nevezik nagyhatalmasságnak, amelyik több embert tud minden pillanatban talpra állítani, jól felfegyverezni és harcba küldeni. Ennek arányában jár ki a tisztelet is a nagyhatalmaknak a világpolitikában, a diplomáciában. .... A huszadik század dédelgetett kedvenc jelszava a „modern kultúra.“ Szállóige lett. Fegyver mindenki kezében, aki reá hivatkozni akar. Halljuk emlegetni f hivatottaktól és hívatlanoktól eleget. Érdekes mégis, hogy ezzel a hasonlíthatatlanul nagyobb, nemesebb, szebb fegyverrel majdnem semmire sem lehet menni a nemzetek küzdelmében. Az az ország, amelynek ez volna főmottója s a hadügy valamivel alsóbbrendű kérdés, sohasem tudná hatalomban megközelíteni azt, amelyik katonaságára, modern tömeggyiikoló hadi szereire és páncélosaira fekteti a fősulyt. A világnak ilyen általános felfogása ártalmas a kultúrára. Érdeke ugyan minden államnak, hogy amennyiben lehetséges, ne maradjon hátra ebben a vér- telen, de minden erőt kimerítő nagy világháborúban, mert hiszen az igy felszabadított erőket akkor sem használhatná fel sem kultúrára, sem más hasznos dologra, mert amint gyengülni, hadi erejét hanyatlani látnák, mindjárt ráfeküdnének súlyúkkal a nagyobbak és minden kiszipolyozható erejét ismét csak a csatasorba állítanák bele, csakhogy akkor már a saját hóditó hadseregük közé; ennek a kényszernek beismerése mellett is azonban tapasztalnunk kell, hogy a kultúrát a mindig fényes kard sokkal nagyobb mértékben elhomályosítja, mint az ilyen körülmények között is megengedhető lenne. A világ szelleme, az egész világfelfogás olyan, hogy a kultúra napjának előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb fel kell ragyognia teljes pompájában legalább Európa egén; de valószínű, hogy sugarai hamar megvilágítják az egész világot. Kultúra! Mennyi mindent takar ez az egy szó. Eszméket, minden vonalon való előrehaladást, felfelé törést, emberi csodákat, világosságot jelent. Aki csak sejti is, hogy mi ez, már vágynia, sóvárognia kell utána. De feltétlenül megkívánja az emeikedettebb, magasabb gondolkozást! egyének ma már nagy sokasága. Mindenhez pénz kell. A kultúrához, ennek fejlesztéséhez és minden rétegben való terjesztéséhez is. Minden államnak első és legszentebb kötelessége volna azokkal szemben, akik milliárdokat hordanak össze évről-évre az állam kasszájába, ezeknek az adózó millióknak azt az ellenszolgálatot nyújtani, amelyre legnagyobb szükségük van. Először jólétet, amennyiben csak azt az állam elősegítheti és aztán kultúrát. Ez a népek legfőbb érdeke. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a hadsereg teljesen felesleges egy állam életében; sajnos feleslegessé nem lehet egyik a másik miatt. Csakhogy az államok már tulságba viszik azt az áldozatot, amit a népek már eddig is csak nagy erőmegfeszitéssel tudtak a drága hadseregre áldozni. Nem csoda, ha anti- militarisztikus irányzatok ébrednek és sokan vannak, akik már régóta gyűlölettel tudnak csak a hadseregről beszélni, mert ez a moloch olyan rettenetes ösz- szegekbe kerül, amivel meg lehetne változtatni az egész világot. Milyen más képe volna a világnak, ha csak a felét annak, amibe a kato- násdi kerül, kultúrára, művelődésre, humánus célokra forditanók ! S a hadügyi költségeket folyton emelik, a népek már alig-alig bírják a többletet s igy szinte természetes, hogy a hadügyi tulkiadások egy nagy részét egyéb dolgok költségeiből, sokszor a kultúra rovására kell előteremteni. Sokáig ez nem tarthat igy. El kell jönni az időnek, amikor a nemzetek nemesebb öntudatra ébrednek és belátják* hogy van valami, ami még a hadseregnél is fontosabb s ami eddig mostoha gyermeke volt azoknak, akiknek ezt előre vinni lett volna kötelességük. S ha épen harcolni szeretnek, ott kínálkozik csak az igazi, a nemesebb harc; az eszmék, találmányok, minden irányú haladás harca, amelyben győzni dicsőbb, magasz- tosabb és előnyösebb diadal annál, amely csak tömeggyilkolással, vérfürdővel történhet és dús hadisarc mellett gyakran is drágább diadal sok vereségnél. A kultúra nemzetközi világháborúja az, amely a modern huszadik század civilizált emberiségéhez egyedül és kizárólag méltó nemes, áldásos és magasztos verseny. Gamma. A nagykárolyi piac drágasága. Tisztelt Szerkesztő Ur! Olvasva hetilapjuk piaci drágaságról szóló rovatjában megjelenő leveleket, elhatároztam, hogy én is hozzá járulok tehetségemhez képest ezen fontos kérdés megvilágításához. A drágaság egyik legfőbb okát én is a sok kézen való forgalomban találom. Ez drágítja meg első sorban az élelmi cikkeket. Ebből a termelőnek egy fillérrel sincs több haszna, mig a közönség legnagyobb részének _ csaknem lehetetlenné lesz egyes fontos élelmiszerek beszerzése. De teljes mértékben igazat adok Cs.-né- nek a másik kérdésben is. Az a sok fiatal gazd- asszony, akinek megvan a kertje, udvara — csekély fáradság és szorgalom, mellett magának ezen hasznot, a közönségnek pedig olcsó és jó élelmiszereket tudna produkálni. De hát hová is lettek azok a régi jó magyar gazdasz- szonyok, akik egész vagyont szereztek a jó hízott baromfi tenyésztésből ? Pedig ma ez még könnyebb és biztosabban jövedelmező lenne, mert nagy kiviteli piacunk — van mindenféle. + BLAU KÁROLY KEZTYÜS ÉS KÖTSZERÉZ j. NAGYKÁROLY. (KERESKEDELMI BANK PALOTA.) _____________* Vi gyázz! flpflT Uj üzlet! ISwi Vigyázz! Értesítem a Nagykároly és vidéke n. é. közönségét, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan épült palotájában ELSŐRANGÚ URIDIVAT, KEZTYÜ ÉS KÖTSZER ÁRUHÁZAT NYITOTTAM, ahol legocsóbb szabott árak mellett különféle árukat bocsájtok eladásra. - Divat osztály. Ingek, gallérok, nyakkendők, harisnyák, nadrágtartó különlegességek, térti és női keztyük, fésűk, fogkefék stb. - Saját készítésű keztyük mérték szerint, továbbá selyem keztyük, ezérna es fildico keztyuk. — Fűző különlegességek mérték szerint is vállaltatnak. ..... . Kötszer osztály: Vállalok mülábak, mükezek, aczél miderek, hátegyenesitők, gummiharisnya készítését. Nagy raktár haskötőkben, servkotok, kodokkotok jótállással, Irigátorok, Diana-kötök, Férfi és női óvszerek, fáschli kötők, továbbá a betegápoláshoz szükséges czikkek. Külön próba terem, saját felügyeletem alatt. Levelezőlapra házhoz jövök. Vidéki merendelések titoktartással 24 óra alatt eszközöltetnek. — A nagyközönség pártfogását kéri, tisztelettel BLAU KÁROLY. Vili 2.0-a •
