Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-12 / 33. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 33-ik szám. mereteket s ha kész az alapozás, az élet köny- nyebben teszi lehetővé intelligens kereskedő osztály képződését. De hinnünk kell azt is, hogy nálunk sem késik már soká az idő, hogy éppen a legképzettebb elemek fogják a kereskedői pályát választani élethivatásul, — s a külföld példájára — a kereskedelmi szakoktatás szé.'eskörben való elterjedése lesz kereskedelmünk elsőrendű fejlesztője, Egyelőre természetesen mit tehetünk egyebet, mint ellenőrizzük azt az iskolát, mely ma még — legalább városunkban — egyedül van hivatva a kereskedő osztály általános műveltségét fejleszteni s némi szakértelmi alapot nyújtani. — Adatainkat a Klacskó István igazgató által kibocsátott értesítőből szereztük. Az iskolai év elején beiratkozott a kereskedő tanonciskolába 113 tanuló, ezek közül évközben kimaradt 20 s csak 93 látogatta végig az előadásokat. Ezen tünet magyarázata a vonatkozó törvény helytelensége.Ha elkövetkezik a felszabadulás ideje, a törvény nem kötelezi tovább a tanulót az iskola látogatására, s igy ez gyermekésszel örül annak, hogy az iskola s a tanulás kellemetlenségeitől megszabadul, s felé sem néz többé. Szükséges volna a tanonc felszabadítását és az iskola elvégzését szoros kapcsolatba hozni, oly formán, hogy a segéddé való képesítésnek a tanonciskola elvégzése elengedhetetlen kelléke volna. Az igazgatóság jelentése szerint azok azonban, akik az iskolát elvégezték kielégítő szorgalmat s jó viseletét tanúsítottak. Megszívlelendő azonban egy másik körülmény. Igen sok a mulasztás a tanórákról való ok nélküli elmaradás. S itt a hiba első sorban nem a tanulókban keresendő, hanem a főnökökben, akik közül sajnos akadnak, akik minden csekélységért vissza tartják tanulóikat az iskolai óráról. Az ilyeneknél az önművelődés és tovább képzés iránti fogékonyságot háttérbe szorítja az anyagi érdek, pedig be kellene látniok, hogy a tanoncoktatás előmozdításával saját érdekükben. is cselekednek. A tanulók oktatásával hét tanár foglalkozott s a tárgyak között nagy súly volt fektetve a földrajz, kereskedelmi számtan, kereskedelmi könyvvitel, levelezés és váltó isme alapvető elemek elsajátisára. Az iskola felszerelése, technológia gyűjteménye, könyvtára a fokozatos fejlődésről tesz tanúságot. A kereskedelmi bizottság a szorgalmas és jó előmenetelü tanulók jatalmazására és további buzdítására hasznos könyveket adományozott. Meg kell még emlékeznünk a nagykárolyi kereskedő testület azon dicséretes akciójáról, hogy városunkban esti tanfolyamot létesítsen. Őszinte örömmel, lelkesedéssel üdvözhetjük a a testület ezen irányú tevékenységét s velünk együtt örömmel fogadja a kereskedelemnek, kultúrának és városunk fejlődésének minden barátja. Uj forrását nyitná ezzel a kereskedő testület a művelődésnek, hozzájárulna szélesebb látkörü kereskedők neveléséhez, s ezzel magának elévülhetetlen érdemeket szerezne. Munkában a jogász-pincérek. Mindnyájan emlékezünk még a modern felfogásnak arra a megható párosulására az egészséges felfogással, amikor egy intelligens de szegény tanuló ifjakból álló társaság elhatározta, hogy szakítva az előítéletekkel és a helytelen gondolkodással, a vakáció alatt bármilyen becsületes munkával meg fogja keresni azt a tőkét, amely továbbtanulásához szükséges s amelyet a sors nem hullatott oda neki készen, mint a boldogabb halandóknak. Ez a társaság elhatározta, hogy a vakációra, amely épen egybeesik a fürdői évaddal, szétszéled az ország fürdőibe és ott pincérszolgálatot teljesítve keresi meg a jövő évi tandiját. A társadalom lelkesen fogadta a minden előítélettel szakitó és minden ósdiságtól, helytelen felfogástól emancipált eszmét és olyan bánásmódban részesíti a bátor ifjakat, hogy azok munkája nem lett azzá, amint vállalták, nem lett „kiszolgálás“, hanem csupán a közönség igényeinek és kívánalmainak végrehajtása. . A közönség nem csönget, nem kiáltja : — „Pszt! Pincér!“, hanem türelmesen vár, ha tulnagy a forgalom és udvariasan kéri az odakerülő ifjút a megrendelés teljesítésére. A borravaló kizárt fogalom. Felírás van minden asztalon : „Itt egyetemi hallgatók szolgálnak ki. A borravaló mellőzendő.“ — Borravalóul legfeljebb egy bájos mosolyt, vagy egy rózsabimbót adnak a fiirdőző szép asszonyok s ez a legkedveltebb köszönet, amiben bármily munkáért részük lehetne a fürge jogász-pincéreknek. A közönség becézi, dédelgeti ezeket a fiukat. Az érintkezési modor pedig olyan kedves, olyan kellemes, hogy egészen átváltoztatja a fürdő képét és a közönség hangulatát. Maga a fürdőtulajdonos is olyan humánusan rendezi be a jogászok dolgát, hogy jóformán csak a közönséggel közvetlenül való munkát hagyja nekik, egyébként azonban egész külön munkaerőket tart a „munka" teljesítésére. így megy ez Keszthelyen, ahol egy csapat diák az abc betűi szerint van megjelölve és igy is nevezi őket a közönség. „Kérem szépen B ur“, „Legyen szíves D ur“, ilyen megszólításokat hallani a keszthelyi fürdőn. És csak udvariasan, csak finoman, sohasem gorombán, vagy türelmetlenül. A kor szelleme ez. A munkanem szégyen. Szabad dolgozni az intelligens embernek is. És ki fogja kevesebbnek tartani ezeket a fiukat akár most, akár akkor, amikor majd az egyikből ügyvéd, a másikból járásbiró, a harmadikból meg véletlenül országgyűlési képviselő, vagy miniszter lesz? Ki fogja nekik azt mondani : ez pincér is volt már . . . ? Amerikában, a haladás országában, ahol mértföldes lépésekkel előzik meg folyton a müveit Európát, már régi szokás a diákok munkája. Nemcsak a pincérkedés, hanem a téglahordás is ... . Haladunk. Lehet, hogy eljutunk valamikor arra a magaslatra, amikor nemcsak a templomban, hanem a társadalomban is az fog visszhangzani: nemcsak nem szégyen a munka, hanem szép, nagy hivatás, szent kötelesség, amelyre büszke lehet mindenki, akinek része van benne. Azt hiszem : ott a jövő, az a nép fog boldogulni, amely ezeket teljesen megérti, magáévá teszi és követni is tudja . . . Gamma. Hétröl-jIétre. A politikában ismét egy olyan megmagyarázhatatlan bornirt felfogásra valló epizód izgatja a kedélyeket, mint a nemrégiben lefolyt és lapunk hasábjain iskommentált Désy-Pályi ügy. Kerületünk országgyűlési képviselője erős magyar sovinizmussal szólt hozzá a katonai javaslatokhoz, magasröptű beszédét ünnepelte az egész ország, az egész sajtó, az egész közvélemény. Az üdvözlő táviratok között azonban«akadt egy olyan is, amelyről azt kellett hinnie képviselőnknek, hogy vagy áprilist akarnak vele járatni az augusztusi forróság dacára, vagy pedig tényleg bolond az, aki a sürgönyt címére feladta. Gróf Sternberg Adalbert, egy olyan múltú osztrák bácsi, akinek viselt dolgai egy időben már komoly aggodalmakra adtak okot a gróf ur elmeállapotát illetőleg, megsérti sürgönyileg képviselőnket azért, mert beszédében nem épen elismerőleg nyilatkozott a nekünk oly igen kedves emlékű osztrák hadseregről. Hogy mi lesz a dolog vége, még nem tudjuk, annyit azonban el kell mondanunk, hogy az osztrák közbiztonságban ezekután nagyon kevés a bizalmunk, ha ilyen embert szabadon jönni-menni hagynak. Szegény osztrák hadsereg, amelynek ilyen védői vannak !... * Egyik számunkban Nagykárolyban Szakítandó állatvédő egyesületről adtunk hirt, jelezve annak rövin idő múlva leendő megalakulását. Tudja a jó ég, hogy vagyunk vele, de mintha nálunk minden lelkesedés csak szalmaláng lenne. Hirtelen fellobban és még nagyobb hirtelenséggel kialszik. A mi állatvédő társaságunk is olyan lelkesedéssel fogott hozzá a humánus eszme megvalósításához, hogy biztosra vettük az egyesület rövid időn belül leendő megalakulását. Siettünk is beharangozni: nagy cikben jeleztük, hogy Nagykárolyban nemsokára állatvédő egyesület lesz. Hiszen még nincs vége, az igaz. De én úgy látom, hogy máris lanyhul ez a kis arányú mozgalom s ha igy megy, akkor, bár a mozgalomról teljes jóhiszeműséggel és bizalommal adtunk hirt, az lesz vége, hogy a nemes állatvédő egyesület mindössze egy kacsát fogatott velünk s ezzel be is fejezte működését. Kár lenne érte ! Csináljuk meg, ha lehet. Gamma. Ha szegény az eklézsia. Sok szellemes emlék fűződik Rátót, Cin- kota s több nevezetes község határozataihoz. Ezek most méltó versenytársat kaptak B. nevű község rendezetlen vallási viszonyok között élő tizennyolc tagból álló tanácsában, akik az alábbi bölcs határozatot akarták hozni, csakhogy a jegyző kissé furcsa Ízűnek találta az indítványt és nem vezette be a jegyzőkönyvbe. Az ügy a következő: B. község régóta érzi a hiányát egy rituális, vallási céloknak megfelelő, fürdőnek. Mivel az eklézsia szegény és sok-sok adósság terheli a nemrég nagy építkezést fejezett hitközséget, ezért a pap sem bírta a fürdő építésre szükséges 25—30.000 koronát összeharangozni. Ügyes elöljárósága és leleményes kurátora lévén az eklézsiának inditványoztatott, hogy minden tanács-bizottsági tag, négy hónapon belül törvényesen váljon el hites párjától. A másik négy hónapon belül mindegyik tanácsnok újból megházasodni köteles, de csakis, ha legalább 20.000 korona hozományt hoz az uj asszony a házhoz. Ezen összeg felét minden tanácstag a felépítendő fürdő költségeihez adni köteles. Úgy halljuk, hogy a hozandó határozathoz már 10 tanácsnok hozzájárult, a többi rezervált álláspontot foglalt el. A dolog egyelőre titokban kell hogy maradjon, mert a nőcserébe belemenők egyelőre még féltik testük épségét az otthon levő életpárjától s midőn a nevezetesen gyűlésről hazatértek egy szóval sem árulták el, hogy gyűlésben voltak. Megvárjuk mit szólnak ehez az áldozathoz az asszonyok s arról is hűségesen referálunk t. olvasóinknak. HÍREK. NAPTAR. Augusztus 10-étől — 17-éig megtekinthető az 1911. 111. oszt. kereset és nyilvános számadásra kötelezett egyletek adókivetési lajstroma a városi adóhivatalnál. Akik az adónemmel már a múlt évben is meg voltak róva, augusztus 10-től; akik pedig most először rovattak meg, adótartozásaiknak az adókönyvecskében történt bejegyzését követő 15 nap alatt felebbezhetnek. Augusztus 11-én: országos vásár Nagykárolyban. és tartós : plissézés és gouvlérozás. Hájjtájer Pál : : Nagykároly, : : Szécbenyi-ntca 43. sz., a róm. kath. fiúiskola mellett.
