Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-22 / 30. szám

28. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik oldal. ÉRMELLÉK. Lidércznyomás. Lidércznyomás ül Érmihályfalva vá­rosán : nem képes fejlődni. Pedig a fej- lődhetés minden kellékével rendelkezik: a magyar királyi államvasutak fővonalán, egy hires és gazdag bortermő vidék ten­gelyében fekszik, összekötve a bihar h. é. vasutak által Nagyváraddal és ez utón az egész nagy magyar Alfölddel, vala­mint Székelyhidon át Sarmasággal és ezzel az egész Szilágysággal. Lakosainak nagy része üzleti szellemű, vállalkozásra hajlandó egyénékből áll. Sok pénzinté­zete van, amelyek hivatásuk magaslatán állanak és nemcsak a részvényesek ér­dekeinek egyoldalú szem előtt tartásával intézik ügyeiket, hanem az Érmellék ipara, kereskedelme és mezőgazdasága fel­lendítése érdekében is hathatósan közre­működnek. Innét van az, hogy arány­lag több virágzó gyár és iparvállalat van Érmihályfajván, mint más nagyobb lakossággal biró és előrehaladott városban. A város azonban mindezek dacára, mint ilyen egyáltalán nem fejlődik. Köz- intézmények egyáltalán nem létesülnek. A kormány és vármegyénk mostoha gyermeke ezen a fejlődhetés minden belső atributumával biró város. Azok, akik ezen tény okát kutatják, azt abban a szerencsétlen viszonyban vélik fel­találni, amelyben Érmihályfalva Székely- hiddal a képviselőválasztás tekinteté­ben van. Tény az, hogy ez ideig csaknem mindig Székelyhid és környéke jelöltjét választotta meg a kerület képviselőnek, — ez részint hálából a megválasztásáért, részint számításból a jövő választásra való tekintettel nem mert és nem akart semmit se tenni az érmihályfalvai jogos közér­dekek előmozdítása céljából, nehogy szé­kelyhídi érdekeket sértsen. így aztán az érmihályfalvai közérdek annyira elhanya­golt, hogy évek önzetlen és szívós mun­kája kell ahhoz, hogy ez a mulasztás helyreállittassék. A helyzet a legutóbbi képviselővá­lasztás alkalmával megváltozott. A vá­lasztáson Érmihályfalva jelöltje győzött, akiről tudjuk, hogy lelkes, fáradhatatlan bajnoka az érmihályfalvai érdekeknek és ennek dacára mit látunk? Látjuk azt, hogy minden a régiben marad, mert a községi elöljáróság a község fejlesztése érdekében a képviselőt magára hagyja, nem támogatja őt teljes eréllyel és igy a kíván eredmény természetesen elmarad. Úgy a közjegyzőség, mint a járás­bíróság felállítása késik. Pedig a köz­jegyzőség felállítása az állam anyagi ere­jét igénybe nem veszi, a városnak pedig múlhatatlanul szüksége van reá. Egyelőre legalább ennek felállítását kellene az elöljáróságnak szorgalmaznia. Félévvel ezelőtt e lap hasábjain ajánlottuk, hogy írjon fel a képviselőtestület az igazságügy­miniszterhez e tárgyban és még mindig nem irt fel. Pedig akkor politikailag szél­csendes idők voltak, valószínűleg lett is volna foganatja a feliratnak. Az elöljá­róság azonban nem zavartatja magát, nem látja szükségét annak, hogy a jel­zett irányban a város érdekében valamit tegyen, igy nem is tett a képviselőtestü­letnek ez irányban‘előterjesztést. Több elevenséget, lelkesedést, agi­litást kérünk a községi elöljáróságtól a községi ügyek szolgálatában és akkor — hisszük meg lesz az eredmény is — mert nem helyes dolog, mindent a képviselő­től várni, a községi elöljáróságnak is meg kell tenni a kötelességét, mert el­leneseiben elmarad a kívánt siker. A következő sorok közlésére kéret­tünk fel: A „Közérdek“ 27-iki számában „Ruszkai Eleket elitélték“ cim alatt egy valótlanságokkal fűszerezett cikket közölt. A cikkre a következő megjegyzésein van: 1. Kovács János rem községi alkalmazott, hanem a főjegyző ur pártfogoltja. 2. Amit a képviselőtestületi gyűlésen mond­tam, azt a tárgyaláson nem tagadtam le, igy a beidézett tanuk kihallgatása feleslegessé vált. 3. Az ítélet ellen azért fellebbeztem, mert a valódiság bizonyítását nem engedték meg, azzal az indokolással, hogy ha állításom beiga- zoltatik, Kovács János mint családos ember igen meg volna gyalázva és családja körében békétlenség okoztatnék. Kérem b. lapjában Jielyreigazitó soraim­nak helyt adni. Teljes tisztelettel Rússkai Elek, községi árvagyáni. HÍREK. Műkedvelői előadás. Változatos pro­gramme nagyszabású műkedvelői előadást tart a jövő hó 20-án az érmihályfalvai hitközség. Az előadás tiszta jövedelme a róm. kath. templom javára fordittatik. A rendezőség min­dent elkövet, hogy az előadás úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben a nemes célhoz képest sikerüljön. Ajánljuk a jótékonycélu előadást a nagyközönség szives figyelmébe. — Az elő­adás a Nemzeti szálloda nagytermében lesz megtartva, részletes programmal legközelebb szolgálunk. Hirtelen halál. Kulcsár Sándor székely­hídi lakos javakorabeli férfiút f. hó 15-én sziv- szélhüdés érte és azonnal meghalt. Felesége, öreg édesanyja, egyetlen gyermeke és a nagy­számú rokonság gyászolja. Székelyhid városa derék, takarékos polgárát vesztette el az elhunyt­ban s a gyászoló hozzátartozói iránt város­szerte nagy részvét nyilvánul meg. Becsapott gazda. Hetesnek állt be Za- hari Péter álmosdi napszámos Szentes Antal vendéglőshöz. Előlegképen kérte gazdáját, hogy csináltasson neki ruhát, mivel teljesen le van rongyolódva s emberek közzé is alig mehet, Szentes bízva a hetes becsületességében el is készíttette a ruhát, ámde szörnyen becsapódott, mert alighogy elkészült a ruha, Péter odább állott s elvitte a drága előlegét is. Szülei laká­sán találták meg a csendőrök az uj ruhát, el­lene lopás miatt feljelentést tettek. Vérvád. A vérvád minden esztendőben hol itt, hol amott üti fel a fejét. Most Székely­hidon a sor. Deutch József székelyhídi órás­mestert és családját a napokban a környék­beli románok avval gyanúsították, hogy egy parasztasszony- eltűnt kis leányát ők tették el láb alól. Deutsch hiába mentegetődzött, nem használt semmi s a parasztok mindinkább fenyegetőbben léptek fel. A veszély nagyobbo­dását látván a család, menekülni igyekezett a faluból, de ebben meg lettek akadályozva. Három napig étlen-szomjan a pincében húzód­tak meg s ezen idő alatt a hatóság semmit sem tett érdekükben. A csendőrség neszét véve a dolognak kiszabadiiotta a szorongatott családott. kinek ártatlansága a mai napon ki is tűnt, mert az elveszettnek hitt kis leány egy közeli rokonánál volt a szomszédos tanyán. Tűz Szalacson. Török József szalacsi női és férfi divatáru üzletében a múlt héten tűz ütött ki. A tűz a bolthelyiségben kelet­kezett s csakhammar az egész üzlet lángba borult. Csak nagy nehezen tudott a tűzoltó­ság gátat vetni a pusztító elemnek. A tűz oka ismeretlen, kiderítésére az eljárás megindult. A sógorok Sógorság, komaság nem nagy rokonság, mondja a magyar közmondás. Áté- rezték ennek igazságát Hirgel Járos és Koszta Péter bodonos községi lakosok, akik mellesleg szólva sógorok, de az egésznapi pálinkázás el­felejtette velük a gyöngéd sógorsági köteléket. Valami csekélységen összeszólalkoztak s igye­keztek egymást kézzelfogható bizonyítékokkal meggyőzni. Sőt a nagyobb nyomaték kedvéért Koszta Péter fejszét ragadott és Hirgelt fején és arcán úgy megsimogata a könnyű eszközzel hogy az hetekig nyomhatja az ágyat. Az orvos 20 napon túl gyógyuló sérülést állapított meg. A büntető eljárás megindult. Gyújtogató gyermek. A szülői gondat­lanság csaknem súlyos szerencsétlenségnek lett ismét okozója Nagyiétán egy 9 éves gyermek gyufához jutott s mint a gyerekek szoktak az­zal játszani kezdett, gyönyörködött a meggyuj- tott gyufalángjának lobogásában. Majd elment Gyerman Tivadar udvarára s ott ismételgette az öt szórakoztató látványosságot. Közben azon­ban körmét is megpörkölhette, mert az égő gyufát a szalmába dobta, amitől az csakhamar tüzet fogott. Szerencse, hogy még idejekorán észrevették s az összefutott szomszédok és az ügyes tűzoltóság gyors megjelenése elejét vette a nagyobb bajnak s igy Gyerman Tivadar cse­kély kárt szenvedett. Cigányok verekedése. Az elmúlt heti vasára.: az alkudozás hevében összetűztek a vásárra bejött környékbeli cigányok. A pis- kolti hírhedt Szőcsiek S/rándi Antal nagy­cseri czigányt fütykösökkel annyira elverték, hogy alighanem életével fizeti meg a virtus­kodást. A csendőrök beszállították a verekedő piskolti morékat. Megharapta a kutya. Schvarcz Frigyes székelyhídi járási kir. állatorvos Érköbőlkuton egy szentbernáthegyi kutyát vizsgált. A kutya ugylátszik nem tudta beleélni magát a kölönös helyzetbe, félreértette az orvos mozdulatait s feldühödvén az orvost arcán megharapta. Csak nagynehezen lehetett a neki vadult állatot meg- fékeyni s az orvost kellemetlen helyzetéből ki­szabadítani. A hivatása teljesítésében súlyos sérüléseket szenvedett orvos iránt általános a részvét.

Next

/
Thumbnails
Contents