Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-24 / 26. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 26-ik szám. nulmányozni, azt nem tudhatjuk, azt azonban joggal elvárjuk, hogy mélyedjen be a dolog érdemébe és a helyi mostoha viszonyok lelkiismeretes mérlegelése után tegye meg a közigazgatási bizottságban jelentését. És akkor meg vagyunk győződve, hogy Nagykároly város polgárságának jogos panasza orvosolva lesz és a közigazgatási bizottság nem lesz sírásója városunk amúgy is nehéz fejlődésének. A főgimnázium záróünnepélye. A helybeli főgimnázium ifjúsága a konviktus javára fényes záróünnepélyt rendezett f. hó 17-én a városi színházban. A színházat ez alkalommal előkelő közönség töltötte meg s örömmel konstatálhatjuk, hogy az ünnepély úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült. A sikerben elsősorban osztályrésze van a rendezőségnek, másodsorban a kedves szereplőknek, akiknek ezúton mondunk hálás köszönetét a nyújtott szép élvezetért. Az ünnepély első pontja Boildieu „Nyitány a bagdadi kalifa c. operából“ volt, amelyet az ifjúsági zenekar adott elő Braneczky tanár dirigálása mellett, összevágó, precíz feldolgozásban. A zenekar ügyes játéka kifejezésre juttata a nagy kompozíció minden szépségét, amelyet a kis szereplők mindegyike igyekezett diszkrét játékával kidomborítani. Az ügyes dirigálás, a fegyelmezett előadás nagy tetszést aratott a közönség körében, amely tapsaival a lámpák elé hívta a dirigenst is. Utána Csetényi Sándor szavalta el Tóth Kálmán: „Losonczi özvegye“ c. költeményét érzéssel, hatásosan. Majd a főgimnázium énekkara lépett a színpadra, hogy előadja „Lent a tenger“ c. dalt diszkréten és finoman. Az ének után ismét felhangzott a taps, amelyet a Kölcsey önképzőkör XX. évi működéséről és a pályaművek eredményéről szóló jelentés követett. A jelentést Sróff Gábor főgimn. tanár olvasta fel mint az önképzőkör tanárelnöke. A kitüntetettekről lapunk jövő számában emlékezünk meg. Erre ismét a zenekar játszott magyar dalokat hévvel, lelkesedéssel, ami a közönség tomboló tapsviharát vonta maga után. A következő szám Varga Alajos VI. o. t. szavalata volt. Krüger Aladár „Busuló királyfi,, c. költeményét szavalta el közvetlenül, kedvesen. A sikerült szavalatot lelkesen megtapsolták. Majd ismét az énekkar énekelte „a Szülőföldemen“ c. éneket tetszéssel. Most következett az estély fénypontja „A végrehajtó“ c, egy felvonásos vígjáték élethü, eredeti bemutatása. A szereplők mindegyike jól felfogta szerepét: dfklamációjuk a szerepnek megfelelő volt, alakításuk eredeti, ötletes. Igen sikerültek voltak a maszkok is. A szereplők ilyformán harmonikus együttest nyújtottak, amely messze felülmúlta a műkedvelő előadások színvonalát. Sarkadi Birike özv. Mar jorné szerepében a sorsüldözött anyát közvetlenül, érzéssel kreálta. Béréi Margitka a bájos kis leány szerepében eredeti, kedves volt. Markovits Matildka Náni szakácsné szerepében ügyesen, otthonosan mozgott s nem mindennapi alakítást nyújtott. Játékuk osztatlan tetszést aratott s a rendezőség mindegyiket egy-egy szép virágcsokorral lepte meg. A többi szereplők mindegyike egymást igyekezett túlérni az ügyességben, a decla- mációban: alakításuk elsőrangú, Ízléses volt. A közönség tomboló tapsvihara jutalmazta nehéz, fáradságos, de sikeresen megoldott munkájukért. E helyen köszönetét kell mondanunk Sróff Gábor tanárnak, a körültekintő, ügyes rendezésért, a szereplőknek pedig az ügyes, lelkes játékért. A jól sikerült hangversenyt a zenekar játéka rekesztette be. Oscheit Ferenc : „A cigánytanyán“ c. hangulatos szerzeményét adta elő a szerző intencióinak megfelelő ügyes interpretálásban. E helyen nem mulaszthatjuk el, hogy elismerésünket és köszönetünket ne nyilvánítsuk Braneczky József tanár előtt, aki odaadó lelkesedéssel, fáradságot nem ismerő buzgalommal tanította be ezt a zenekart, amely f. hó 21-iki záróvizsgáján készültségével a tanári kar osztatlan tetszését vívta ki magának. A hangverseny után a közönség a „Magyar király“-ba vonult az érettségi bankettre. Az e célra étteremmé átalakított kávéház szi- nültig megtelt előkelő közönséggel. Az érettségizett ifjak közül Járay József szép beszédben mondott . köszönetét Dombai Gyula osztályfőnöknek és az intézet tanári karának fáradozásukért. Dombai tanár úgy a maga, mint tanártársai nevében meghatottan köszönte meg az ovációt. Nagy lelkesedést keltett az akkor kormánybiztosként működő igazgató üdvözlő távirata. Utána kivilágos virradtig tartó tánc volt az étteremben s a társaság egy kellemes est emlékével a legjobb hangulatban oszlott szét. Jelen alkalommal nem mulaszthatjuk el, hogy ne referáljunk a főgimnáziumi zenevizsgálatról, amely f. hó 21-én folyt le a tanári kar jelenlétében. Örömmel konstatáljuk, hogy a nyert eredmény minden tekintetben kielégítette várakozásunkat. A növendékek B'och, Grieg és Mazas müveiből adtak elő részleteket meglepő precizitással és fegyelmezettséggel. A taktusérzék, a helyes vonókezelés volt különösen az, ami lekötötte figyelmünket. Egyik-másik növendék pedig a színezésben is szinte rekordot ért el. A zenevizsgálat minden objektív bírálót arról győzött meg, hogy a zeneoktatás intézetünkben jó kezekben van letéve. A vezető tanár egyénisége, rátermettsége és művészi érzéke egyformán garancia arra, hogy a fokozatos haladás a legkényesebb igényeket is képes lesz kielégíteni. Elismerésünket fejezzük ki tehát Braneczky József vezető tanár előtt s kérjük továbbra is, ily energiával, lelkesedéssel vezesse növendékeit. Cyrano. A fiókomban turkáltam. A titkos fiókomban, amelyet ha kinyitottam, pézsmaillat csapott meg. Kiszedtem a sok csillogó értéktelenséget, ami egy perccel előbb mind drága emlék volt, hogy egy perccel utóbb kidobjam a lelkemből mind-mind . . . A sok uj emlék rajta hevert a Blanka sárgult, fakó képén . . . Mindent megértettem, Elhánytam a többit mind, hogy megmaradjon ez az egy ... A csillogó helyett a sárgult, a fakó. . . Érettségi után a fővárosba mentem. Nagy. neves ember akartam lenni, hogy az én fényességemmel aranyozzam be azt a kicsi, fakó képet, ami elkísért ide is. Küzdöttem, dolgoztam. Újságot Írtam. S a nevemet mindenki ismerte, csak az nem, akiért mindenkinek meg kellett ismernie. Blanka semmit sem tudott arról, hogy én neves ember lettem, sohase olvasta a lapot, amibe írtam, neki csak a régi, szakgatott, rosszul öltöző diák gyerek voltam, aki utána leselkedik, aki egyetlen neki a minden idegenek között. Ez pedig én nem akartam lenni. Többre erőlködtem. Könyvet akartam irni, ha már a czikkeimet nem akarja olvasni. És írtam is. Egy könnyekkel, vérrel, szomorúsággal tele könyvet. Beledobtam a szivemet, a fájásomat, a szomorú látásaimat. Mire a könnyvvel készen lettem, mire előttem hevert díszes kiadásban, akkora én összetört, beteg ember lettem. Az orvosaim elküldték haza, hegyek közé. Csendességbe küldtek. Hogy meggyógyítsák az idegeimet, a beteg szivemet, összeroncsolt testemet. Sokáig feküdtem élet-halál között, mig egyszer mégis meggyógyultam. Meggyógyított az édes anyám könnye s az én erős életakarásom azért a fakó képért. S akkor, mikor elég erősnek hittek, kezembe adták a gyászjelentését . . . Igen, mig én beteg voltam, meghalt Blanka . . . Meghalt az. ártatlanság maga. Elment az Isten elé, hogy kikönyörögje az én életemet. Azóta élni akarok, nagyon, erősen, szenvedéllyel. Hogy legyen, aki szeresse azt a fakó képet. Pedig Blanka hivott már. Egyszer, nyári estén kicsalt a holdvilág a házból. Néma csend volt mindenfelé. A holdvilág belopózott a virágos kert -fái, bokrai közé. A liliomok vakító fehéren nyitottak a piros akác alatt. S ott ült ő a kerti széken, fehér ruhában. A haja szétbomolva, arca sáppadt, szemei beesve. Csendesen énekelt, mint egyszer régen : „Csipkefából a hegedűm.“__________________________ Ahogy meglátott, magához intett. S nekem mégsem volt bátorságom. Vakon rohantam be a házba, belebujtam a párnáimba, végigreszketett valami a testem :n s sírtam hosszan, betegesen . . . Azóta soká nem láttam. Azt hittem, nem is jön el. És mégis eljött. Az erdőben sétáltam a nagy mély vizű patak mellett. S ahol a nyírfák összehajtják szomorú koronájukat, mintha súgni akarnának valamit a tulsóparti füzeknek, ott állott Blanka kékbabos ruhában, a patak fölé hajolva. Beleejtette a vékony pirosfejü gyűrűjét. Olyan kérőleg nézett reám. Én kivettem a gyűrűt a vízből. Vizes lett a kezem, a lábam. Az ujjára húztam. 0 homlokon csókolt érette. S átbillent a patak túlsó partjára. Megindult. Hivott. Intett. És szemeimmel a patakot mértem. Istenem, mentem volna, de nem tudtam átugrani a patakot. Azóta várom, egyre várom őt. És mégsem jön, mindhiába várom. De ha mégegyszer jön, ha hiv, ha csak mégegyszer is hiv, akkor elmegyek. Akkor nem fél majd úgy a sötétben ; s akkor az enyém lesz örökre, mindörökre Blanka. Botos Blanka ... Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi cioészek termelő csoportja.
