Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-17 / 25. szám
25-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Ezzel a tárgysorozat kimerülvén, a polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Bunda Miklós, Juhász Imre Lukácsovits János, Marián Ferencz és ifj, Sternberg Sándor képviselőtestületi tagokat kérte fel és a köygyülés berekesztette. A választó közgyűlést tiz óra után nyitotta meg Ilosvay Aladár alispán. Üdvözölve a oagyszamban megjelent városi képviselőtestületi tagokat, közülte a közgyűléssel, hogy a napirenden a városi tiszti orvosi és egy 11-od osztályú irnoki állás betöltése szerepel. A polgármester indítványára bizalmi férfiakul és a jegyzőkönyv hitelesítésére az előző közgyűlés jegyzőkönyáének hitelesítőit választották meg. Ezután az alispán a szavazatszedő bizottság elnökévé Csipkés Andrást, tagjaivá Kaufmann Jenő és Dr. Vetzák Fde tagokat kérte fel, jegyzőül pedig Néma Gusztáv aljegyzőt ajánlotta. A kijelölő bizottságba a polgár- mester javaslatára a közgyűlés Reök Gyula, dr. Adler Adoif képviselőtestületi tagokat választotta meg, mig az alispán Debreczeni István polgármestert és dr. N. Szabó Albert képviselőtestületi tagokat nevezte ki s a jelölés idéjére a közgyűlést felfüggesztette. A kijelölő bizottság a terembe visszatérvén, az elnöklő alispán a közgyűlést újból megnyitotta s tudtul adja, hogy három pályázat érkezett a t. orvosi állásra: Dr. Rooz Elemér városi orvosé, dr. Csilléry András ezred- orvosé és dr. Kovács József körvosé. A kije- löiő bizottság mind a hármat jelölte: első he- iyen Dooz Elemér drt, második helyen dr. Csilléry Ardrást, harmadik helyen dr. Kovács Józsefet. A szavazás tartamára az ülést felfüggesztette az alispán előzőleg kijelentvén, hogy ha egyik jelölt sem kap általános többséget, nyomban megejtik a második választást. A szavazás erre megindult. Beedatott összesen 143 szavazat, ebből Rooz Elemér 61. Kovács József 54, Csilléry András 29 szavazatott kapott. Elrendelték tehát a másopik szavazást. Ekkor ieadtak 144 szavazatot, amelyből kettő érvénytelen volt, mert Dicsy Jenő nevére szóltak. Dr. Kovács József 77 és Rooz Elemér 65 szavazatot kapott. Ennek alapján az alispán dr. Kovács Józsefet városi tiszti orvosnak jelentette ki. A II. o. irnoki állásra Diczig Jenő és Ka- bay Ferencz pályáztak. A bizottság első helyen Diczig Jenőt, másodikon Kabayt jelölte. Szavazás kéretvén, az alispán ezt elrendelte és addig az ülést felfüggesztette. A szavazat megej- tése után a gyűlést újból megnyitotta, s jelentette, hogy a beadott 132 szavazatból Kabay 102, Diczig 30 szavazatot kapott, minek alapján Kabay lett a II. o. Írnok. Az uj tisztviselők eskütétele után az alispán a közgyűlést befejezte. jttlRŐLfÉTRE. A jelenlegi kormánynak átkozott saeren- cséje van. Úgyszólván minden nagyobb javaslatát távszónoklatokkal nyújtják majdnem a végtelenségig s minden nagyobb vitának megvan a maga pikantériája, amely szenzációs leleplezésekben csúcsosodik ki. így volt ez a bankjavaslatnál, ahol Justhék és Lukácsék nem éppen hízelgő dolgokat mondottak el egymásról. Utóvégre ebbe bele kellett nyugndnunk, mert az a pénzügyminiszterhez szólt, aki in illő tempore királyi biztos is volt. Azt azonban már kissé nehezebben tudjuk megérteni: mennyiben tartozik |a talpfa a kultuszvitához. Azt hisszük különben, hogy ez úgyis mellékes. Eddig ugyanis csak az ellenzék tartott távszónoklatokat, amelyeknek cbstrukciós színezete eléggé nyilvánvaló volt, most azonban fordult a kocka s a munkapárti szónokok is ennek az érvénynek hódolnak. Különben miért is nevezték volna a munkapártot munkapártnak?! Meglesz a költségvetés, meg az appropri- áció is. Hogyne? Amikor ez üléseket meghosz- szabbitották, Csakhogy ezzel a ténnyel aligha nem úgy járnak majd, hogy több idő alatt többet lehet beszélni s a nagyreményű kezdő honatyák egészen tűrhető szónokokká képezik majd ki magukat. De hát minek is a költség- vetés? Az indemnltás minduntalan lejár, mint egy rossz ketyegő óra, de megvan az a jó sajátsága. hogy meghosszabbítható ; most meg pláne appropriáció alakjában kell az iojectió: ezt is lehet egypárszor meghosszabbítani s azután változatosság kedvéért megint elő lehet venni az indemnitást. Mert csak nem jut a pártnak eszébe leszavazni a munkában tobzódó kormányát ?! Hogy azonban az Ugyannál inpozánsabban folyjon, behozzák majd az inspekciós szolgálatot. Hetenkint felváltva szónokolnak majd a munkapárti házi tudósok a külö böző kérdésekről a nyár folyamán, nehogy az ellenzék gyakorolja magát az elemi számtanban a határozat- képesség megállapításának követelésével. Mindenesetre az inspekció nagyon üdvös intézmény: közintézményéknél fényesen bevált, hátha itt is beváliá ? ! Azonban mit fog akkor tenni a tisztelt munkapárt, ha majd a szolgálattételre berendelt honatyák megtagadják az engedelmességet, ami ugyan kevésbbé valószínű, vagy pedig elkeseredésükben szavaló versenyeket rendeznek ama tipikus magyar példájára, aki csak azért fellebbez meg minden Ítéletet, hogy alkalma legyen magát a bíróság előtt is kibeszélnie ? j Régi magyar közmondás azt mondja azokról, akik semmiből élnek (ha ugyan lehet tényleg semmiből élni), hogy levegőből él. Eddig ez a mottó helyes volt: de a mióta az aviati- kusok sajátították ki maguknak a levegőt, azóta ennek is változáson kell majd keresztülesnie. Az aviatikus pedig a levegőben él: mi következik ebből ? Hogy a néphumor a levegőből élőket is elkeresztelte: aviatikusoknak. Hát nem találó egy elnevezés ez ? ! A „Nagykárolyi Zenemükedvelök Egyesületének“ hangversenye. A „Nagykárolyi Zenemükedvelök Egyesülete“ f. hó 11-én este 8 órakor a „Polgári Olvasókör“ nagytermében hangversenyt rendezett. A hangverseny erkölcsileg fényesee sikerült, anyagilag azonban aligha. Az obligót látogatókon kívül hiába kerestük ott az intelligens közönség nagy részét. E helyen csak sajnálkozásunknak kell adnunk kifejezést, hogy városunk közönsége meglehetős közönnyel viseltetik az Egyesület működésével szemben. Pedig az egyesület működésével az ellenkezőt érdemelné. Hangversenyei, amelyeken mindig szerepel egy- egy művészi erő, vagy nagyképzettségü amateurzenész, úgy a programmot tekintve, mint az előadást, kétségtelenül magas, sőt hellyel-közzel művészi nívón állanak. A tagok ambíciója és tudása, az egyesület szervezettsége és fegyelmezettsége, a dirigens kiváló koalitásai mind olyan sajátságok, amelyek hivatvr vannak arra, hogy a közönség zene-aesthetikai ízlését fejlesszék és finomítsák. S a mai kor, amely a zenét már nemcsak divattá, hanem divathóborttá tette, csodálatosan távol tartja magát az intenzív zene kultiválástól. Hiába — úgy látszik — a közönség még elég nagy rétegének nincs meg az érzéke a klasszikus zene iránt: érdeklődését csak a könyed keringő, a tüzes magyar nóta tudja lekötni, de csakis rövid időre. Mindezt pedig szívesebben hallja a cigánytól, aki sokszor meghamisítja még ezeknek is a szellemét. Kávéház kell a modern éenekedvelőknek s nem symphonikus zene. A hangverseny lefolyása különben művészi volt s azok akik távol maradtak, igazán sajnálhatják elmaradásukat. Az estély kétségtelenül legvonzóun és legérdekesebb száma volt: a két kis Hermann leány szereplése. Mind a kettő igazi hegedüvirtuóz: bámulatos könyedséggel játszanak, rutinnal, érzsésssel. S ha már Stradu- variuson nem játszhatnak, egy Amati, vagy Stainer hegedű még tisztábban és csengőbben adná vissza azt a szellemet, amit ezek a kis csodagyermekek beleleheltek előadásukba. Á kis Hermann Mili, Alard „Faust Ábrándját“ adta elő meglepő precizitással, mély érzéssel. Valóságos kis fenomén ez a gyermek, akinek biztos öntudatánál talán csak érzése nagyobb. Minden póz nélküli bájos megjelenése, temperamentumos előadása valóságos tapsorkánt támasztott a jelenlévő csekély számú közönség soraiban. Számát még egy darabbal megtoldotta: rendezőség csinos csokorral kedveskedett a kis művésznőnek, akinek mesés jövőt jósolunk, ha meg tudja továbbra is őrizni higgadtságát és eleganciáját. A másik kis művésznő Hermann Ella volt, aki Vieuxtemps „Fantasie Appassionata“-ját adta elő művészi ihlettel, ügyesen. Iskolázottsága kétségtelenül nagyobb int kis húgáé, invenciója azonban már kis ,é nesterxélt és kevésbbé pózmentes. Számát szinten lelkesen megtapsolták s ő is szép csokrot kapott a rendezőségtől. Majd egy duót adtak eh : s itt tünc ki a kettő közötti már most is meglehetős kü- lömbség, amelyet fentebb vázoltunk. Az estély egy másik érdekessége, Maeter Elza kisasszonynak, a tescheni opera művésznőjének éneke volt, Olaszul Pucceni „Tosca“- jából énekelte a nagy áriát, majd egy német dalt adott elő s végül magyarul énekelt. Szereplése elsőrangú volt. Biztosan rendelkezik nagy terjedelmű, tiszta hanganyagával. Megjelenése közvetlen, csak itt-ott pózszerü, amit egy művésznőnél nem lehet nagyon számításba venni. Egyet nzonban meg kell jegyeznünk, hogy a syótagokat elmosódottan ejti ki, ami feltűnő volt a nagy áriánál, kevésbbé a német dal előadásánál, legkevésbbé a magyar dalnál: itt azonban kissé idegenszerü volt a kiejtése. Éneke mindazonáltal bensőséges, nagy hatást keltett. A zenekar Vitéz- Károly precíz dirigálása mellett adta elő Suppé ünnepi nyitányát, a melynél különösen a kiséret volt finom és művésziesen feldolgozott. Schubert Meunettje összevágó, szép előadásban kifejezésre juttatta a mü minden igazi szépségét. Elismeréssel kell lennünk az egylet vezetőségével szemben, mert ily magas nivóju nemes szórakozásban részesítette a kis, de annál lelkesebb müpártoló közönséget. A hangverseny után tánc lett volna, de a részAétlenség miatt elmaradt, s csak a művészgárda egy-két ismerős famíliával perdült táncra a vendéglő nagy termáben. A jó hangulat a késő éjjeli órákig együtt tartotta a szereplőket. Cyrano. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás ! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
