Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-10 / 24. szám

✓

II. évfolyam.

Nagykároly, 1911. junius 10.

—

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („K Icíey-nyomda r.-t.“)-sW Hirdetések szintén ott vétetnek fel. nés- Kyiltfér sora 50 fillér.

Felelős szerkesztő :

RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T.

Megjelenik minden szombaton.

A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA:

Egész évre.............................................8 korona.

Fél évre.................................

..... . . 4 korona.

Ne

gyed évre.......................................2 korona.

Eg

y szám ára.................................20 fillérAz BtcaszaMiyozás kérdéséhez.

(Vk.) Előző számunkban kifejtettük, hogy rendszeres utcaszabályozáshoz, tér - szerű városrendezéshez feltétlenül szükség van előre megállapított utca-város- rendezési tervre, amelynek alapján a városi mérnöki hivatal az egyes építkezési esetekben egyszerűen kimutassa az építendő ház utcavonalát. E kimutatás ellen felebbezésnek csak akkor legyen helye,' ha a kimutatott utcavonal nem fe el meg a már előzetesen jogerősen megállapított utca- és városrendezési tervnek.

Jelenleg megállapított utca- és városrendezési tervünk nincs. A városi képvi- selőtestü et ad hoc állapítja meg a városi mérnök, ilietve az építési bizottság javaslata alapján az utcavonalat. Ez az ad hoc mega lapítás semmiképen sem he- yes. Egyrészt, mert képtelenség, hogy a képviselőtestület az előterjesztett utcaszabályozási műveletet egyszeri hallásra megértse, megértés nélkül pedig helyes határozatot hozni nem lehet. Helyes határozathozatalhoz szükséges volna még a szabályozandó utcarész, a hely pontos ismerete. Ez nincs meg a határozathoza- ta.nJ, mert a képviselőtestületi tagok nem tudják előre teljes pontossággal, hogy az utca mely részének szabályozásáról van szó és mikénti szabályozása javasoltatik. Rendszerint a határozathozatal után nézik meg az utcarészletet és konstatálják magukban, hogy bizony másképen kellett volna határozni.

Másrészt pedig az utca ad hoc szabályozása rendszeresen nem történhetik akkor, ha azt a képviselőtestület határozza el. Nevezetesen az utcaszabályozás megállapításához nem kívántatik, hogy a képviselőtestületben bizonyos számú képviselők legyenek jelen. A körülbelül 170 bizottsági tagból jelen lehet 25 és ezek is jogérvényesen határozhatnak. És ehhez hozávesszük azt, hogy minden alkalommal más 25 képviselő lehet jelen, világos, hogy egységes és rendszeres utcaszabályozás még akkor se lehetne, ha a képviselők a helyet és tárgyat, teljes pontossággal ismernék.

E helyzet tűrhetetlen. Nemcsak azért, mert olyan építészeti baklövéseket követnek el, emelyet egy generáción át sem lehet helyrehozni, hanem mert szinte könnyelműség a várost kitenni a helytelen szabályozásból eredő s feltétlen sikerrel kecsegtető kártérítési perek nagy tömegének.

A városnak joga van ugyanis utcaszabályozás céljából az egész telket, vagy annak egy részét kisajátítani és az utcavonalat tetszése szerint megállapítani, de ha ez a megállapítás a telektulajdonosra sérelmes és a telke értéke a megállapítás áital csökken, a város teljes kártérítéssel tartozik.

A jelenlegi rendszer mellett előfordul az, hogy egy és ugyanazon utcában a szabályozási vonal két egymásra következő évben különféleképpen állapitta- tik meg. Példát említünk: A Nagyhajdu- város-utcában a Bunda és Simon-féle házak kiáltó jelei az utcaszabályozás rendszertelenségének. Egyik évben adtak engedélyt a Bunda-ház felépítésére, megállapítván az utcavonalat, a másik esztendőben a Simon-ház építésénél helytelennek mondták az előző évben megállapított útvonalat és más szabályozási vonalat állapítottak meg. így e két egymásutáni évben felépített, egymás mellett fekvő ház más és más utcavonalban fekszik. Hasonló az eset a Schifbeck József és Filep Imre-féle házaknál a Kál- mánd-utcán, a Medvey Ernő és Bagossy Pál-féle házaknál a Tompa-utcán stb. A Nagyhajduvároson, ahol pedig annyira akarnak szabályozni, hogy 6—8 méternyi szélességben sajátítanak ki a telkek egy- részéből, sincsen egymás mellett fekvő ház egy szabályozási vonalban.

A helyzet tehát tényleg tűrhetetlen. Ezen segiteni kell. Teljesen igaza volt azon városi képviselőnek, aki a legutóbbi képviselőtestületi ülésen a végleges utca- és városrendezési terv azonnali elkészítését sürgette.

E kérdés megoldását nem lehet elá becsületes asszony.

Öt apró gyerek volt együtt a szobában s mind az ötnek keserves hangú sírása kihallatszott a barna huzatu ágyakból.

Baráth István nem tudta, fmitévő legyen.

Leült az ágy szélére s megsimogatta szőke- fürtü kis gyermekeit.

Az egyik felállott a párnák közt és nyakába kapaszkodott, a legkisebbik pedig, minthogy nagyon fáradt volt, az ölébe fektette a fejét és ott aludt el mély álomba.

A Iegnagyobbik, a Pista, mikor összecsókolta az apja borotvált barna arczát, megszólalt.

— Édes apám, összeszakadt a nadrágom, ki fogja összevarrni ?

— Hát Lizi, édes fiam.

Egy darabig hallgattak1 azután ismét megszólalt :

— Apám, láttam, a Lizi ma kihordta az éléskamra felét. A kapu előtt állott egy kis kocsi, azon vitték el a Felsővég felé.

Baráth István nagyot sóhajtott. — Tudja ő azt, hogy hónapok óta lopják, csalják.

A Pista gyerek folytatta :

— Giziké ma reggel nem kapott enni.

, Baráth felugrott az ágy széléről.

Hogy lopják, azt tudja, de nem tud róla tenni, de hogy a gyerekek az ő nehéz keresményéből még enni se kapjanak, erre nem is mert volna gondolni. — Arczát végig öntötte a pir, megfogta egy kissé a homiokát s aztán kevéssé elsápadva, rekedt hangon mondá:

— Hát hogy volt Pistikám ?

A gyerek felbuzdult és beszélt.

— Hát mikor apám kimentéi a rétre a munkásokhoz, akkor kért enni Giza. Azt mondotta rá Lizi, hogy nincs, mert elfogyott a tej s szegény Giza nem mert szólni többet, mert máskor kikapott Lizitől. Pedig tudom, hogy volt tej, hiszen az öccsének adott vagy három litert. De ugy-e apám nem haragszol, hogy elmondom azt neked, de ne add vissza Lizinek, mert holnap nem varrja meg a ruhám. Igaz, hogy csak biztat vele,‘hogy mindegyikünk ruháját kijavítja, de még eddig tüt se vett a kezébe. Mariska, meg a Janika az ünneplő ruhájukat is elszak- gatták s ha Berta néni a szomszédból át nem jönne néha megvarrni a ruhánkat, édesapánknak már nagyon sok pénzt kellett volna kiadni.

Baráth István csóválta a fejét; úgy volt minden, a mint a Pista gyerek beszélt.

Mióta az asszony, a kinek a képe még

most is ott van a szivében, meghalt, felfordult világ van itt. Ő nem sokat törődhetik a házi gazdasággal, mert elfoglalja a jegyzőség, meg a mezei munka, azért fogadta a gyerekek mellé Liza asszonyt s most látja, hogy ez meglopja, megcsalja és riiég a gyerekeknek se viseli lelki- ismeretesen a gondját.

Odaült az asztalhoz. Kezébe szorította forró fejét, fekete hajára rávetődött a lámpa gyenge fénye s látható lett sápadt arcza.

Tudta, érezte, hogy nincs ez igy rendjén s ha tovább is igy folyik a gazdálkodás, vége lesz mindennek, kipusztul mindenéből, pedig neki gordolnia kell még arra az öt apró kedves nyugtalan gyermekre is. És tudta, érezte, hogyan kellene, hogyan lehetne mindezeken segiteni, de nem mert eddig rá sem gondolni. — Asszony kell a házhoz. Asszony, a ki rendben tartja a házat, a ki gondját viseli az ő szőke fürtü, kedves gyermekeinek is.

Hanem mikor arra gondolt, hogy az a nő, akit a házához akar hozni, mindezekkel nem törődnék, fájdalom fogta el szivét és le akart mondani az életkérdéses tervről.

De hol van az a becsületes asszony, a ki őt is szeretné, a ki a gyerekek és ház gondját is viselné ? — A rokonok majdnem mindegyi-