Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-14 / 3. szám

3. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. HÍREK. Egy szoborról, ami nincs. Közeledik Gaál születésének 100-ik évfordulója. (K. M.) A magyar közfelfogásba már átment az a tudat, hogy a magyar írók csak haláluk után találnak kellő méltánylásra, elis­merésre és dicsőítésre. Dehát ez csak úgy általánosságban van igy. Voltak és vannak is a magyar irodalomnak olyan jelesei, akikről sem életükben, sem haláluk után nem emlékszik meg senki. Ezen mostoha sorsú irókkoz tartozik Nagykároly város szülötte, néhai Gaál József is, egy országos hirü bohózat, a Peleskei nótárius és több más jeles színdarab, elbeszélés szerzője is ! Ebből a mellőzésből, elfeledésből akarta őt kiemelni ezelőtt 2 esztendővel egy lelkes pap-tanár, Sróff Gábor. Irt, beszélt, agitált és fáradt, hogy Nagykároly városa nagy szülöttének egy emlékszobrot állítson, amelynek leleplezése az iró születésének századik évfordulóján, 1911. december 12-ikén lett volna. Igen! Csak lett' volna! Mert megalakult ugyan a szobor bizottság, a gyűjtés megkezdő­dött, azonban az eredményre nem vezetvén, a szoborterv szépen elaludt. Gondoljuk, hogy mennyire fáj ez a siker­telenség az eszme lelkes kezdeményezőjének, de az okot mi megtaláltuk a város polgárságá­nak anyagi helyzetében. Annyira szegény ez a város, hogy az irodalom, a nemzeti kultúra oltárára nem tud, még ha akar is, áldozatokat hozni. Ha a szoborfelállitásához nem is volt meg e városban az anyagi erő, de lesz talán egy emléktábla felállításához. Az meg teljesen mindegy, hogy a Gaál iránt való kegyelet egy szobor, vagy emléktábla leleplezésén nyilvánul-e majd meg, csak meg­nyilvánuljon ! Az emléktábla felállítását pedig a nagy­károlyi Kölcsey-egyesületnek tesszük kötelessé­gévé, mint a mely egyesületnek a programmjába a nemzeti irodalom, a magyar érzés és kultúra istápolása van felvéve. Felállítandó volna pedig ez emléktábla Gaál József szülőházán, amely tudomásunk szerint a mai gubásszin helyén állott, amely akkoriban a gróf Károlyi család tulajdona volt és Gaál atyja, mint a grófi uradalom intézője lakott e házban. És mi azt hisszük, hogy a Kölcsey-egye- sület nem fog megfeledkezni a nemzeti irodalom e jeles művelője iránt való kötelességéről és december 12-ike, Gaál József születésének 100-ik évfordulója a méltó keretekben megünnepelhető lesz! ? Tájékoztató gyűlésekről, hangversenyekről, táncmulatságokról. Január 15-én d. e. 10 órakor, rendőrkapitány választás. Január 15-étől a Royal kávéházban minden este — három naponként változó műsorral — mozgófénykép szinház a közönség szórakoztatására, ingyen. Január 19-ikén d. u. 3 órakor a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület közgyűlése intézeti helyi­ségében. Jan. 22. A Kölcsey-egyesület rendes évi közgyű­lése a vármegyeháza nagytermében. Jan. 22. A Protestáns Társaskör műkedvelő es­télye saját helyiségében. Jan. 22. A Kath. Legényegyesület közgyűlése. Január 24-ikén A Hitelbank közgyűlése saját he­lyiségében délután 3 órakor. Január 26-tkán. Vármegyei törvényhatósági rend­kívüli közgyűlés. Január 29-ikén. A Katholikus legényegylet tánc- mulatsága a Polgári kaszinóban. Február 4-én a Kossuth asztaltársaság tánczmu- latsága a Polgári kaszinóban. Február 12-ikén. Műkedvelői előadás a Polgári kaszinóban: színre kerül a „Falu rossza“ című nép­színmű. Nagykároly város közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 8-ikán rendkívüli köz­gyűlést tartott, amelyen csak egy néhány kép­viselőtestületitag jelent meg igaz, hogy valami fontosabb ügy nem is szerepéit a tárgysorozat­ban. A polgármester a virilisekben beállott vál­tozásokat jelentette be elsőben. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1911.évi névjegyzékébe felvett gróf Károlyi Gyula — Jurcsek Bélát, Báthory István — dr. Vetzák Sándort, özv. Cservenyák Antalné — Zanathy Istvánt, Péchy Kezdődik estveli 8 órakor. A bemenetel 30 kr“. Szabolcs-, Szatmár-, Bihar-, de sőt Zemp- lén-megye fiatalsága is kocsira szedelőzködött ilyenkor és csengős négy lóval, ostort bontva mentek az Ági mama báljára, ahol olyan nagy dáridók estek, hogy hetedhét országra szólt a hire. Általában két, három megyét is végig farsangoltak a régi világ legényei és gyermek­koromban, az öreg Recsky Andrástól, a hires agarásztól hallottam, hogy egy alkalommal Szabolcs-megyében, a káliói megyebálon kezdve egészen Pest-megyéig, az aszódi Podmaniczky bárók kastélyáig úgy mentek, hogy minden éjjel más-más helyen tánczoltak. Recskyvel voltak a hires szabolcsi főispán, Bónis Sámuel fiai, Samu, később a hétszemélyes tábla több év előtt elhunyt elnöke és Barna, a ki utóbb maga is hosszú ideig volt szabolcsi 'főispán, Mudrány András, Popszász Gyurka, Dráveczky Gyula és még számosán az akkor szerepelt gentryfiuk közül. Híresek voltak a harmincas évek miskolczí úri báljai is. Egy ilyen úri bál alkalmával, úgy a huszas évek derekán, egyszerre csak egy kopottas, művészies kinézésű ember állított be a megyeház termébe. Éppen vége volt a nagy mazurnak és a zenészek keresztbe tették vonóikat. — Ugyan mit akar itt ez a kucséber-forma ember — kérdé Lónyay Jancsi Lossonczy Károlytól, az akkori borsod.negyei adminisztrátor egyik nyalka patvaristájától, s ki éppen helyére vezette táncosnőjét, a Borsod rózsájának nevezett Kun Jucit. Ekkor már a kopott kabátos ember oda­ment a cigányokhoz, valamit súgott a prímás fülébe és elvette a hegedűjét. Halk, édes hangok áradtak most szét a terembe, kesergő, szivettépő, majd fölujongó akkordok, a szellő suttogása egyesülve a vihar kitörésével, köny, mosoly, öröm, bánat, minden, minden együtt volt ezekben a csodás meló­diákban. A bál közönsége mintegy bűvölet hatása alatt, néma csöndben hallgatta a halvány arcú embert, a kinek szemei csodásán égtek és mintha homlokáról glóriát lehelt volna|a múzsa ihlet csókja. Mikor elhangzott a dal, a fiatalság oda­rohant a hegedűshöz, ölelték, csókolták, az öreg urak könnyezve szorongatták a kezét, és a vármegye pennája, Palóczy László is odament hozzá ás megveregette a vállát, belémordult bozontos bajszába. — Briliánt vagy öcsém, áldom a tanító­mesteredet! De akárhogy fakgatták is, honnan jön, hogy hívják, nem árulta el és éppen olyan észrevétlenül mint jött, surrant ki a teremből. Egy fiatal ember azonban észrevette, hogy mielőtt elment, karcolt valamit egyik tükörbe. Imre — dr. N. Szabó Albertet, Igaz Károly n— Madarassy Istvánt, özv. Füzy lstvánné — Ősz Jánost és dr. Stern Adolf — dr. Taub Gézát bízta meg a képviselőtestületben őt megillető jogok gyakorlásával. A póttagok közül rendes tagokul a következők hivattak be : Reök Gyula, Fitos Ferencz, Friedl István és Lőwy Dávid. Kénytelenségből tudomásul vette a képviselő- testület a pénzügyigazgatóság azon átiratát, hogy a város I. kerülete házbéradó alá esik. Elrendelték a végrehajtását az uj vásárrendtar­tási szabályrendeletnek is. Örvendetesen vette tudomásul a képviselőtestület a kereskedelemügyi miniszter azon leiratát, amellyel a vasútállomás építését elrendeli azzal, hogy az építkezés már most tavasszal megkezdendő, hogy minél előbb befejezést nyerhessen. A közgyűlés felkérte Deb- reczi István polgármestert, hogy az indóház lé­tesítését a város nevében Hieronimy miniszter­nek köszönetét mondjon. Végül ifj. Matolcsy Sándor és Makay Lajos társaskocsi iparukra öt évi adómentességet kaptak. Rendőralkapitány választás. F. hó 15-én tehát holnap délelőtt 10 órakor Nagykároly vá­ros képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tart, amelyen az újonnan rendszeresített rendőralka- pitányi állás kerül betöltésre. Az állásra 3 jelölt pályázik, de a legnagyobb esélye dr. Falussy Alajos közigazgatási-gyakornoknak van, akinek megválasztása biztosnak mondható. Áthelyezés. Valnicsek Ernő hadnagy vá­rosunkból a Budapestre, a lovagló iskolába lett áthelyezve. Eljegyzés. Gnandt Antal penészleki jegyző eljegyezte Torna Mariska k. a. Nagymajtényból. Gyászistentisztelet. Az evangélikus temp­lomban vasárnap d. e. 10 órakor Zelenka püs­pök emlékére gyászistentisztelet lesz, amelyen emlékbeszédet Rédei Károly, lapunk felelős szerkesztője fog mondani. Eljegyzés. Csics Jenő rahói körjegyző, városunk fia, Csics Lajos járásbiró testvéröccse a napokban eljegyezte Almássy Annie rahói állami iskolai tanítónőt, néhai Almássy Ignác t. ügyész és neje Uray Margit leányát. Halálozások. Szűcs Károly honvédfőhad­nagy, aki legutóbb városunkban volt állomáson, f. hó 12-ikén tüdővészben Karcagon elhunyt. Hevele Anna, egy apátián, anyátlan kis árva f. hó 10-én a helybeli közkórházban meghalt. x Aromás és zamatos kávék, vevő előtt pörkölve, kaphatók: Tóth Dánielnél Fény- utcza 19. Többen odamentek és olvasták az odakarcolt betűket: Atovalazaze . . . Micsoda pogány név ez! — Tessék csak visszafelé olvasni. Bátor­kodott megjegyezni, egyet sunyitva, a cigány­prímás. És most valóban elolvasták megfordítva: — Ez az a Lavota. Korának legzseniálisabb zeneszerzője, a hírneves hegedűs, Lavota János volt a kucséber- forma ember. Természetesen báli referádák sem voltak a régi időkben és a múlt század elején meg­jelenő lap, a Magyar Kurír egy 1801-ben meg­jelent februári száma mindössze egy hosszabb, meglehetősen gyarló versezetben emlékszik a farsangról, Hymen igájába nógatván a férfi­világot ilyenformán: A házasság legjobb része az emberi életnek, Megösmerik ezt, kik erről ítéletet tehetnek — Kik tudniillik próbálták árva magánosságban Élni, s azután részt venni a boldog házasságban — És igy tovább rettenetes hosszadalmasan és unalmasan, vagy négyszáz sorban. Arisztokráciánk, a mely a negyvenes évek előtt alig tartózkodott hosszabb időre Pesten, természetesen bálokat, estélyeket se rendezett itt és valóságos eseményszámba ment, mikor a múlt század elején fényes mulatságot adott egyik gróf Nádasdy abból az alkalomból, hogy leányát eljegyezte kapsivári Kapy János, egy dúsgazdag és előkelő felsővidéki gavallér.

Next

/
Thumbnails
Contents