Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-13 / 20. szám
20-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Ilyformán az egylet harmonikusan beleilleszkedve a katonai közegészségügyi intézmények keretébe háború esetén megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a nemzetnek. Hogy az egylet mindeme szép, fontos és humánus feladatának mind nagyobb lelkiismerettel megfelelhessen, propagandájába igyekszik belevonni nemcsak a közjótékonysági intézményeket, hanem a magánosok áldozatkészségét is. Ezért alakit a vidéken fiókegyleteket, hogy egyrészt taggyütés, másrészt a nemes eszmét kellően érdekelni tudó és honoráló áldozatkészséggel tökéletesítse működését. Akik a szépért és nemesért lelkesedni tudnak, azok felfogták az eszmében rejlő nagyfontosságu humánus jelleget, amit bizonyít az alapítványok nagy tömege. Az alapit-, - ványokat úgy testületek, mint magánosok adják még pedig vagy készpénzben v. természetben. Természetben t. i. hogy teljesen díjtalanul vállalják magukra a sebesült vagy beteg katonák ápolását. Az egyesület azonban tovább is megy. 01} an jótevőket is keres, akik bizonyos átalányösszeg lefizetése ellenében hajlandók a beteget ápolni. Statisztikailag be van bizonyitva, hogy társadalmunk minden körülmények között fényesen tesz eleget egyes helyeken ezeknek a jóakaratu felszólításoknak. Azonban ez még nem elég: az egész országban szervezni kell a fiókokaL Oda kell hatni, hogy necsak a tagok száma gyarapodjék, hanem fokozódjék az az áldozatkészség is. Hisz saját véreinkről, saját érdekünkről van szó. Nagykároly városa e tekintetben szintén előrehaladást mutat. Tagjainak száma ugyan elég csekély, de az áldozatkészség, amellyel részt akar venni a nagy közös akcióban már figyelemre méltó. Eddig már 15 lábbadozó beteg ápolásátvállalta magára': reméljük ez az áldozatkészség csak emelkedni fog. Igaz ugyan hogy társadalmunk nagyon sokszor ki van téve a jótékonysági intézmények zaklatásainak, de amit a vöröskereszt egylet kivan tagjaitól, az szinte elenyésző. A tagsági dijak alacsonyak : a betegápolási kötelezettséget pegig kiki a saját humánus felfogása szerint tetjesitheti : vagy teljesen Önzetlenül saját költségén vagy pedig átalányösszeg lefizetése ellenében. Kockázatról szó tehát nem lehet: minden egyes fillér a nemes jótékonycélra megy, aminek garanciája az egyesület előkelő vezetősége. A betegápolás pedig oly nemes feladat, hogy erre vállalkozni annak, kinek módjában áll, nem is dicsőség, hanem a legszebb emberbaráti kötelesség. Petronius. legyei közgyűlés. Tempora mutantur...! Ezt a közmondást lehetne citálni a megyei közgyűlés lefolyása alkalmából. Dicső elődeinknek megvolt az a kiváló erényük, ami az utódoknál úgy látszik kihalófélben van, t. i. a lelkiismeretesség. Ha valaki őseink közül hivatalt, megbízatást vállalt, tisztába volt azzal, hogy a jogokkal kötelességek is járnak s minden alkalommal, amikor jo- gaikat gyakorolták ugyanolyan igyekezettel tettek eleget mindenkor kötelezettségeiknek, manapság ez már csak mese. Klasszikus bizonyítéka ennek a lefolyt megyei közgyűlés. Itt egy Nagykárolyt elsősorban érdeklő, rendkívüli nagyfontosságu ügy került a szőnyegre s ennek tárgyalásánál az állandó választmány ülésén ép úgymint a közgyűlésen hiába kerestük a nagykárolyi megyebizottsági tagokat. — Mindenesetre érdekes jelenség — s konzekvenciája — az kellene hogy legyen, hogy a tisztelt nagykárolyi megyebizottsági tagok vagy eleget tesznek kötelességüknek akkor, mikor a város érdekeiről van szó, vagy pedig lemondanak tisztségükről. A nagy port felvert ügy hisztorikuma a következő. Egy alkalommal a közgyűlés a Nagykároly—margittai vicinálisra megszavazott 150.000 koronát s azt betétképen a vasú javára kamatoztatni rendelte. Most egy tisztán magán személyekből álló érdekeltség a halmi—bikszádi vicinális kiépítésére 200.000 koronát kért, melyből 150.000 koronát megszavazni javasolt az állandó választmány: miből ? hát kérem a Nagykároly—margittai vasút részére letétbe helyezett 150.000 koronát. Mivel a nagykároly i bizottsági tagok távollétükkel tüntéttek, az állandó választmány egyhangúlag meg iá szavazta Nagybánya—láposvölgyi vasút engedményeseinek. Az állandó választmány ezeh Nagykároly város érdekei elleni merényletnek nevezett határozata volt az oka a nagy viharnak, amely a közgyűlésen elementáris erővel tört ki s az alispán leszavazásával végződött. A vihar azzal kezdődött, hogy Nemestóthi Szabó Antal indítványozta, miszerint a láposvölgyi, nagykároly—fehérgyarmat—börvelyi ügyet együttesen tárgyalják. Minthogy az alispán ezt ellenezte, Szabó Antal visszamondta indítványát s ezzel határozattá lett, hogy minden ügyet külön tárgyalnak. Erre felszólalt Fa- lussy Árpád és meggyőző érvekkel kimutatta, hogy a halmi—bikszádi vasút kiépítése közérdeket nem képez, sokkal fontosabb a Nagykároly—margittai vonal s a. maga részéről nem járul hozzá az állandó választmány javaslatához, llosvay Aladár alispán a leghatározottabban pártolta az állandó választmány javaslatát és mindenáron harcolt azért, hogy a Nagykároly margittai vicinálisra megszavazott 150.000 koronát adják oda a bikszádi vasút céljaira. Beszéde egymásnak ellentmondó érveken épült fel, amelyet többször zavart meg a jogos felháborodás s kínos hatást tett a Nagykároly és vidéki megyebizottsági tagokra, akik megütközéssel látták, hogy az alispáh nyíltan a város és vidék érdekei ellen dolgozik. Utána Szuhányi országgy. képviselő beszélt, aki szerényen érvelt a mellett, hogy ők nem Nagykárolytól akarják elvonni, csak a letétben lévő pénzt szeretnék megkapni, amely úgy is keveset jövedelmez. Erre dr. Vetzák Ede szólalt fel és arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a vármegyének nincs egy krajcár vagyona sem, a 8% pótadó ki van merítve, teljesen indokolatlan, hogy mi 150.000 koronát szavazunk meg a bikszádi vicinális vasútra. Az pedig, hogy egy alkalommal meghozott határozatot megmásítsanak, nem méltó a törvényhatósági bizottsághoz. Jogtalan dolog továbbá megadni a segélyt. Hisz az 5°/o pótadó, amelynek terhére kölcsönt lehet felvenni, teljesen ki van merítve, 40 éven belül tehát kölcsön nem vehető fel. Most pedig, ha odaadjuk a 150.000 koronát, még a 40 év múlva sem tudunk szerezni, mert nem lesz pénz. A már előbb megszavazott pénznem a vármegyéé, hanem a vasúté. Hogy pedig nem gazdaságos a bankban való gyümölcsöz- tetés, akkor kissé furcsa okoskodásra vall, hogy ha nem kapunk elégséges kamatot, akkor adjuk oda a tőkét is. Ezzel azután nemcsak a kamatot, hanem a. tőkét is elveszítjük. Az alispán emelkedett szólásra és következetlenséget lát abban, hogy Vetzák hajlandó a nagykároly—börvely—fehérgyarmati vicinálisra 400.000 koronát megszavazni, ellenben a bikszádira semmit sem. Beszédét „eláll“ kiáltásokkal zavarták meg s csak nagy zajban tudta befejezni. Vetzák személyes kérdésben szót kérvén kijelenti, hogy őt inkonzekvenciával vádolni nem lehet, mert az általa megszavazni kértösz- szegnek van fedezete s ha látná, hogy a bikszádi—halmi vasútra megszavazandönak is volna, ekkor készséggel megszavazná ezt is. Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás szólalt még a tárgyhoz, amikor Nemestóthi Szabó Albert jelentkezett szólásra s beszédében következetesen támadta Falussy Árpádot. Zajos ellenmondások, közbekiáltások kisérték beszédét annyira, hogy az elnöklő főispán az ülést 5 percre fel akarta függeszteni. Amikor a tagok látták, hogy felfüggesztik az ülést, hajlandók voltak meghallgatni a beszédet. Szavazásra kerülvén a sor 101 szavazattal 60 ellenében elhatározták, hogy a bikszádi—halmi vasútra nem adnak semmit, a 150.000 koronát pedig meghagyják eredeti rendeltetésének. A közgyűlést ezzel berekesztették s pénteken 9 órakor folytatták. Mindez simábban ment volna, ha a nagykárolyi megyebizottsági tagok teljes számban ‘megjelennek az állandó választmány ülésen, meg a közgyűlésen. A hiányzók névsorát eddig nem tudtuk összeállítani, de lapunk jövő számában már hozzuk, elrettentő például a kötelességükről megfeledkezőknek. Nagyobb vitát provokált Nemestóthi Szabó Albert indítványa. Többen szólaltak fel és igen hevesen. Végre Szabó Antal azt ajánlotta, hogy a bikszádi 200.000 koronás, a börvelyi 400.000 és a nagybányai 100.000 koronás összegek szavaztassanak meg és fedeztessenek a miniszteri jóváhagyás után az 1% ingatlan forgalmi pótadóból. A többi pontokat, valamint az alispáni jelentést elfogadták. Ugyancsak 12-én volt a közigazgatási bizottság ülése, amelyről lapunk legközelebbi számában emlékezünk meg. flÉTRÖL-jlÉTRE. Azt mondják, hogy a politika exakt tudomány, arra és ahhoz születni kell. Mégis mindenki politizál. Miért: mert már meg van a jó recept, megforditottja a régi közmondásnak : keveset ígérni és semmit sem adni. De azt azután görögi űzzél és egy büszke spanyol grand előkelőségével. Az aktuális kérdéseket nálunk eddig minden kormány bizonyos pythiai szűkszavúsággal kezelte s mottója mindig ez volt: fő az elv, a kivitel mellékes. Innét van az, hogy elvben van önálló vámterületünk, magyar bankunk, magyar hadseregünk, de a valóságban — nincs. De meg lesz minden — győzzük csak kivárni. Az Első nagykárolyi czipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek csípőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad, úgy helyben mint vidékre mindennemű czipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi czipészek termelő csoportja.
