Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-29 / 18. szám

Nagykároly, 1911. április 29. II. évfolyam.'' 18. szá SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“)-s#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. !*is­_______Nyilttér sora 5() fillér. Fe lelős szerkesztő: RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. & polgári leányiskoláról. Hosszas vájudás után végre a meg­oldás stádiumába jutott a polgári fiú és leányiskolának kérdése. Igen helyes meg- okolással mind a két intézetet egy épü­letben, de külön-külön szárnyban helyezik el, ami pedagógiai szempontból csak helyeselhető. Ez a rendszer nagyban megkönnyíti az ellenőrzést és hathatós módon elő­mozdítja a tanárok ambiciózus mun­káját. Hogy hol lesz az épületömb el­helyezve, a kérdés jelenlegi stádiumában erre nézve nem nyújthatunk felvilágosí­tást. Mindenesetre leghelyesebb volna a város terve, amely a nagyhajduvárosban akarja felépíteni, mint a mai tulajdon- képeni elemi iskola helyén, — ahol tudvalevőleg a polgári fiúiskola van el­helyezve. Az a terv egyrészt sikeresen oldaná meg a hasonfoku két intézet centralizálását, másrészt a polgári fiú­iskolának a kiköltözése után, egy min­den tekintetben megfelelő helyiséget juttatna az elemi iskola céljaira. Mielőtt az építést megkezdenék, két fontos körülményt ajánlunk az intéző körök figyelmébe és erre felhívjuk a magas tanügyi kormány figyelmét is. Nehogy a gimnázinnT építésénél el­került, de utólag már több Ízben felmerült anomália ismétlődjék, már eleve gondoskodni kell a párhuzamos osztályoknak megfelelő termekről. A leányiskola e tekintetben már manap­ság is érzi ezt, ahol ugyan megvannak a megfelelő helyiségek, de hiányzik a tanerő — egy rajztanárnői tanszék be­töltése — amelyet menlorandumában fel is hozolt az illetékes tantestület és is­merve a magas tanügyi kormány ez irányban tanúsított felfogását, reméljük, hogy rövid időn belül e kívánság az óhajnak megfelelően teljesítve lesz. A fiúiskolánál e tekintetben ugyan még nem lehet szó, de figyelemmel kell lenni a jövőre is. A két intézménynek a jövőben nemcsak a város, hanem a vidék követelményeit is szem előtt kell tartania. Törekedni kell tehát már jó eleve eme követelmények kielégítéséről, nehogy előálljon amaz eset, mint a fő­gimnáziumnál, hogy a szülők kény­telenek fiaikat különösen a vidék, Szat- márra vinni. Ez utóbbi körülmény magyarázza meg a szatmári gimnáziu­mok óriási tanuló-többletét és gyors fel­lendülését, mig a jelenlegi állapot fen- tartása mellett Nagykároly kultur és köz- gazdasági szempontból többé nehezen reparálhatö veszteségeket szenvedhetne első sorban azért, mert az egy helyhez szokott szülőket, kiket csak ha a szük­ség nem kényszerit, nehéz vissza­csalogatni. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ...................................................8 korona. Fé l évre...................................... . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..................... . 20 fillér. Gondoskodni kell tehát az uj épü­letben úgy a fiú mint a leány iskola parallel osztályainak megfelelő tanter­mekről. Ha ez megvan, a szükségképen bekövetkezendő parallel osztályok ellá­tásáról könnyű feladat lesz intézkedni. Ami ennél a kérdésnél még fon­tosabb és pedagógiai tekintetben szinte kiszámíthatatlan hatású, egy a leány­iskolával kapcsolatos internátus mielőbbi felállítása. Úgy tudjuk, hogy ez ügy­ben az illetékes tanügyi hatóság már egy ízben megtette a hivatalos formák betartásával a felterjesztést, de a magas tanügyi kormány a fedezet hiányára való hivatkozással egyelőre megtagadta a kérelem teljesítését. A leányiskola igazgatósága a múlt hetekben ismét memorandumot terjesz­tett fel a felsőbb hatóságok utján a nagym. vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz. Ebben a memorandum­ban statisztikai adatokkal — amelyek bizony úgy pedagógiai mint erkölcsi tekintetben meglehetősen szomorú képet tárnak elénk — bizonyítva kéri az inter­nátus haladéktalan felállítását. Úgy tud­juk, hogy városunk képviselőtestülete is foglalkozni fog e kérdéssel egy bead­vány alapján és szorgalmazni fogja e kérdésnek mielőbbi, sürgős megoldását. Betekintést nyertünk eme statisz­tikai kimutatásba s jellemzésül csak azt Kalandok. A „Nagykároly és Érmellék“ eredeti tárcája. Irta: Cz. i. Bizalmas körben beszélgettek a régi és már tűnő félben levő minden tekintetben refor­málásra szoruló aszfaltbetyár intézményről. Mindegyiknek volt megtörtént históriája, külö­nösen egy hosszú technikus vezetett. „Az semmi sem-szólt a technikus kaland­jának a befejezése után a nagyreményű bölcsész. Majd elmondom az én kalandomat.“ „Halljuk, halljuk!!“ Unalmas este volt. Ha az ember min­den olcsóbb fajta kávéházat bejár és csakis olcsóbb passióknak áldozhat, — mit tehet? — A legolcsóbbat választja, megindul sétálni. Ebben is van élvezet és változatosság. Az emberek jönnek-mennek, melegen és nem melegen szorítják egymás kezét ifjú párok és érdekesen beszélgetnek. Csak hallgatni kell őket. Meg lehet tenni, ha elég közel követjük őket. Ez nem gavallériátlanság. A Rákóczi-uton haladtam, amikor gyönyörű szép leányt láttam ,egyik üzletből kisurrani tekintélyes nagyságú csomaggal. Olyan volt, mintha a földre csak letévedt volna. Elhatároz-' tam, hogy megszólítom, tervem elősegítette a vele volt csomag és ez átsegít a megszólítás kezdetének a nehézségein. — A leány körül­nézett mintha valakit keresne, — amikor hozzá­közeledtem. „Tegyen boldoggá — nagysád — engedje, hogy hazasegitsem csomagját.“ A leány nem habozott. „Legyen boldog­hozza. Csakugyan boldog voltam, hogy kisér­hettem. — Hizelgett is, hogy elfogadta ajánl- kozásom. Messze lakott, de az ut mégis rövidnek tűnt fel. Feledtetett mindent mosoly gyűjte­ménye. Ez a mosoly soha nem hagyta el ajkát bókjaim közben. Nagyon boldog voltam. Végül egy három emeletes ház előtt megálltunk. „Itt lakom, szólt a leány. Ugy-e felkisér- hetem, kérdeztem elérzékenyülve. ? “— „Hogy­ne“ — bátorított. Felkisértem sok reménnyel. A jelen is kellemes, de a jövő határozottan biztató. A lépcsőházi harmadik emeleti lakásba becsöngettünk, egy férfi nyitott ajtót, a leány átvette a csomagot, majd a férfihez szólott, reám mutatva: „János kérlek adj ennek az urnák 30 krajcárt, oly ügyesen hozta a dolgaim, hogy öt krajcárral többet érdemel, mint a hordár.“ Két perc alatt már a földszinten is vol­tam, — többet nem szólítok meg földre tévedt angyalokat. II. Ez is volt valami, szólott az ügyvédjelölt, hanem hallgassátok meg az én históriámat. Hárman voltunk és elhatároztuk, hogy a legelső csinos leányt megszólítjuk. Modern emberek már nem ismerkednek bemutatkozás utján. Találtunk is egy igen csinos kis bak­fist, akit mind a hárman csinosnak és alkal­masnak találtunk. — Szép szavakon kezdtük. Egyikük járatos volt Vörösmarty stílusában (nagyszerűen utánozta) — azzal próbált hatni. Végre is az én módszerem hatott. Á türelem. Félóra múlva, már fölvilágosítottuk, hogy egymást nem ismerő emberek legalkal­masabban megismerkedhetnek az utcán, ha nincs közös ismerősük, ki őket bemutatná, Bemutatkoztunk. — Elkérte névjegyün­ket is. Kérdezett tőlünk is sokat, de leginkább a saját autójukról beszélt és a nem régen lezajlott elite-bálról.

Next

/
Thumbnails
Contents