Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1941

XII. Pius pápa. Irta: Medvigy Mihály. Püspökkészenlelésének huszonötödik évfordulóján a tisztelet és szeretet érzésével fordul a kato/ikus világ Rónia főpásztora felé, aki 66 esztendővel a vállán, de még mindig ifjúi erővel viseli a világegyház kormányzásának gondját és felelősségét. Pályája csodálatosan változatos fél évszázad tapasztalatai fölött ivelődik. Sok mindent átélt, két Európát már látott, a harmadik most van készülőben. Végignézte hatalmas egyházellenes mozgalmak erőfeszítéseit és összeomlását, átélte a katolikus buzgóság megújulását, kiváló szellemek hosszú sorának visszatérését a katolikus Egyházba és láthatta a vértanúi hősiesség példáit is az 0- és az Újvilágban. Ö az első, aki ismét szuverén uralkodóként és nem mint a Valikán foglya léphetett Szent Péter trónjára. Látta az Anyaszentegyházat terebélyesedni és kiemelkedni az európai lét keretei fölé. Megérte, hogy uralkodása alatt az egykori hideg, közömbös, az öreg Európa materializmusán nevelkedett Japán nagykövetet küldött a Szentszékhez. Ha van valaki, aki mondhatja napjainkban a Krisztust és Egyházát féltő kicsinyhitüeknek : »Vid'i iam alias ventos« — elsősorban Ö az. Azt képviseli, Aki bizton diadalmaskodik. Akinek keresztje az egyetlen szilárd tengely az eszmék és erők (kavargásában. Mi magyarok különös szeretettel tekintünk Reá. Személye a magyar sors értő ismerőjének és a ke eti barbársággal vivottemésztő küzdelmünk egyetlen igazi szövetségesének, a nagy Aeneas Syiviusnak emlékét idézi elibénk, aki 500 esztendeje szintén Pius — II. Pius — néven uralkodott Szent Péter székén. Az is még pápasága előtt, mint Németországban működő diplomata jut először közel hazánkhoz, kapcsolat fűzi Magyarország kormányzójához : Hunyadi Jánoshoz, családjához és hazánk akkori vezető embereihez. Ismeri a magyar földet és megírja Magyarország földrajzát; átérzi és átszenvedi problémáinkat, királyunk (V. László) árvaságát, nemzetünk élet-halál harcát a keresztény Európa műveltségét fenyegető török veszedelemmel szemben ; együtt örül a nemzet jobbjaival Ciliéi halálakor és nem kiméli az Egyház kincseit, amikor hazánk megsegítéséről van szó. A magyar nép nem csupán az egyetemes kereszténység fejének járó köteles fiúi kegyelettel adózik a Szentatyának, amikor huszonötéves püspöki jubileumán hódol előtte. Személyes ismerősét köszönti benne, hiszen járt hazánk földjén, magyarul szólott és szól hozzánk, látni kívánta £ Szent Koronát és megpillantásakor térdrehullva imádkozott nemzetünkért s mint pápa is kitüntető módon mutatja, hogy szivébe fogadott bennünket. S a személyének szóló különös szereteten tul, a hála és ragaszkodás adójaként trónja zsámolyához tesszük a II. Pius óta elfolyt 500 év magyar történetének tartozását is.