Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

9 Leilo (utána megy az ajtóig) : Nem leszek rossz, signore, igéirem. Nem is csavargok majd. De, ha mégis rossz lennék, ne üss rám nagyol... Ha Calasanzio is olyan jó ember, mint amilyen te vagy, nagyon szívesen jönnék mindig'ide. (félrehúzódik az ajtóból.) (Párosával jönnek be a fiuk, könyv, toll, füzet a kezükben. Ruhájuk kopott, foltos, de tiszta. Fésültek. Sorban leülnek. A végén velük jön CalasanziO is.) Cal. (Leliohoz megy) : Uj társatok jelentkezett : Lelio Falcom. Luigi, majd melletted kap lielyet. (Odavezeti és leülteti.) Luigi: Igenis, atyám ! Lelio (csodálattal néz Calasanziora, s mintegy álomban suttogja) : Te vagy Calasanzio ? Cal. (megsimogatja bozontos fejét, s mosolyogva bólogat) : Ki mondja meg nekem, kiről olvastunk tegnap ? Luigi: Assziszi Szent Ferencről ! Cal.: Igen. Na, és mit hallottál a mi kedves szentünkről, Pietro ? Pietro: Szerette a szegényeket. Elhagyta apját, anyját, lemondott vagyonáról, hogy Istennek és a szegényeknek szolgálhasson. Cal.: Nagyon sokat imádkozott, hogy megtalálja hivatása útját. Erről olvasunk most majd. Van még egy kis időnk. Agostino Oregio, te fogsz ma olvasni, > Agostino (könyvét kinyitja, áhítattal, kissé döcögősen, de szép, emelt hangon olvas) : »Igy élt hónapokon át Francesco. közelebbi cél és hivatás nélkül, mikor az Ur egy ujabb ujjmutatással közelebb segítette őt hivatásához. Mikor ugyanis egy alkalommal az assisi határban fekvő kicsiny Szt. Dámján templomban imádkozgalott, egyszer csak megcsendült fülében a keresztre feszitett Ur Krisztus szava : — Ferenc, menj,, építsd fel hajlékomat; hisz látod, csaknem romokban hever ! — Francesco először megrettent a hang hallatára, de azután készségesen kijelentette : — szívesen megteszem, Uram. — És azon melegében munkához is látott. Mivel a kijelentést...« (csengetés) l 1 Cal.: Elég lesz, fiam. Készüljetek... Imádkozunk, s hazamentek, (a Sub hmm praesidium-ot imádkozzák, aztán sorban kivonulnak a tanulók.) Lelio (megvárja, mig mind elmennek, aztán Cal.-hoz megy) : Atyám, bocsáss 'meg. Nem tudhattam, hogy te vagy Calasanzio. Cal.: Persze, hogv nem tudhattad. Hanem miért nem vetettél keresztet a többivel ? Nem tudsz keresztet vetni ? Lelio: A mama tanított rá régen, de ő elment messzire és apám nem akarja megmondani, mikor jón vissza. Apám nem tanit semmire, csak megver. Cal.: De azl csak'tudod, ki teremtette világot? Lelio: A jó Isten ?! Cal.: Azt is tudod,'hány Isten van ? Lelio (csodálkozva) : Atyám ! Hát egy ! a Szentlélek is Isten. Hát akkor nem három Isten van ? Cal.: De baj van ám, Lelio. Az Atya is Isten, a Fiu is Isten, Lelio (bátran) : Azért mégiscsak egy az Isten. Cal.: Ezt majd megtanulod a tanítás alatt. Hanem azt tudod-e, mit ünneplünk karácsonykor ?