Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1936

15 résztél epei tekinlellük meg. A gépek működését mindenütt szakszerű magyarázatokkal igj^ekeztünk érthetővé tenni. A gazdaság megtekintése után a kastély parkjában a gróf ur szives intézkedésére ozsonna várta a kirándulókat. Ez uton is hálás köszönetet mond az osztály a szives fogadtatásért. Ezenkívül az osztály megtekintette a városi vízmüveket, hol Waligurszky Béla műszaki tanácsos adott szakszerű magyarázatokat. Hogy hazánk egyes vidékeit megismerhessük és megszerethessük, az intézet kél kirándulást tett: a légrádi Szent Mihály hegyre és Veszprémbe. Az első kiránduláson 83 tanuló vett részt Perényi Rudolf és Vegele Károly tanárok vezetése alalt., A légrádi állomáson leszállva, egyórás gyalogolás után jutottunk fel a hegyre. Rövidebb pihenő után megtekintettük a hegyen épült régi kápolnát,

1 majd egy, rövid, de hangulatos ünnepélyt rendezlünk. A' Hiszekegy eléneklése után ifj. Horváth József V. o. lanuló egy irredenta költeményt adott elő, utánna Vegele Károly tanár tartott egy alkalmi beszédet. A kirándulás első célja az utazás megtanulása és; megszeretése. Második cél hazánk különböző vidékeinek megismerése és megszeretése. Ne csak a térképről ismerjük meg a vidékeket, mert a térkép a valóságnak még csak halvány képe sem, hanem a közvetlen szemléletből. Aki a Kárpálok gerincét bejárta, ivott a Tisza forrásából és hallgatta az égbetörő fák sullogását, annak a Kárpátok többet jelentenek, mint egy barna folt a térképen, az megszereti és nem, mond le róla soha. Előttünk terült el a termékeny Drávavölgye.- Háttérben kéklettek a hegyek. Valamikor ezek mind a magyar szent korona hatalma alatt állottak. Vájjon visszajön-e, ami elmúlt ? Az ünnepély befejezte után a Zrinyi forrásokhoz, majd innen Murakereszturra mentünk, honnan félnapos távollét után este tiz óra felé tértünk vissza olthonunkba. Május hó 25. és 26-ára esett veszprémi kirándulásunk. Már hosszú időn át hirdettük, mig végre akadt elég jelentkező. 23 diákból és két tanárból, Vegele Károly és Román Bélából állt a kis csoport. Beggel 5 óra 12 perckor induló vonattal Bobán át 10 óra 15 perckor Herenden voltunk, ahol a hires porcellángyárat néztük meg. A gyár vezetősége nagy előzékenységgel vezetett végig bennünket az összes műhelyeken. A tanulók nagy figyelemmel kisérték a porcellántárgyak formálását, égetését, mázzal való bevonusát,, újra való égetését, festését. Majd megtekintettük a kályhagyártó műhelyeket, végül a gyár nagyszerű muzeumát. Azzal a jóleső érzéssel hagytuk el délután 1 óra körül a gyárat, hogy a magyar porcellánipar bátran felveheti a versenyt a külföldével. Veszprémben Eberhardt Béla tanker. főigazgató ur fogadott és kalauzolt bennünket. Először a városi muzeumot néztük meg, innen a várba vitt utunk. Felmentünk még a török időkből megmaradt tűzoltó őrtoronyba. Csodálatos látvány tárult szemünk elé. Alattunk a kanyargó utcák, mintha Tabán éledi, volna fel sok-sok alakban. És minden kőhöz, minden dombhoz a múltnak egy-egy nevezetes eseménye tapad. A távolban látható az a fensik, melyen a pogányság vivta meg csatáját a kereszténység ellen, amott Szent Katalin templomának és zárdájának romj,ai, melyben egykor Boldog Margit töltötte el ifjúkorát. Közelebb a vár, melynek falai alatt annyi vér folyt és éles ellentétül a háttérben a Séd völgyét átszelő — épülőfélben lévő — müutnak hatalmas viaduktja a völgy két pariját összekötő csodás ivével De hiába, rohan az idő, a Bakonyból előtörő friss