Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1935

6 Az első kérdés az volt, vájjon szobák é ajándékot kapni névnajpjuki, születésnapjuk alkalmával, karácsonykor évvégén ? A kérdés tulajdonképpen nem vonatkozik a lényegre, de egy kis bevezetésre volt szűkség, hogy a lek kek megnyíljanak Az sem lényeges, ha megemlite'm, hogy a tanulóknak 95 százaléka igen nel válaszolt. Több őszintén megvallotta, hogy szegénységük miatt semmit sem kafpott. Akadt egy, aki hősies gesztufssal Kimondott róla kisebb testvére javár^. Nem tüdum, ki volt, de szerelném megszorítani a, kezét. A második kérdésben már a tárgyra té

rt(em. Iyenf ormán fogalmaztam : »Az ajándékot milyen megjegyzés kíséretében ad»

Lák át szüleinek ? Vájjon az eddig tanúsított szorgalom és jó magaviselet jutalmazásaképpen e, vagy azért, hogy ezentúl szorgalmasabbak és jobbak légyé lek ? Szükségleten elégitett-e ki (pl. ruha, cipő, taneszköz), vagy tisztára csak örömet akartak vele szüleibek szerezni ?« A válaszban több mint 50 százalékáig (106 tanuló közül 57-nél) majdnem szórói-szóra egyezik ez a vallomás : »hogy szorgalmasabb legyek.« S jellemző, hogy egyetlen fiu még kivételképpen sem eemlilí, hogy jobb -tegyen csak azt, hogy szorgalmasabban tanuljon Néhányan arra hivatkoznak, hogy az ajándékot minden megjegyzés nélkül kapták, tehát annak kell tulaj donitaniok, hogy szüleik örömet akartak vele szerezni. Kifejezetten eddigi érdemeik elismeréséül mindössze nyolcan kaptak ajándékot. Van egypár, aki ugy nyilatkozik, hogy a szülők »kézzel fogható« szeretete részben az elismerés, részben a buzdítás kifejezése volt. < A harmadik kérdés igy hangzott : ^Mivel szoktak szüleilek odaaidob'b, lelkesebb tanulásra serkenteni, ha húzódozva, immel ámmai fogtok a napi, feladat végzéséhez, vagy ha munka közben elernyedtek ?« A választ tagolom, mert a szülők szempontjából igen érdekes megfigyel lésre ad alkalmat. , t i " i tl A III. osztályban a szép szótól és szeretetteljes figyelmezne tésftöi kezdvd a pálcáig és nyaklevesig, a legváltozatosabb hatóeszközök Tépnek fel: a határozott parancs, az erélyes fellépés, a szegénységre és tandíjmentesség elnyerésére vagy megtartására való utalás, a fenyegetés, hogy kiveszik az: iskolából. Föllép a hiúság mozgató ereje : milyen szégyen érne, ha elrontanád bizonitványoda!t.« Jelentős számmal akadnak, akiknek mindig Ígérni

1 kell valamit, hogy munkához lássanak. Többnél mozilátogatást, a szenvedélyesebb olvasóknál olvasási lehetőséget, egyeseknél játékot (főleg a labdarúgás szerepel) helyeznek kilátásba, ha gyorsan végeznek. Mindössze két fiu akad, akinél többször szóba kerül az önmagáért való tanulás örö,me. Az V. osztályban ezek az inditó okoií nagyreszt megvannak, de kezd már határozottabban előtérbe nyomulni a sölét és nyomasztó jövő gondolata. A VII. osztályban az előző általános jellegű buzdító szavakból már csak a szülő áldozatkészségére, a megbuká^sal való fenyegetésre történő hivatkozás maradt meg. Itt már döntő jellegűvé válik az egyéni boldogulás jövő reménye, a mások jópéldája, a szülők gyámólitása. az apák küzdelmeken át felfelé ivelő' pályája,, a nehéz elhelyezkedési lehetőségek, amejyiekén csakj több tudás

t többoldalú ismeret, a komoly munka beidegződő szeretete, mélyebb erkölcsiség, szilárdabb jellem segit át A hatóeszközök egyre komolyabbá vátlak, de viszont egy feltűnő hiány mutatkozik. Hiányzik a'kötelességieljesíi és boldogító érzetére vonatkozó rendszeres hivatkozás. Pedig a kérdésekhez fűzött magyarázatban ez iránt is érdeklődtem. Mindössze egyetlen VII. oszl. tanuló irta, hogy szülei a tanulást egyszerű kötelességteljesitésnek tartják és többször hangoztatják, hogy az még nem jutalomra méltó. Annál feltűnőbb, sőt egészen szokatlan jelenség hogy egypár tanulónál buzdításról szó sincs, pedig igazán rászorulna. A negyedik kérdést megfelelő előkészítés u!án igy tettem' fel : »Ha év-