Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1933

7 II. Iskolánk múltja. Kanizsa várát 1690-ben foglalta vissza gr. Batthyány Ádám III. Már 1558 óta háborgatta a török Kanizsa várának környékét, mig végül 1600­ban elfoglalta a várat. A török uralom alatt szomorú és kulturában na­gyon elmaradt vidék lett Somogy- és Zalavármegyékböl és ilyen maradt hosszú időn keresztül. Hogy mennyire hiányzott itt a szellemi előre­haladás minden szükséges tényezője, a piarista rendház történetében az első «praefectus scholarum et superior Domüs» Tsankai Jób e szavakkal irja meg : «Vastissima ista Hungáriáé ora, qua Provincia Saladiennsis et Ilii adiiciens Sümegiensis procurrit, tota quanta est, publicis scholis de­stituebatur». Nem volt középiskola, ahova a szülök gyermekeiket küld­hették volna a két nagy megyében. E bajon segítendő, Kanizsa ura, gr. Batthyány Lajos, Magyarosszág nádora, 1763-ban József fiával, az akkori kalocsai érsekkel, arról tár­gyalt, hogy valamelyik szerzetes rendet nyerjék meg a Nagykanizsán létesítendő iskola átvételére. Az érsek Tapolcsányi Gergely piarista rend­főnökhöz fordult és kérte, hogy rendje vegye át ezt az intézetet és erre a célra 10.000 váltó forintot ajánlott fel alapítványul. A rendfőnök el is fogadta az érsek ajánlatát, de Koller Ignác, veszprémi püspök nagyon előrelátűlag kevésnek találta ezt az összeget és nem adta beleegyezését az alapításhoz. Csak két év múlva engedett, amikor Mária Terézia, aki­hez a nádor és az érsek közbenjárásért fordult, sürgette meg az ügyet. így történt azután, hogy 1765-ben, miután az alapító nádor 1500 frt-ért megszerezte a Zalavármegye tulajdonát képező katonatiszti lakást a rendháznak, Zalavármegye a gimnázium céljaira ideiglenesen átengedett egy kincstári laktanyát és a város az ifjúság használatára az akkor épülő Nap. sz János templomot adta át, megjelent az első négy piarista Kanizsán. Az első évben mindjárt 360 tanuló jelentkezett a 6 osztályra ; hat osztályú volt az intézet egészen 1861-ig. Erős bizonyíték volt ez a fen­tebb emiitett hiányérzet mellett. Tanuló volt elég, de a csekély alapítvány kamata, mint ezt a veszprémi püspök nagyon helyesen megítélte, már az elsc évben elégtelen volt a rendtagok és az iskola fenntartására. Nyo­morúság és küzdés volt a jó tanárok élete kezdettől, mondhatjuk a leg­újabb korig. Sok-ísok bajuk volt a rozoga épületek fenntartásával és a maguk ellátásával. Ha nem akadt volna Markovics megyei szolgabíró személyében olyan nagy jótevőjük, akiről a ház történetirója igy emlékszik meg : «alter quodam modo fundator dici mereatur», már az első évben itt kellett volna hagyniok az uj alapítást. Ö látta el a házat a szükséges bútorzattal, élelmiszerrel ; az intézetnek meg zeneszereket ajándékozott A ház története sok szomorú panaszt hallat a nyomorúságos és nehezen elviselhető állapotokról. A rendtagok mindezek ellenére buzgón végezték sol szor lehetetlen körülmények között lelkes munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents