Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1929

8 a szép emberi vonásokat is, melyek kilencszáz esztendő távolán át is gyöngitetlen lénnyel sugároznak felénk. Benne foglaltatik e szép erények koszorújában a kötelességek komolybavétele, a szellemi munka megbecsülése, a hivatásra való rendszeres és lelkiismeretes előkészülés, az irgalmas felebaráti szeretet, szóval minden, de minden, ami egy hivatása magaslatán álló keresztény ifjúnak disze és értéke lehet. Az emiitetteken kivül még egy szempontot kell kiemelnünk, mint amelyik különös aktualitást kölcsönöz a Szent Imre-jubileumnak. Ujabb időben ugyanis nálunk is, de egyebütt is nagyon sokat beszélnek a családi élet válságáról. Társadalombölcselők, politikusok és publiciszták mélyreható fejtegetésekben mutatnak rá, hogy a családi élet keretei szétesőben vannak, hogy a családi élet bensősége és melegsége, mely annyi évezreden át összehozta és összetartotta az emberek millióit, kihamvadóban van, sőt hogy a családi életet egyenesen a megsemmisülés veszedelme fenyegeti. A tünetek felsorolása után igyekeznek világosságot deriteni azokra a gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőkre is, melyben a bajok legmélyebb gyökerét sejtik. Megállapításaikban kétségkivül sok az igazság, de csak féligazság. Mert éppen Szent Imrének és szüleinek viszonya meggyőzően mutatja, hogy a családi élet bomlásának okait sokkal inkább az erkölcsi alapok megrendülésében s a vallásos bensőség és melegség megtompulásában, megfakulásában, semmint az emiitett külsőséges tényezőkben kell keresnünk. Hiszen Szent Istvánnak, Boldog Gizellának és Szent Imrének tiszteletreméltó háromsága gyökerében szentelte meg a magyar családi életet és örök időkre példát adott rája, hogy a családok összetartó ereje nem szociológiai, nem gazdasági és nem tudom milyen természetű kötelékekben, hanem mindenekfölött a szivek és lelkek harmóniájában s az életnek magasabb, természetfölötti, metafizikai célok felé irányításában rejlik. Amikor tehát a családi élet pusztulásán busulunk, nagyon kapóra jön a Szent Imre-centenárium, hogy ráirányítsuk az emberek figyelmét az egyetlen lehetséges orvosszerre: az elhagyott keresztény alapokra való gyökeres visszahelyezkedésre. Ha nem akarjuk, hogy a magyar család egészen széthulljon, kövessük az első magyar szent családnak, Szent István családjának a példáját; szülők és gyermekek szegődjenek nyomdokába s kövessék példáját egymáshoz és az éghez való viszonyuk megszabásában egyaránt. Hát íme, ezek a főbb szempontok, melyek indokolttá, sőt szükségessé teszik a Szent Imre-centenárium megülését. Szükségessé teszik, hogy mi, magyar katholikusok összejöjjünk és a liliomos herceg egyéniségének jegyében ráeszméljünk multunk nagy értékeire és fölemelő tanulságaira s megragadjuk és jelenünkre alkalmazzuk ezeket a felénk sugárzó tanulságokat. De szükséges és indokolt a centenárium azért is, hogy eszményképet, ideált állítsunk magunknak és a nyomunkba szegődő iijabb nemzedékek elé, hogy a mostani széteső, széthulló életben, mely ezer felé osztja a figyelmet, legyen egy szilárd központ, mely összefogja a jobb és nemesebb célokra törő lelkeket. Szent Imre napsugaras alakja minden tekintetben alkalmas rá, hogy a mai nehéz időkben felemeljen és önérzetre hangoljon bennünket s egyúttal nagy és szent eltökéléseket ébresszen lelkünkben. Ennek a hatásnak felidézéséhez azonban szükséges, hogy sziwel és lélekkel vegyünk részt a jubileumon. Tehát ne érjük be a szép szavak meghallgatásával, hanem iparkodjunk közvetlen lelki kapcsolatot találni a liliomos királyfival. Engedjük példáját lelkünkre hatni s bő sugárban áradó inspirációit szivünkre zuhogni. Álljunk oda eléje, függesszük tekintetünket napfényes arcára s mintázzuk le, tegyük egyéni életünk maradandó értékeivé mindama vonásait, melyek őt a magyar ifjúság különleges patrónusává és eszményképévé avatják. így válik a centenárium azzá, amivé válnia kell; lelki újjászületéssé, renaissance-szá. Balanyi György.