Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1926

Munkaköre még nagyobb lett, mikor a rendfőnök 1920/1. iskolaévben a rendi növendékek tanulmányi és nevelési ügyének vezetésével bizta meg. Addig nevelési munkássága révén a rend tanárainak legnagyobb része az ő keze alól került ki. — Ettől kezdve pedig, mint a rendi tanárképzés legfőbb irányitója biztosithatott magának még nagyobb befolyást a rendi középiskolák életére. — Ebben az állásában azonban nem sokáig maradhatott. A rendi káptalan 1922-ben a rendi kormánytanács tagjává választotta, 1923. szeptember 1-én pedig a magyar kegyestanitórend főnöke lett. Ezek az adatok adják a 62 évre kiterjedő életének külső kereteit, melyek között a belső tartalom mindig ugyanaz volt: Istennek buzgó szolgálata annak a munkakörnek hűséges ellátásával, amelyre örök fogadalommal kezdettől fogva magát lekötötte. Ez által szerzett magának maradandó érdemeket a közoktatásügy terén, melyeket a kormányzó a kormányfőtanácsosi cini megadásával honorált 1926-ban. A felsőházi törvény értelmében 1927. óta a magyar felsőház tagja is volt. A középiskolai, főiskolai katedrán, valamint a rend adminisz trációjában és a diszes rendfőnöki állásban egyaránt felejthetetlen személyes tulajdonságai voltak a gyermekek nemes szeretete, megkapó, lebilincselő kedvesség, a nemes, jóságos egyszerűség, közvetetlenség, a derűs kedély. Másrészt azonban nagy pontossága, megalkuvást nem ismerő határozottsága eleve útját vágták annak, hogy a nevelőben annyira szükséges kellékek félretétessenek és fegyelmetlenséget eredményezzenek. Leleményes volt az idő felhasználásában. Bármennyi munkát is adott neki a középiskola, majd a főiskolai katedra, szaktárgyainak tudományos müvelésére mindig szakitolt időt. Ennek eredménye teologiai kézikönyveinek jegyzetekkel való ellátása, mellékelt lapokon az állandóan figyelemmel kisért francia és német irodalom legújabb eredményeinek folytonos bejegyzése. S épen a magyar nyelven mostohább teologiai irodalom sarkalta őt arra, hogy tudományos munkásságának eredményeit másokkal is megossza. A hittudományi szakfolyóiratokban kezdettől fogva sűrűn jelentek meg nagy képzettségről tanúskodó cikkei s egymás után adta ki a szakirodalomban ma is számottevő munkáit. Ilyenek: A prédikátor könyve (Kolozsvár, 1896.), Jefte (Budapest, 1898.), Jónás próféta könyve (Budapest, 1901.), Az elbocsátó levél (Temesvár, 1902.), A szerzetes rendből való elbocsátás és kizárás