Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1925

5 társai gyakran emlegették, hogy a nagykanizsai gimnáziumnak ritka tigyességü és feltűnő jó tornásza volt ő. Működését, mint tornatanitó Szentgotthárdon kezdte 1907-ben az áll. főgimnáziumban, majd 1909-ben Nvitrára került a kegyesrendi főgimnáziumhoz. A világháborút követő kataklizmák őt is kizavarták annyi más derék férfiúval a békés, nyugodt otthonból. Szülőföldjére, Nagykanizsára menekült. Itt helyezkedett el intézetünknél. Részben örült, hogy visszajöhetett e városba, amelyhez az ifjúkor annyi kedves emléke és rokoni kötelék fűzte. Hat évig működött közöttünk és velünk. Szerette az iskolát, szerette hivatását, szerette tanítványait. Udvarias, előzékeny volt tanártársaival és mindenkivel szemben. Az iskolán kivül csak családjának élt, amelyet rajongásig szeretett. Szerény, szürke, de derék munkás volt, mint legtöbben, akik zajtalanul dolgoznak a neveléstanitás rögös pályáján. Ideális lelkében eszmék zsongtak folyton, hogyan, mi módon érhetne el legtöbb eredményt tanítványaival. Nem volt ő száraz tornatanár. Pedagógus is volt, aki tanítványainak nemcsak testét erősítette, fejlesztette, de lelkét is művelte. Tanúságot tesznek erről az ifjakhoz intézett bizalmas beszédei és tanítványai, akik közül a legtöbben talán nem is tudták gyermekésszel értékelni, ki ő és mennyire értük él. Az idei iskolaévre erősen készült. Örült, hogy újonnan felszerelt, szép tornatermében mi mindent fog csinálni. Elkészítette beszédeit, melyekkel az egyes osztályokat előkészíti az uj iskolai évre. Isten, akinek oly hűséges szolgája volt, máskép rendezte sorsát. Épen az skolai év megkezdése napján — szeptember 5-én — oly gyengeség :ogta el, hogy 12 órakor hazament, többé nem is jött vissza az iskoába. Egy hónapig betegeskedett Nyugodtan, keresztény lélekkel viselte szenvedéseit és készült m gadással a földi életből való távozásra. És jz Ur könyörült rajta. Utolsó napján érezte magát legkönnyebben. Csendesen, szenvedés, halálküzdelem nélkül aludt el október hó 8-án. Temetése október 10-én volt. Emlékét szeretettel őrizzük és mienknek valljuk őt halála után is.