Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1921

Pro memória. Két kedves halottunk volt ebben az iskolai évben. Szenteljük nekik az első sorokat. f MÉSZÁROS JÓZSEF. (1852-1923.) 36 évi buzgó, csendes tanári működés után, melyből az utolsó 11 évet intézetünknél töltötte, piaristánál szokatlan korán, 58 éves korában ment nyugalomba és itt élt még közöttünk testileg megtörve, de élénk szellemmel az utolsó évig, teljes visszavonultságban még 12 éven át. A Kiskunfélegyházán született magyar ifjú, mint a piarista rendnek egyszerű* fogadalmat tett növendéke Léván kezdte meg tanári működését 1874-ben. 1877-ben szentelték pappá. Tanított még Selmecbányán, Nyitrán, Szegeden, Nagybecskereken, Nagykanizsán (1886 — 1887 — 88.), Kecskeméten, Budapesten, Temesvárott és innen került másodszor vissza 1900-ban Nagykanizsára. Kedves, szeretetreméltó egyéniségével, szelíd és kedélyes lelkületével mindenütt kedves ismerősöket és jó emléket hagyott maga után. Társai, tanítványai egyaránt szerették végig. Buzgó tanár volt; ha kellett atyai szigorral, de mindig szeretettel bánt tanítványaival. Városunk jelenleg vezetői emberei közül is sokan emlékeznek hálával és szeretettel reá. 58 éves korában érezte, hogy nem képes már tovább tanítani. Bármenynyire vonzódott az iskolához és tanítványaihoz, a korai öregség erőtlensége hatalmasodott el szervezetén és ki kellett állnia a sorból. Nyugalomba ment. Csak egy évig sétálgatott még a városban. A következő évben már nem hagyta el a házat és egy-két év multán már a szobáját sem. Teljesen elgyengült, nem volt jártányi ereje. Szelleme azonban élénk volt a legutolsó esztendeig. Szivesen vette, ha társai vagy ismerősei meglátogatták. Kedélyesen elcsevegett velük. Minden gondos ápolás ellenére, hisz ez tartotta őt ily sokáig eddig is, 1923. január 29-én agyszélhüdés következtében néhány percnyi agónia után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének, január 31-én temettük el a város közönségének nagy részvéte mellett. Sírjánál Waligurszky Béla v. mérnök, a volt tanítványok nevében méltatta a kedves tanárt. Emlékét őrizzük. A másik kedvesemlékü halottunk KÁRPÁTI KELEMEN csornai prem. kanonok r, volt székesfehérvári tanker. kir. főigazgató, ki ebben a minőségben 1911—1920- augusztusig volt intézetünknek mindenkor igazán jóakarója. Ugy a tanári kar, mint az ifjúság mindenkor szivesen várta hivatalos látogatásait, mert oly megértő atyai jóság sugárzott feléjük férfias szép derült arcáról, hogy csak vonzalmat válthatott ki a vele érintkezőből. Megértő, méltányos és kifogyhatatlan jóakaratú, nagy pedagógiai tapintatu férfiú volt. Mindenkor a legnagyobb közvetlenséggel volt tankerülete tanárainak segítségére. Éppen ezért őszinte sajnálattal vette távozását az egész tantestület. Február hó 21-én halt meg Szombathelyen 64 éves korában. Temetésén az igazgató, kit a tanitványi hála és szeretet is fűzött a megboldogulthoz, képviselte az intézetet.