Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1916

30 rozta. Lelkesedéssel csatlakoztunk Magyarország kath. ifjainak táborába, liogy a gyűlölködés és széthúzás szellemének megtörésén fáradozzunk s a helyett a kölcsönös megértés és szeretet megteremtésén és megszilárdításán munkálkodjunk. Aprajanagyja egyenlő buzgósággal törekedett arra, hogy az élet küzdelmére biztos erkölcsi alapot szerezzen. Üléseink megtartását nem köttöttük ez évben határozott időponthoz. Ahogy körülményeink engedték, úgy jöttünk össze a vallásos élet gyakorlati irányú kérdéseinek fejtegetésére. Dec. 8-án és május 17-én tagfelvételi ünnepet tartottunk. Gyarapodtunk számban és szellemben ez alkalommal A tagfelvételt minkét alkalommal Molnár Kálmán piarista tanár végezte, mig az alkalmi szentbeszédet dr. Lukács józsef prézes tartotta. E két tagfelvétel a nagykanizsai hívek sokaságának is szép és magasztos ünnepe volt. Intézetünk Mária-Kongregációja a háború alatt ezúttal is fokozottabb tevékenységet fejtett ki. Mintha a súlyos idők szelleme az egyesület működésére termékenyítőleg hatolt volna. Az új körülmények, a nagy küzdelem, az önfeláldozás nemessége ezrek részéről — akik mindannyian az ittlionlevőkért szenvednek, tűrnek, nélkülöznek és halnak meg, megillette a Mária-társulat tagjait, hogy az önfeláldozás e naponta megújúló nemes tetteivel szemben, ők is többet tegyenek a megszokottnál, a rendesnél. S a kongreganista élet programmja bővült. A cselekvés, az erénygyakorlatok területe tágabb lett. Imájuk s jó cselekedeteik gyakoriabbak, mert a hősi önfeláldozás is folytonos a harctéren. Fegyvereink győzelméért állandóan szállt az ima az egyesület gyűlésein. De nem feledték el hős halottainkat sem. S e két célért, részint a dicső nemzeti győzelemért, részint pedig meghalt hősök örök nyugalmáért — mindig egy-egy Udvözlégyet mondtak el a magyarok Nagyasszonyához. A kötelező vasárnapi szent misén kivül pedig még egy másik mise hallgatásával törekedtek az Eg kegyelmét megnyerni, hogy küzdő hőseinknek kitartást adjon a háború fáradalmainak elviseléséhez. Október és május hónapban az Oltáriszentség imádását vasárnaponként ugyancsak e célból végezték a kongreganisták. S a gyakori szent áldozás, amely örvendetesen terjedt ifjuságunk sorában — szintén ezt a nemes célt szolgálta, a hétköznapi templomlátogatások, mise hallgatások s más magánáhitatosságok (éneklés más templomban) sem nélkülözték ennek a nemes célnak előmozdítását. A vallási áhitatosságon kivül az életben sem feledkeztek meg arról, hogy a hős küzdőkkel s a sebesült vitézekkel szemben mivel tartoznak. Látogatták a kórházakat s a sebesülteknek könyvtárunkból folyóiratokat vittek. Elbeszélgettek velük, többen felolvasással szórakoztatták őket. Részt vettek a Hadsegélyző munkájában. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt a levelezést sem, amelyet a harcban levő társaikkal folytattak az egyesület tagjai.