Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1915

5 gyakat egyébként a rendes óraszámba tanítottuk s minden tárgy szakember kezében volt. Felsőbb figyelmeztetésre a tananyagot csak a leglényegesebb ismeretek közlésére szorítottuk, ami a tanulók átnézetét az egyes tárgyakon megkönnyítette. Legnagyobb hiányát éreztük a kísérletek teljes elmaradásának s a szemléltető eszközök alkalmazásában a szertáraktól való elzáratásunk nehézségének, úgyszintén a könyvtárak használhatóságának. A magyar tárgy szaktanárai hónuk alatt vittek könyveket a kötelező és más olvasmányok sorából, hogy valamicske fogalmuk legyen a tanulóknak a tárgyalt műfajokról, vagy az írók műveiről. Ily módon hordta a természetrajz szaktanára a stereoskópot, nagyítót és a szemléltető képeket is. Keserves állapot volt biz ez, de jobb hiányában kénytelenek voltunk beletörődni. A tanítást az 1914. évben csak október 5-én kezdhettük meg, és ezután nem szünetelt sohasem, csak 1915. decemberében fenyegetett bennünket az a veszedelem, hogy a Társaskörből kiszorulunk. A nevezett kaszinóegyesület tagjainak száma ugyanis a körhelyiségnek iskolai célra való fölhasználása miatt annyira megcsappant, hogy a házbérfizetés kötelességének sem tudott eleget tenni, azért az igazgatóságnak a helyiséget felmondotta. Ámde a városi hatóság a lakásfizetés magára vállalásával a kérdést megoldotta, s így az iskolai évet ott is akadály nélkül fejezhettük be. II. A tanári testületből már az 1914. év augusztus hónapjában hadba szólították Cavalloni Sándor, Vegele Károly rendes tanárokat és László József rendes tornatanítót, dr. Fodor Aladár rendes iskolaorvost és Treiber Kál mán honvédszázadost, a lövésztanfolyam vezetőjét. Fodor Aladár dr. kivételével a többiek a 20. honv. gyalogezredhez vonultak be és pedig Treiber Kálmán századosi, Cavalloni és Vegele zászlósi, László József önkéntes közlegényi minőségben. 1 reiber Kálmán az északi hadseregben, Wolhynia, Oroszlengyelország, Kárpáti betörés, Jablonka — Lupkov szakasznál küzdött, mig súlyos betegsége haza nem kényszerítette. Amint egészségét visszanyerte, azonnal az északi harctérre vezényelték újra mint zászlóaljparancsnokot s 1916 február 1-én soronkívül őrnaggyá léptették elő feldíszítvén őt egyúttal a Signum Laudissal, a hadi ékítményes