Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1914

25 A ránk erőszakolt háborút becsülettel állottak. Érezte vitéz hadseregünk, hogy a háború dúló zivatara a tikkasztó s forró nyári levegőt tisztító viharhoz hasonló, melynek elvonulása után üdébb a táj, frissebb a levegő s a lankadt élet megifjodása — nemzetünk erősödése következik. A kitört háború első percében talpraállt nemzetünk. A nemzet lelkiismerete megszólalt, s már csaknem fele­désbe ment érzések s erények renaissance-kora köszön­tött be. Tündöklő fényben csillant meg a magyar lelkek milliói­nak hazaszeretete s királyhűsége. Nem cáfolt rá történeti erényeire most sem a magyar s nem csúfolta meg őseit. Sőt ! — azok nyomdokaiba lépett s az ősök hazaszeretete, lelkes önfeláldozása új példákban újult meg a késő kor unokáiban. Ennek az eleven hazaszeretetnek örök mementói azok a hősi halált halt vitéz katonák, akik az ádáz ellen­ség gyilkos fegyverétől megsebezve ontották vérüket, áldoz­ták a hazaszeretet oltárán édes életüket. Vihar dúl hazánk felett. Annak veszedelmét a lángoló hazaszeretet erénye tudja csak elhárítani. Mindannyiunk leg­értékesebb kincsét, nemzeti létünk alapját, sokaknak értékes drága életfeláldozásával kell megvédenünk. S védjük. Megosztjuk a küzdelmet, a sebet, a halált s a fáj­dalmat. Minden közös most nekünk, amit a hazaszeretetből kifolyólag szenvedünk s nyerünk. Közös a győzelem s mindaz, ami ezzel kapcsolatos. A sebesült s az elesett hős egyaránt nemzeti tiszteletünk osztályosa, mert közös esz­ményünk, édes hazánk szeretetének vértanúja. De — ha közös is a seb, amely a nagy nemzettest egy tagján fáj, s a mi halottunk is minden elhunyt katona, — nem vétünk a nagy együttérzés kötelessége ellen, ha nemzeti hőseink közül kiszedjük azokat, akiket az életben a vérség, a közeli tisztelet s az ismeretség érzésszálai hozzánk fűztek. S ha megemlékezünk, irunk róluk, az egye­temes küzdő tábor parányai iránt leróván a megemlékezés és a végső tisztelet adóját — részeiben az egészet tisztel­jük meg. Megcsodáljuk az ismert, de már letűnt csillago­kat, mert azok fényében az egész csillagtábor ragyogásá­nak reflexe tündöklik.

Next

/
Thumbnails
Contents