Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

II. A németalföldi festészet úttörői. Modern kulturánk két nagy összetevője a jeiromán és a germán elem nemcsak testi, hanem jeiben.

uvész

e" lelki vonatkozásokban is lényegesen különbözvén egymástól, természetes, hogy lelki tulajdonságaik konkrét kifejezésében, azaz művészetükben is lényegesen eltérnek. Egy növény léte és kifejlődése köztudomásúlag két tényezőtől függ. Az egyik a növény speciális strukturája, mely által más természetrajzi egyedtől különbözik, a másik a környezet hatása, azaz a talaj és a klimatikus viszonyok. Az emberfajok lelkének is vannak egyrészt ilyen ősi, öröklött és másrészt a földrajzi viszonyok és az évszázados helyzet szülte jellemvonásai, melyek minden szellemi ténykedésében, tehát művészetében is kifejezésre jutnak. Ha tehát a németalföldi képirás lényegének megértése céljából összehasonlítjuk a germán fajt a románnal, azt tapasztaljuk, hogy az előbbiek előszeretete a lényeg és tartalom iránt az utóbbiaknál inkább külsőségeknek, formaszeretetnek és erős érzéki benyomások iránti hajlamnak felel meg. A germánoknál a reflexió túlsúlya és a gyöngén fejlett fantázia nem zavarja a nyugodt értelmi működést és a románoknál a lelki eksztázis, az elragadtatás és a formakultusz kapóra jön a művészetek kifejlődésének. Ezen pszichológiai igazság mellett szól többek között irodalmuk és vallásuk is. A germánok irodalmának atyamestere Shakespeare, kinél a forma