Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

4 A természet rendjében idő előtt való színképpen tűnik fel a hervadó sárgaság az életvidám, duzzadó zöld helyén. Az emberi életben az ifjúkor a tavasz. Itt is bánt az idő előtt való elmúlás gondolata, melyben ápolt remények, féltett vágyak s nagyra törő örömök sorvadnak el . . . . . . Zimmermann Gusztáv 1884. február 13-án született Székesfehérváron. Egy apának volt a fejlődő gyermek reménye, minden boldogsága. Áz apai gondos szeretet nevelte, ápolta, mert édes anyja a gyermek életre való hozatalában halálát lelte. Elemi iskoláit szülővárosában kezdte, majd Nagykanizsára került, melynek főgimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait. 1901-ben tett érettségit. Hajlama, ifjú szivének nemes törekvése a tanári pálya felé vonzották. Budapesten a Tudomány Egyetemen el is végezte felsőbb tanulmányait. Az 1909—10. tanévben reménye teljesedésbe ment, amikor is Keszthelyen, a premontreiek főgimnáziumában nyert alkalmazást. Két évet töltött itt. A szeretet emlékével távozott onnan és nem egy jó barátot szerzett közvetlen, őszinte lelke keszthelyi kartársai és ismerősei között. Tanítványainak szivébe a jó tanár emlékével véste be nevét. 1911. szeptemberében került hozzánk, a nagykanizsai kath. főgimnázium tanári karába. Örömmel fogadtuk körünkbe. Hamarosan megismertük aranyos jó szivét, tiszta, önzetlen lelkét, a milyen kevés él számitó korunk napjaiban a földön. De megismerték tanítványai is Zimmermann Gusztáv ideális lelkét. A gyermeki lélek hamisittatlan őszinteségével vonzódtak hozzá, akiben nemcsak a tanár hivatalos alakját látták, hanem a jövőjükön önzetlenül munkálkodó nevelő szeretetét is. Kötelességteljesitésében pontossága, szigorúságának finomsága s a gyermeki lélek sokoldalú árnyalatához mért alkalmazkodása ezt a szeretetet maradandó édes emlékké is domborították ki tanítványai lelkében, hol Zimmermann Gusztáv