Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911
10 Pedig volt egykor, aki érkezésed A csalogánynál szebben üdvözölte. Te széttekintesz, s kérdeni fogod: Hol van legelső dalnokom? holö? Egy sirhalom lesz rá a felelet. Arra figyelmezteti aztán a költő a természetet, hogy viselje gondját első dalnoka sírjának. Másod sorban a hazafit gyászolja a költő és attól fél, hogy a haza feledékeny lesz a meghalt író iránt hiszen: . . . e hazában olyan sok jeles Sirján ingatja vándor fuvalom A feledésnek tüske bokrait! Azért » emlékezést« kér számára, mert méltó reá, . . . hogy a haza Szivébe hordja annak emlékét, Ki a hazát szivében hordozá. Harmad sorban a függetlenség bajnokát siratja meg az ő elvesztésében a költő. S ennyiben egészen az ő halottja. Vajdának függetlenségért való rajongása nemcsak noválláiból tűnik ki, melyekben a kelet páriáit és szabadságért epedő rabszolgáit szerepelteti, hanem különös életéből is, amennyiben soha sem viselt nyakkendőt és 7keztyüt, mert korlátozva érezte általok is szabadságát. És Petőfi sem tűrte a nyakravalót, hiszen ezért kellemetlensége is volt Mészáros Lázár hadügyminiszterrel. így hát politikái és társaséleti téren egyaránt a függetlenségért rajongott Vajda is, Petőfi is, ép azért fejezi be költeményét evvel: / Sirassa benned elhunyt férfiú, A természet leghívebb gyermekét, Sirassa benned dalnokát a hon; Legkeserűbb az én könyüm, ki benned A függetlenség hősét siratom. A másik, akit Petőfi lantja sirat Czakó Zsigmond, szinész és drámaíró volt, aki részben nyomasztó körülményei, részben drámáinak kevés elismerést arató értéke miatt öngyilkossá vált. Benne inkább a fiatalon elhunyt embert, mint a nagy litterátort gyászolja. Egy rövid versszak elég neki, hogy mind a két tulajdonságát egybefoglalja:
