Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

38 vajúdás és kisérlet után testté, mint Toldi szerelme. Ez a költemény dereka, melynek megalkotásához az első erősebb biztatást kétségtelenül Petőfi fönnebbi levele szolgáltatta. Köszönet és dicséret érte Petőfinek, ki Toldi életének szerves egésszé való alkotását szükségesnek érezte s arra a magyar Hómért, Aranyt gondolta legalkalmasabbnak. ® ® ® Petőfi a legnagyobb magyar lírikus, Ítéleteiben, véleményeiben is, melyeket magyar írókról hangoztatott, lírikus volt, amennyiben mindent a pillanat behatása alatt és érzelmeinek szemüvegén át vizsgálva mondott ki. Ez a körülmény véleménye alaposságát megingathatja, de őszinteségét nem. Ahogyan ő az ítéletalkotás pillanatában kicsinyek és nagyok iránt érzett, azt himezés-hámozás nélkül is kifejezte, nem törődve azzal, egyezik-e az uralkodó felfogásával vagy a többség nézetével. Hogy ily, pillanatnyi behatások alatt fogalmazott vélemények nem állnak mindig összhangban az igazsággal, az kétségtelen. De ő avval keveset gondolt, hogy a színtiszta igazságot mondja-e vagy nem ? Az ő szemében a maga ítélete föltétlen igazságszámba ment, melyet többé sem meg nem másított, sem vissza nem vont, sem annak igazságát okokkal nem bizonyította. De meg az irodalmi művek szépségének dolga az Ízlés után igazodik, ő pedig a maga ízlését csalatkozhatatlannak képzelte. Mint általános jellemvonást jegyezhetjük föl véleményeiről, hogy azok legtöbbször túlzók,- túlzók a magasztalásban és a gáncsolásban egyaránt. Ha valakit meg akar dicsérni, azt az egekig emeli, de ha valakit le akar szólni, bezzeg le tudja rántani a föld saráig. Jellemző tulajdonsága az is, hogy az egyén iránt érzett rokon- vagy ellenszenvét nyomban átvitte annak irodalmi munkásságára is s nem törődve azzal, hogy előbb mi volt a véleménye felőle, nyomban készen volt az ellenkező Ítélet hirdetésére. Feltűnő, hogy azok iránt a barátai mellett, akik vele össze nem zördültek, az irodalom terén való magasztalásban, vagy a támadás ellen való védelmezésben végig kitár-