Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

34 Ez a nyilatkozat 1847-ben hangzott el és 1848-ban Petőfi egy sértő, fulánkos versben megtámadta Vörösmartyt, nagyságát sárba tiporta és hazafiságát is kétségbe vonta, mert hiszen azt kérdezte tőle: Te voltál a nemzet költője ? Te irtad azt a Szózatot, Mely szólt egy országnak szivéhez ? Azt most már szétszakíthatod, Mert hierogliph lett belőle Amelyet senki meg nem ért. Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. (Vörösmartyhoz.) A támadás Petőfi félreértésén alapult, mert olyan indítvány mellett való szavazásért támadt atyai jó barátja ellen, melyet csak hallomásból ismert vagy valamely ellenzéki lap félrevezetése alapján, E véleményt a vers alá irt magyarázat eredeti fogalmazására alapítom. Ez eredeti fogalmazás szerint a támadó verset akkor irta, »midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-én ő is arra szavazott, hogy a magyar hadsereg vezetése ne legyen magyar, hanem, mint addig volt, német.« Hanem valakitől értesülhetett, hogy a dolog nem igy állt, azért az eredeti magyarázatot kitörülte s helyébe iktatta: »midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-én a hadügyben a többséggel szavazott.« A Vörösmarty részéről Petőfi támadó versére irt nyilatkozatból még jobban meggyőződhetett vádaskodása alaptalanságáról, mert a nyilatkozat szerint a hadügyminiszter indítványának 2. pontja igy szólt: »Vezényleti, ügyvezetési nyelv magyar, szinek, jelek, öltözet nemzetied és Petőfi még sem kért bocsánatot a megtámadott nagv férfiutói, nem vonta vissza versét, hanem tovább is fenntartotta vádját. Es itt került összeütközésbe Jókaival is, aki akkor az Életképeket szerkesztette és akinek távolléte alatt, határozott akarata és tiltakozása ellenére adta ki a verset Petőfi. A csúnya torzsalkodás, mely ebből támadt, elszakította egymástól a két szivet, mely Petőfi halála előtt néhány hónappal egy pohárkoccintás alakjában látszott egymáshoz ismét közeledni, de már későn.