Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1909
7 várta, hogy az ura visszatér hozzá. A hűtlen férj meg is javult, de nem mert hazamenni. Egy öreg asszonyt kért meg, hogy hivja el hozzá a feleségét. A szomszéd falu templomán dolgoztak az ácsok. Már csak a keresztet kellett rátenni a toronyra. A Zsófii ura vállalkozott rá, hogy igy a magasból hamarább meglássa az országúton közelgő feleségét. Meg is látta, de megszédült és Zsófi csak az összetört holttestet ölelhette. Fájdalmában csak annyit mondott az öregasszonynak: Minek hozott kend ide! Honnan fogom őt ezentúl várni. A legelőkelőbb német szépirodalmi lapok siettek ezeket a finom apróságokat ügyes fordításban közölni. Még királyi fordítójuk is akadt. Oszkár svéd király nagy részüket lefor» ditotta svéd nyelvre. De a fővárosi könyvkiadók figyelme csak akkor fordult feléjük, a mikor a külföldet is diadalmasan megjárták. Eleinte azonban Mikszáth nevét nem is ezek a bájos apróságok, hanem inkább csipős karcolatai teszik országa szerte ismeretessé. Amikor Szeged az árviz után újra épült, sok olyan dolog történt ott, a mi épen Mikszáth tréfás tollára való volt. Tisza Lajos mint királybiztos valóságos udvart tartott maga körül. Ezeket a kegy vadászó népből** dogitókat bő alkalma volt Mikszáthnak megismerni. Eszre= vette jó tulajdonságaikat, megfigyelte gyarlóságaikat és mint iró Ítéletet mondott róluk. Könnyed humorral, szelid gúnnyal csipkedte meg őket, úgy hogy még az is nevetett rajta, a kinek fájt. Mindegyik karcolata valóságos eseményszámba ment. A fővárosi lapok mohón ollózták a Szegedi Naplóból a Kákay Aranyos No. 3 és a János humoros apróságait. Mikszáth azt mondja róluk, hogy ferdén mutató tükörből nézte alakjait. A mellékalakok tényleg csak olyan közönséges helyi nagyságok, de a főalakot, a szegedi grófot, igen rokon= szenvesnek rajzolta. Azonban érdemei mellett a hibáit sem hagyta szó nélkül. Megirta róla, hogy csak az építkezésre volt gondja és nem a lakosság jólétének emelésére. A város szép lett, de a nép elszegényedett. Tisza Lajos ezekből a támadásokból győződött meg