Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1909

23 Mikszáth nem is szeret több eseményt összefűzni. Hosszú, szövevényes regénye kevés van. Maga mondja tréfásan, hogy az egy mellénykére való szövetet nem akarja egy egész végre nyújtani. De azért megteszi. Művei azonban szerkezeti hibájuk mellett is mindig érdekesek és sohasem unalmasak. Mikszáth a jellemzésnél sem tudja magát megtagadni. Ott is főbb nála az ötlet és kevés a lélektani igazság. Emberrajza nem elemző, hanem szemléltető. A sziv és agy legtitkosabb redőit nem kutatja, csak keresztül viszi alakjait az élet bizonyos jelenségein, hogy megmutassa mi van bennük. A lelki élet szétboncolását is az orvosokra bizza. A szenvedélyek elemzésére az a véleménye, hogy a legnagyobb bölcseség sem alkalmas arra, hogy egy koponya tartalmáról ítéletet mondjon. Ha mégis elemez egy lelkiállas potot, azt rendesen a tények elmondása közé szőtt megjegyzéssel vagy anekdotával szokta tenni. Alakjait inkább cselekvésükben rajzolja. I így állítja elénk, hogy mi egész embereknek gondoljuk őket, pedig csak jellemző helyzetekben látjuk. Az a szokása, hogy mindig csak a feltűnőbb sajáté ságokat csoportosítja és emeli ki. Az életben itt-ott látott apró, félszeg vonásokat egy-egy alakjában halmozza össze. 7 orzítani különösen szeret és a torzított alakok rajzolásában nagy művész. Ha egész embert keveset rajzol is, személyeinek egy-egy jellemző vonását mindig bámulatos ügyességgel tudja kialakítani. Összefoglalva Mikszáth irói sajátságait, azt mondhatjuk róla, hogy az ujabb irók közül ő áll legközelebb a valósághoz, a mindennapi élethez, az olvasói szivéhez. Egész életében a magyar nemzet humoros krónikása volt, egyszerű és őszinte, mint maga a magyar nép. Nincs olyan gazdag képzelete mint Jókainak, de meséi sem olyan hihetetlenek. A falu népének kis történeteiről ő mesélt nekünk legszebben. Szívesen emlékezett a vasrostélyos ódon kastélyokra, de a gyárak szükségét is megértette. O köti össze irodaU munkban a multat a jövővel.