Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1909

12 Különösen nálunk Magyarországon, a hol annyi más nyelvű nemzetiség is van. Itt egyedül a műveltség és a magyar irodalom felsőbbségével győzhetünk. Nálunk tehát az iró nemcsak művészeti célt szolgál, hanem hazafias kötelességet is teljesít. Kettős hivatásuk miatt a magyar irók helyzete még mindig igen nehéz. Más nagy nemzeteknél az irók kényelemben élnek, mert ott az olvasók száma nagyobb, mint nálunk az egész lakosságé. Magyarországon rendszerint még hírlapírással is kell foglalkozniok, hogy megélhessenek. A szerkesztőség zajos helyiségében előbb a mindennapi munkájukat kell elvégezniök és csak pihenő óráikban foghatnak szépirodalmi műveik megirásához. Hivatásuk teljes tudata kell ehhez az önfeláldozáshoz. Minden magyar iróban a magyar föld csodás ereje él és az lelkesíti őket munkára. Mikszáth műhelyében is ilyen nemes munka folyt. Mikszáth tudta, hogy az irás művészet nagyobb hódító hatalom a fegyvernél, mert a lelket hódítja meg. Tudta, hogy íróink egypár remekműve jobban képviseli hazánkat a világ művelt államaiban, mint az osztrák-magyar nagykövetek. Ezért lett ő magyar íróvá és remek munkáival nevünknek a külföldön is becsületet szerzett. Egyetlen szerszáma a toll és végez vele bámulatos dolgokat. Fest, farag, megríkat, megnevettet és holtakat támaszt fel vele. Egy félszázad magyarságánál többet mentett meg a halandóságtól. Ezek a kedves, különös alakok örökké élnek az ő írásaiban. Elül áll köztük ősz hajával a nagy erejű Mácsik, utána jönnek sok százan és utolsónak Tóth Mari a Noszty fiúval. Ez a Mikszáth gárdája. Mind olyan ismerős alak. Sok született köztük a Tisza mellett, de legtöbb fent a vadvirágos görbe országban, a jó palócok földjén. Igazán nagy úr egy iró. Hogy ne legyen egyedül, teremt magának egy egész tábort. Az Aladdin bűvös lámpája kigyullad nála és ez a sok alak mind odasereglik köréje, ő pipára gyújt és ezek mesélnek neki jóizű történeteket. Ennek a diszes gárdának néhány alakját bemutatom, lehetőleg Mikszáth szavaival. Kezdjük Beszterce ostromának a hősén. A hóbortos Pongrácz István szerepelni akart min^ dénáron, de látta, hogy mint okos ember nem szerepelhet,