Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

28 A kisebb átmérő végén, mintegy hat méter magasságban az aréna fölött volt a császár páholya. E mellett jobbról s balról rang szerint sorakoztak az ülőhelyek. A küzdőtér alatt gépezetek voltak vízöntözésre, díszletalakításokra s az elesettek eltakarítására. A Cloaca Maxima volt a levezető csatornája. Nagyszerűségéről általában csak akkor lehet fogalmunk, ha romjait szemléljük. így nem is csodálatra méltó, ha Martialis Spectac. lib. 1. epigrammjában, ahol a világ csodáit felsorolja, azt mondja, hogy — omnis Caesareo labor cedit Amphitheatro, unum pro cunctis fama loquetur opus. Beda Venerabilis, angol szász szerzetes, (Kr. u. VIII. század) jóslata szerint pedig, míg a Colosseum áll, áll Róma: ha a Colosseum dől, dől Róma, ha Róma dől, dől a világ! Manapság az omlatag falóriások között oltárok vannak porladóban. Az előtt még a kereszt is fel volt az aréna közepén állítva s ide, a mártírok szenvedés helyére, mint a mindenség Alkotójának nyitott templomába zarándokoltak a kapucinusok minden pénteken. Ott tartottak beszédet, majd passziójátékokat, hol előbb vadállatok ordítása szült félelmet a szenvedőknél s gyönyört, izgalmat az ujongó nézőseregben. S ez a tömeg megittasulva a párolgó vér látásától, nézte a gladiátorok viaskodását, kik jajkiáltás nélkül adták ki lelküket. Holdvilágos este különösen szép a Colosseum. Ivein, folyosóin átszűrődik a hold sugarának fénye s valami különös homályos fátyol vonja be a meg nem világított részeket. A félhomály még nagyítja a máskülönben is hatalmas romokat s ködös magasságot told hozzá a felnyúló oszlopokhoz. Úgy áll ott a misztikus sötétségben az óriás romhalmaz, mint egy epitaphium, mely elélt történeti időknek emlékeit őrzi s világtetemekről beszél. De hagyjuk el e bús és fájdalmas emlékek színterét. — Környékén van Konstantin diadalíve a császár milviusi győzelmének emlékére. Ettől nem messze egy kúpalakú szökőkút látható, a meta sudans, melyet Neró aranyházának lebontása után építettek. Alig teszünk innen délnyugatra néhány lépést a Circus Maximus egy-két rom maradványát szemlélhetjük. A 385.000 ember befogadására szánt épület alapját Tarquinius Priscus vetette meg Livjus leírása szerint (Liv. I. 35, 8) s ez a világ legremekebb építményei közé tartozott. Régi romhalmazok hirdetik, hogy a császárváros legnagyobb épületei mind e helyen emelkedtek. Most az egész tájékon el-