Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

23 inkább azt a régit, melyről századok sírnak le s melyről az emberi szellem tekintete lezajlott korok távolába révedez. Az ókort, a középkort egyszerre látjuk itt emlékeiben megelevenedni. Nem is különös. Az egyik rombadült uralmat nemsokára egy másik örök uralom váltotta fel. Az eltűnt, mint amely rendeltetését betöltötte ; ez még él s a szellem hatalmával uralkodik milliók lelkén, mint amelynek hivatása és célja egyértékű az emberiség hivatásával és végső céljával. Róma ma is középpont, az emberiség lelki életének középpontja. Szellemi sugaraival az egész világot áthatja. S hivők, hitetlenek egyaránt Róma felé tekintenek; az elsők szeretettel, az utóbbiak gyűlölettel. Az alkotás vágyától hajszolt szellemek mind idejönnek eszmékértés sugallatért, hogy a halhatatlanságot nevüknek megszerezzék. Megérkezünk. A pályaudvaron már látszik a nagy idegen forgalom. A különféle nyelvek egész bábeli zavara hallható. Itt mindenki siet. Ki a bejárattól tolakodik a vonatok felé, ki pedig a kijáratért harcol. A magas boltozat alatt összeverődnek a hangok lázasan, zűrösen. Csengetyűk lelkendező rikítása a lokomotivok és kazánok lihegésével és robogásával vegyül össze. A vasszerkezet csaknem remeg a folytonos zűr-zavartól. Hóditó csapatok ezek mind. Nemzetük műveltségének akarnak egy-egy eszmét elsajátítani a régi kultura területéről. Sápadt arcok fáradt vonásokkal bizonyítják, hogy messze út izgalmát szenvedték át birtokosaik. A szabadban vagyunk, már nem küzdünk emberek és csomagok tömegében a kijáratért. Csobogó szökőkút ezer vízsugárral, kultuszától megfosztott istenszobraival vonja magára figyelmünket. A szem tekintete egy romhalmazon akad meg. Égnek meredező téglafalai kialudt zsarnoki szeszélyek itt maradt emlékei. Dioclecián császár thermáinak maradványait szemléljük. Ma már csak romjaiban tanúsítja mily kényszermunkát végzett az a 40000 keresztény, akiket az irnádásától megfosztott császár nevének ily alakban való megörökítésére ítélt. A hivő fájdalom kiengesztelésére templomot épített a kegyelet a tepidarium termébe. A nemzeti múzeum is itt talált helyet, melyben egyebek között a pihenő ökölvívó bronzszobra látható. Kijövet a Via Nazionálén állunk meg. Itt már a mai Róma élete lüktet. Az a modern, hangos élet, mely lármájával a világ forgalomról tanúskodik. Új nyelv hangzik a közeli Quirinalison, mely ma a királyi palotának helye s egy-