Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

21 csodálattal szemlélem. Azonban műértéke hatványozottan emelkedett szememben, mikor belsejének mesteri dekorációit csodáltam. Az útcákon és tereken a szobrok egész sorával találkozunk. Itt-ott a lehanyatlott múlt egy maradványa jelenik meg kopott, elhanyagolt diadalív alakjában. Párizsnak legnagyobb parkja a Bois de Boulogne, mely Párizsnak az, ami Londonnak a Hydepark. Még Versaillesről kell megemlékeznem röviden. Ennek megemlítése a történeti Párizstól elválaszthatatlan. A királyi, majd a császári palota múzeumával, tündéri kertjével egész történetet mond el abból a korból, melynek művészete, ízlése s pazarlása létre hozta. Egy most már megszűnt uralomnak relikviája ez, mely az autokrata fejedelmeknek el nem némuló nyelven hirdet tanulságokat. A képzelet élő alakokkal népesíti akarata ellenére is a park tüneményes részleteit, amint annak százados fáit, elhanyagolt állapotban is csodálatot gerjesztő szökőkútjait látja. Ennek leírásánál érzem, hogy a gondolatoknak s tapasztaltaknak mennyire rest szolgája a toll. Most már az enyészet, a hervadás, a pusztulás ütötte ott fel tanyáját, hol előbb a vágyak virágágyai nyíltak s a fejedelmi képzelet s akarat alkotott csodákat. A gondolat a múltba visszaszálló s meggyúladt képzelet hevénél itt elpárolog, hogy az ábrándok verőfényes égaljába ragadja az elmélkedőt. Minden az elmúlás sejtelmét szórja itt szét a lelkeken s egy elfutott időt sirat, melyben a forrás csobogott, a virág illatozott, a jólét pompázott s a honnan most minden az enyészet ölébe készül. Innen visszatérünk helyiközlekedéssel Párizsba. — A ködös légkörből mindig tisztábban bontakozik ki a világváros képe s nem sokára benn vagyunk a lüktető, mozgalmas élet pontjában. A Rue de Rivolin, a város legfényesebb kereskedelmi vonalán megyünk át. S megjelenik előttünk ismét az élet küzdelme ráncbaszedett homlokú munkásaival, amint kiki törtet az élet kenyere után. Nem egynek arcáról leolvasható, hogy nála a nyomor zenithjén járnak már a rossz csillagok, de még tovább harcol, hogy a közelgő végnyomort újabb küzdelemmel hessegesse el. Nagy fény s nagy árnyék lehetetlen színárnyalata ötlik minduntalan előnkbe az egalité metropolisában. Monsieur és madame itt egyaránt mindenki. Az egyetlen címzés, melyben azonban éppen nem olvad fel a társadalmi egyenlőtlenség. A penészes