Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

18 A hatalmas Marsmező különben 1790 julius 14-én megtartott testvérülési ünnepről is nevezetes. Itt dolgoztak férfiak és nők, aggastyánok és gyermekek, hercegek és napszámosok, püspökök és borbélyok, mindannyian a legbékésebb egyetértésben, egymás mellett, szabadságdalokat énekelve, hogy a nagy nemzeti ünnephez méltóan készítsék elő a nemzeti testvérülés imaoltárát. De egy év alig forog le -az idő orsóján, a testvérülés megszentelt helyét ezrek vére áztatta, hogy a korlátozott királyi hatalom a mészárlás útján nyerje vissza abszolút uralmát. De a gyászos történeti emlékek színteréről távozzunk ! Menjünk néhány lépéssel tovább, hogy egy világrengető hatalom birtokosának tragikumáról elmélkedjünk egy porfirszarkofág mellett. A Hotel des Invalides Sz. Lajos templomába térünk. Misztikus sárgás fénysugarak vonnak a lélekre különös hangulatot. Siető lépésekkel megyünk tovább s egy kupola alatt szemlélhetjük az emberi hatalom tartalmának egész sivárságát. A szarkofágban a nagy Napoleon nyugszik. A szellemi erő, az akarati energia ez újkori megtestesítője porlad ott, ki szarkofagja körűi felírt diadalaival a föld csaknem minden uralkodóját alattvalójává tette. S mikor a dicsőségnek ily megsemmisülését, a földi mindenhatóság hervadását ily frappans példában szemlélem, lelkem kétszeresen érzi a hírnév iránt való közönyt s a dicsőség vágyának lenézését. Sic transit glória mundi, suttogja a néma csendben, a megilletődés pillanatában a történelem szelleme. Valami különös lesujtoló érzéssel távozunk innen, hol annyi nemzeti remény, egyéni törekvés aluszsza örök álmát egy koporsóban. A Szajna partján emelkedik az országház. Ide a szünet miatt nem tudtunk bejutni. De amint a Szajna vizét nézem Fouquier Tenville mondása hangzik ki a habok közül. Ez a rémuralom gyilkosságának borzalmaira gondolva, látván a Szajna vizét, igy szólott: Csodálom, hogy e folyóban még nem vér folyik. A folyó hidjai különben a technika szép ízléséről is beszélnek. Azután a Jardin du Luxemburgba megyünk, melynek ízléses rendezése a meglepődés érzését kelti fel. Közelben van az egykoron világhírű Sorbonne, honnan néhány lépéssel a Pantheonba érünk. Az egykori Szt. Genovéva templom most a nemzeti kegyelet csarnoka. — Homlokzatának felirata: A hálás haza nagy emberei-