Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905

17 Ha a gyermek azt látja, hogy anyja majdnem délig alszik, aztán ebédig sétál, délután zsurozik; az apja meg nem törődik vele, a cselédek közt keres szórakozást, kiktől bizony nem sok jót tanul. Helyesen jegyzi meg Niemeyer, hogy akinek Isten a legjobbat, a mit csak adhat, gyermekeket adott, az ne keresse a mulatóhelyeket, a játékasztalt, a színházat stb., hanem töltse idejét gyermekei között. Maga Rousseau pedig azt mondja, hogy „aki az apai kötelességeket nem tudja betölteni, annak nincs joga apává lenni." Ugyan ő ily szavakkal aposzrofálja a gondos anyát; Hozzád fordulok gyöngéd, gondos anya! Őrizd, öntözd a zsenge növényt, mig el nem hal; gyümölcsei egykor felüdítenek téged! Emelj idejekorán sövényt gyermeked lelke körül, terjedelmét más határozhatja meg, de a bástyát magadnak egyedül kell emelned." Nehéz feladat a nevelés; sok türelmet, körültekintést és önmegtartóztatást igényel; de miként igaz az, hogy docendo discimus, ugy kétségen kivül áll, hogy a gyermek, akit a szülő nevel, maga neveli a szülőt s teszi valódi nevelővé. A szülőt a példaadás, a nevelés kötelességének és nagy felelősségének érzete arra kötelezi, hogy önmagát is fegyelmezze s igy képesítse magát mindinkább a nevelés feladatának hű betöltésére. A gyermekét szerető szülő élénken érzi és csak ő érzi páratlanul a kötelességet, hogy jó példát adjon gyermekeinek. Fékezi tehát indulatait; elfojtja rossz szenvedélyeit; vigyáz minden szavára és cselekedetére, s ha nem is mintakép, erőlködik, hogy azzá legyen, nehogy szavait a gyermek előtt tettei meghazudtolják."*) így lesz a gyermek a családi boldogság, annak az ideális családi viszonynak megteremtőjévé, melytől a haza és társadalom jóléte függ. Ezekben iparkodtam a szülőkkel megértetni, hogy gyermekeik nevelése és tanítása a legnagyobb mértékben attól függ, mennyiben felel meg a család a természettől reáruházott nevelői és tanítói feladatnak, s hogy az iskola a család segitő, támogató szerepe nélkül kivánt eredményt a legjobb tanrendszer, a legjobb tankönyvek s a legjobb tanárok mellett sem lesz képes elérni. Tudom, hogy a szülők egy része e sorokat elolvasván, azt fogja mondani, hogy nem mondtam semmi ujat s hogy mindezeket úgyis tudták a szülők. Hát erre csak az a válaszom, hogy nem is akartam én uj dolgokat mondani; célom csak az volt, hogy amit minden szülőnek tudnia kell, hogy mi a kötelessége az iskola munkájával szemben, arra figyelmeztessem. Figyelmeztessem pedig azért, mert a középiskola munkájának sikertelenségét azzal találom indokoltnak, hogy a család az iskola munkája iránt, ha tudja ;s, mi a teendője, vagy közömbös, vagy ellenséges álláspontot foglal el s csak csekély részben támogatja azt. E bajokat pedig nem lehet elégszer felpanaszolni. *) Sarmaságh i. m. 78. 1.