Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1903

4 Ez iskolában szitta ő magába A tudományt s a szent, szilárd hitet; Hiúság, önzés, minden csak hiába, Boldoggá csak a becsület tehet! A köz javára munkálkodni készen, Önzetlenül szolgálni a hazát, A kis Deák lelkébe véste hiven A kötelesség kemény tudatát. És ifjúvá lett, itt ez iskolának Szent csarnokában gyűjtve sok tudást, S a férfiak közt, kik vele valának, Keltvén idővel igaz bámulást. Vele töprengett boldogabb jövőről, Kossuth és Beöthy, Klauzál, Széchenyi, Kiknek adatott nemzetünk egéről Csillagokként e földre fényleni. A Kendek és Karok reá figyelve, Ha a törvényhozásban szót emelt, Lesték, mit mond arisztidészi nyelve, Meggyőzve minden kétkedő kebelt. Beszéde nem volt pusztító vihar, mely Tör, znz és harsog, zúgva rémesen, Ugy folydogált, mint foly a tiszta csermely, Termékenyítve át a réteken. Midőn erőszakoskodások utján Vezették őt az ország termibe, Nem ment velük, de ment a maga utján S hűtlenségük nem vette semmibe. S akik korholták, hozzá visszatértek És lett önzetlen, hű barátja sok, Becsületet adtak nemes nevének A gyöngék és a nagy hatalmasok. Midőn megnyílt az országháza újra S a jobb lelkek ott összegyiiltenek, Az ünnepély programmja a következő volt: 1. Megnyitó beszéd. Tartotta Csóti Márk, kegyesrendi főgimnáziumi tanár, az Irodalmi és Művészeti Kör alelnöke. 2. Himnusz. Énekelte a főgimnáziumi énekkar. 3. Ünnepi óda. Irta dr. Révai József, kegyesrendi főgimn. tanár. Szavalta Gártner József, joghallgató. 4. Fohász Huber Károlytól. Énekelte az írod. és Műv. Kör dalárdája. 5. Emlékbeszéd. Tartotta Szalay Sándor áll. el. isk. igazgató. 0. Szózat. Énekelte az írod. és Műv. Kór dalárdája. 7. Záróbeszéd. Tartotta Horváth György kegyesrendi, főgimn. igazgató, az írod. és Műv. Kör elnöke. 8. Véesey Zsigmond polgármester átvette az emlékművet a város gondozásába. A főgimn. ifjúságának Deák Ferencz ünnepélyéről az intézeti ünnepélyeknél van szó.