Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

7 Vagy : ) Sírját látom . . . . s szemembe gyász köny ül, De ah! az tőle meg nem nedvesül. Aggódó ) Gondos ) szülék hiven ölelnek át, Mégis szememben árva —- köny ragyog. Kezet szorít velem sok jó barát S érzelmiknek választ nem adhatok. Vagy : (Mégis végetlenül magam vagyok:) Bús fűz levék kiszáradt utfelen, S nem függ vágyam többé az életen. Vagy: /Mint árva fűznek száraz utfelen, \ \Nem függ vágyam többé az életen. / Az ifjú szív egy kurta év előtt Vesztésiben is még erős vala.') Mig nyájasbb képet a jövőbbe szőtt Tündér reménynek sincs fonala, S egy év alatt kihalt ez is ! . . . hiszen Egy év alatt tavaszból tél leszen! Hogy rám az ég megnyugvást küldene : Hány puszta éjet átimádkozám ! De azt haliád csak kinom istene! Midőn fásultan éltem átkozám, Mindegy I . . . nincs többé mit veszítenem Ostor vagy áldás egybecsű nekem ! Mert bár átölelne ő . . . . a küzdelam, Vagy : (Mert bár átölelne .... ah ! a küzdelem) Vagy : (Mert bár add vissza őt — a küzdelem) Megőszité az ifjú napjait, — Keblén nem él többé lángérzelem, S tavasz hogy tűrné (színá) a tél csókjait. Vagy: (S a sírnak szánta meghűlt (fagyott) (kihűlt) csókjait.) Vagy : (S ki bírná felolvasztani csókjait ?) Ha megtört a szív nagy küzdelmiben : Elvezni kért (várt) üdvét is képtelen. Ne bántsatok gyászomban (búmban is) engemet I Tudjátok : a tavasz, ha elvirul Nem kell vihar, .... a megsárgult (a haldokló) liget Fonnyadt (sárgult) levele ugy is földre hull .... Gúnynyal dúlátok (bántátok) keblem érzetét .... Vagy : (Kaczagtátok keblem szent érzetét) Hagyjátok a bú beteg (árva) gyermekét I) Virulj te bérez, te völgy ! vidékiden Éljen soká az ifjú kikelet! Ha voltam boldog egykor kebleden : lm megosztván a végpanaszt veled ! A sirra, melly majd itt feldomborúl (Ah 1 a sirra, melly itt feldomborul) Hullass levélt az ősznek ágirúl! Vándorszellő, egy búterhclt sóhajt Lengess hozzá, jövőmre zálogul! Mond : szivem, lelkem hiven függe rajt' S szerelmét viszem uti társamul. J) Ezen sor nem hiszem, hogy nem reminiscentia, de ha megölnek sem tudom : honnan ? Tompa M. megjegyzése.