Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

54 Kolozsvárott tanári elfoglaltsága mellett is szorgalmasan láto­gatta az akkor nem rég megnyílt tudomány-egyetemet, a hol az 187 8/ íj. évben a mennyiségtanból és természettanból tanári oklevelet szerzett; majd 1880. jul. 2-án elérte azt is, a mi egy szerzetes tanárnak a tanári oklevelén kivül egyik hő vágyát képezi: áldozó pappá szenteltetett. Mint rendes tanár 1879-től 1883-ig Veszprémben működött, honnan a rendkormánya az 188 3/4- tanévben Temesvárra helyezte, mely intézetnél 188 7/ 8-ig maradt. — Érdemei, tudásának és hiva­tottságának következtében, a rendkormánya az 188 8/ 9. tanében a kecskeméti főgymnásium igazgatójává nevezi ki, és itt tölti el ide­jének jó részét, részint, mint igazgató, részint, mint a háznak szel­lemi és anyagi gondozója, mert az 189 3/i—TS9' ;/ 7-ig a kecskeméti háznak igazgatója és házfőnöke volt. — Az 189 7/s- tanévben a lévai főgymnásiumnál találjuk, mint házfőnököt és igazgatót. — De hiába, ő is ugy volt, mint a vándor madár, elköltözik arról a helyről, hol napvilágot látott, de ha eljő az idő, mily örömmel tér vissza szülőföldjére. — Rendtársunk is igy volt; visszakívánkozott oda, hol született, hol gyermekéveit vidám boldogságban töltötte el, melynek minden egyes rögéről, minden egyes fájáról elragadtatással beszélt, sőt mond­hatjuk, szülőföldjeért, annak igazi tősgyökeres magyar népeért való­sággal rajongott. Így került az 189%. tanévben szülőföldjére Nagykanizsára, itt érte el a szomorú halál, gyászba boritva szeretett testvérjét és csa­ládját, gyászbaboritva tanártársait. — Nézzük meg lelki képének főbb vonásait. Ha a szaktárgyában való jártasságát nézzük, azt mondhatjuk, hogy abban a kor követel­ményeinek megfelelőleg alaposan jártas volt. Mily élvezet volt hall­gatni természettani előadásait? Nem a tények és bizonyítások, a természettani igazságok szá­raz halmaza volt az, fűszerezte ő azt kellemmel, a mi az előadá­sának könnyedségében állott. Mint szerzetes tanár lassankint átalakult, mint a selyembogár, mely barna kérgéből fehér szárnyakkal kel ki, s átalakulását bevégzi. Rendtársunktól is kitört a nemesebb szenvedélyeknek elolthatatlan szomja, az önképzés. — Összeolvasta a szépirodalmi könyveket, s midőn a forrás kime­rült, az idegen nyelvek tanulásához fogott, hogy a kis patak helyett a tengerből meríthessen többet. Korával fokozatosan haladt a mű­velődésben ; tanulmányainak bevégeztével a társadalmi műveltségnek előnyeit is megszerezte, s az idegen nyelveket, mit gazdag könyvtára, de olvasottsága is mutatta elég jól értette. — Igy fejlődött ki benne lassankint az önállóság; s mert a leg­kisebb akarattal is lehet eredményre vergődni, nagyon korán tapasz­talta, hogy az akarat hatalom is. „Nem a világtól várt, a világ a ké­regetőnek, a kunyorálónak alamizsnát, a szolgalelkünek kinyalni

Next

/
Thumbnails
Contents